Magyar Szemle, 1904 (16. évfolyam, 1-52. szám)

Borítók

voltak a legjobb tanítványok. — Mondhatom, igen érdekes látvány volt ez a csapat fiatal indiánus, szénfekete hajukkal, komoly, csaknem vad arczkifejezésükkel és különös, nemzeti öltözetükben, a­melybe a czivilizáczió kevert nevetséges vegyüléket. Épen földrajzi óra volt ebben az osztályban s az igazgató be akarta nekem mutatni, milyen haladást tett az oktatás a gyermekek között. Az igazgató tehát hangosan igy szólt a tanu­lókhoz : ■— Ez az úrPárisból jön. Ki tudja megmon­dani, hol van az ? Senki sem felelt. Az igazgató némi boszúsággal ismételte: — Páris! Hol van Páris ? Hiába. Ekkor megfordította a kérdést: — Francziaországnak mi a fővárosa ? Csönd. Az igazgató ingerülten toppantott a lábával, aztán haragosan kiáltott az osztá­lyára : — Hát tudjátok egyáltalán, hol van Franczia­­ország ? A gyerekek rendületlen nyugalomban, még csak nem is pislogva, maradtak ülve, nagy szégyenkezésére az igazgatónak, a­ki zavartan mentegetőzött előttem: — Az emlékezőtehetségük egy kissé gyönge... Aztán körülkísért engem az intézet többi részein, a konyhán, a lakószobákon; végül az ő szobájába visszatérve, udvariasan megmagya­rázott mindent, a­mi érdekelt. — Azt hiszem, — mondottam mosolyogva, — ezek a gyermekek szívesebben lennének az erdeikben és vadásznának medvékre ... — Én is, — felelte széles nevetéssel az igazgató. — Hogyan gyűjti össze a tanulókat ? —• kérdeztem aztán. — Maguk jelentkeznek vagy a szülők küldik őket ide? — Ah, hogy miként gyűjtöm össze őket ? — felelte, — az épen nem könnyű munka. Aztán megmagyarázta, hogy ő maga megy értük a reservation-ba, a nagy erdőkbe, a­hol az Irokéz törzs maradványa meghúzódva él. Onnan toborozza ő a gyermekeket az iskola számára. A kormány parancsolja igy s jól is díjazza az igazgatót e fáradságos munkáért, a­mely bizony nem épen ment minden élet­veszélytől sem, mert hát a kis vörösbőrűek, bálványozzák az erdőt s valóságos harczot vív­nak az erőszakos czivilizáczió ellen, a­mely meg akarja fosztani őket a szabadságtól. — Nem akarnak czivilizálódni, alantasabbak akarnak maradni a szerecseneknél. Annál rosz­­szabb rájuk nézve. — Tehát ön nem tartja többre a vörösbőrűe­­ket a szerecsennél ? Az igazgató megvető mozdulattal felelt: — Szó sincs róla ! A szerecsen sokkal előbbre­haladott. A mi fajunk csak egy tekintetben múlja fölül a feketéket: határtalan kitartás, furfang és türelem tekintetében. — Vagyis, erős­ az egyéniségük. — Nevezhetjük egyéniségnek, — csakhogy olyan egyéniségnek, a­mely igen lassan nyílik ki. Nem érez hajlamot semmi iránt, mint csakis a testi ügyesség fejlesztése iránt. Lássa kérem, a czivilizáczióból a mi fiaink leghama­rabb a footballt, base­ballt tanulták meg, nem szólva természetesen a kivételekről, a­kik való­ban czivilizálódtak. — Hát a leányok milyenek ? — Az indián leányra egyetlen móddal lehet hatni: ha a hiúságának kedvezünk. E pillanatban véget ért egy osztályban az előadás és egy csapat fiatal leány jött ki. Nagy fekete szemükkel reánk néztek s én kissé szinte megszeppentem ennek a fekete tekintetnek a szúró delej­ességétől. Mindannyi egyformának tűnt föl nékem simára lefésült fekete, fényes hajával s a hajban vörös szalagokkal. — Ezek a szalagok az ő gyengéik. Ha bün­tetést érdemel valamelyik, a legnagyobb bünte­tés az, ha elveszik szalagjait. Tehát a hiúság és a nő­k még az indiánu­­soknál is ikertestvérek. Don Quixote-ünnep Spanyolországban. A jövő esztendőben lesz háromszáz éve annak, hogy Cervantes halhatatlan szatirikus regényé­nek, «Don Quixote kalandjai»-nak, az első kiadása megjelent. Mariano de Cavia spanyol humorista fölvetette az eszmét, hogy ünnepeljék meg ezt az évfordulót. Indítványa az egész or­szágban nagy visszhangra talált és a megindí­tott mozgalmat most már a király, a parlament, a kormány, a tartományi és községi képvisele­tek, a sajtó és Spanyolország egész író- és művészvilága támogatja. A madridi tartományi tanács 20,000 pezetát, a városi tanács 10,000 pezetát szavazott meg az ünnepélyek előkészí­tésére és a kormány is nagyobb összeget fog ugyanerre a czélra a parlamenttől kérni. Ezek­­után föltehető, hogy nagy történelmi ünnepélyt fognak rendezni, melyre, minthogy az utazásra legkedvezőbb időben, májusban fogják megtar­tani, előreláthatólag sok idegen fog Spanyol­­országba seregleni. A programm, melyet külön­ben még nem állapítottak meg véglegesen, igen gazdagnak ígérkezik, így többek közt Cervantes­­emlékszobrok fölállítását tervezik, nemcsak Madridban és a költő szülőhelyén, Alcala de Henaresben, hanem Valladolid, Toledo és Sevil­lában is, hol Cervantes, a­ki nem élt mindig egy helyben, szintén tartózkodott. Azokat a házakat, melyekben Cervantes lakott, megveszik és ereklyemúzeumokká fogják átalakítani. Az emlékünnep fénypontja a Cervantes-kiállítás lesz, melyen a «Don Quixote» összes spanyol és külföldi kiadásait és a róla írott kritikai méltatásokat és magyarázatokat kiállítják. Az emlékünnep alatt az összes spanyol színházak­ban a Don Quixote tárgyából merített színmű­veket és élőképeket fognak előadni. Végül kirándulásokat fognak rendezni Manchába, hol Don Quixote kalandjai lefolytak és népies olcsó kiadást rendeznek a halhatatlanná vált szatiri­kus regényből, hogy azt a spanyol nemzet minden, még oly szegény fia is megszerez­hesse. Billiárdozó asszonyok. A billiárdozás nem újonnan kitalált szórakozás, de Angliában soha­sem volt még olyan divatos és kedvelt, mint mostanában. Ez a mulatság egészséges, mert mozgást kíván, nem lármás, érdekes, de nem túlságosan izgató, sport és nem szerencsejáték, mert tisztára az ügyesség dönt benne. London­ban még a jobbmódú középosztálybeli ember lakásának is immár szinte rendes helyisége a billiárdszoba és a tekeasztalok gyártása az utolsó három esztendőben óriás módon föllendült. A házi használatra készült billiárdasztal nincs akkora, mint a­milyen nagyok a klubban, kávé­házban vannak, ezeknél körülbelül egyharmad részszel kisebb. Híveinek rohamos megszapo­rodását a billiárdjáték főként a nőknek köszön­heti, a­kik újabban nagy passzióval hódolnak ennek a szép s egészséges viaskodásnak, a­mely semmiféle áldozatot sem követel a testtartás és a mozdulatok esztétikájától. Az új divat na­gyon kapósakká tette a billiárdtanítónőket, mert a hölgyek szívesebben tanulnak tőlük, mint férfimestertől. A­kik ügyesek ebben a mester­ségben, azokat háromszor olyan jól fizetik, mint akár a zongoratanítónőket, akár a nyelvmes­ternőket. A mesemondó. Az ezeregyes mesemondó szultánájára emlékeztet az a foglalkozás, melyet Londonban egy miss Stuart nevű hölgy talált ki, hogy magának egy kis jövedelmet szerez­zen. Miss Stuart abból él, hogy meséket mond jómódú szülők gyermekeinek, a­kik neki ezért a szívességért előre megállapított összegeket fizet­nek. Miss Stuart igazi művész abban, hogyan kell a gyermeknek mesélni úgy, hogy abban örömét lelje. A modern gyermek ízlését elta­lálni, mondotta a mesélő miss egy újságírónak, nem könnyű dolog. A legbájosabbak a régi mesék, de az anyák nem értenek hozzá, hogy azokat a modern gyermekek lelkéhez alkalmaz­zák. Miss Stuart azt tapasztalta, hogy a tulaj­­donképeni értelemben vett mesékkel a modern gyermekeknél már bajos boldogulni. Legjobban az olyan történeteket szeretik, melyekben a fő­szerepet az állatok játszszák. Ez a londoni gyer­mekek ízlése, a vidékiek pedig a véres és fan­tasztikus történeteket kedvelik. MAGYAR SZEMLE SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Kéziratokat nem adunk vissza. F. A. Baja. Köszönettel vettük s mint látni méltóz­­tatik, azonnal közreadtuk. Legyen máskor is szeren­csénk. V. K. Zontbor. Februárius első felében okvetetlenül sorát ejtjük, föltéve, hogy addig könyvalakban nem fog megjelenni. B. J. Tisza-Bábolna. Mihamar közölni fogjuk. Üdv. Sz. J. Budapest. A múltkori üzenet ugyan nem önnek szólt, de azért az ön dolgozatára is illett. A hálás anyag nincs a megkívánható művészettel és biztos kézzel föl­dolgozva. Elbeszélésének ez a legfőbb hibája. H. J. Egyik sem üti meg a mértéket. Alpha. Budapest. Népies lapba való. Más utak. Levél. Besoroztuk. Lotus. Sajnálatunkra, még mindig csak a biztatással kell megelégednie. 1. Fiatalos szárnypróbálgatások. Egyik sem érdemel nyomdafestéket. Nem közölhetők. Csüggedetten. Mikor feléd szállók... Népdalok I—III. Esti dal.­ Diszes Különféle szinti Diszes BEKÖTÉSI TÁBLÁINK darabonként 4 kor.-ért kaphatók. Csomagolás díjtalan. 0000 o o . A szétküldés bérmentes. A „MAGYAR SZEMLE” 0000 kiadóhivatala 0000 Budapest, VI., Új­ utcza 14. szám.

Next