Magyar Szemle 1. kötet (1927. 9-12. sz.)

Jancsó Benedek: Bratianu Jonel

Dec. JANCSÓ : BRATIANU JONES 389 1848-ban Bukarestben és Iassiban egy csakhamar kudarccal végződött forradalmat rögtönöztek. Az a formája a romanizmusnak, amely Erdély román értelmiségében csak irodalmi és tudományos eszmeáramlat volt, a két román vajdaság tanult fiatalembereinek lelkében kettős, közelebbi és távolabbi időben megvalósítandó politikai programmá alakult át. E politikai programm első része két cél kitűzéséből állott. A két román fejedelemség egyetlen önálló és független nemzeti államban való egyesítéséből és aztán e független nemzeti állam keretében a román, társadalom és közélet egész szerkezetének a 19. század uralkodói eszméi által felállított követelményeknek meg­felelő átalakításából. Ha ez sikerül, akkor a távolabbi cél: az összes román­ságnak egyetlen nemzeti államban való egyesítése magától is elérhetően közelebbi céllá fog átalakulni. Az az ifjú román nemzedék, amely, mint a mult század első felének nagy erdélyi magyar patriótája, báró Wesselényi Miklós „Szózat a magyar és a szláv nemzetiség ügyében" című könyvében írta — ilyen „nagy és messzevágó terveket forgatott és érlelt munkáson elméjében", férfikorában, segítve a szerencsétől is, e kettős politikai programmnak csak első részét, a közelebbit valósíthatta meg. „Sikerült nekem — mondotta I. Carol király abban a politikai végrendeletében, amelyet 1899-ben, Bratianu Jon halála után 8 évvel írt — a Duna torkolatánál és a Feketetenger mellett egy államot teremteni jó hadsereggel és ellátva minden eszközzel, amelyekkel szép pozícióját fenntarthatja és egy napon majd megvaló­síthatja nagy aspirációit." Az apák nemzedéke, megvalósítva az ifjú korukban megfogalmazott „nagy és messzevágó terveket" tartalmazó programmjuknak első felét, a második résznek, a „nagy aspirációknak" megvalósítását a fiúk nem­zedékére bízta. Az idősebb Bratianu nagy öröksége fiára, az ifjabb Bratianura szállott. Mikor 1907-ben Románia sorsának intézését kezébe vette, magát atyja politikai testamentuma végrehajtójának érezte azoknak az eszközöknek tökéletesítésével, és használatával, amelyeket atyja teremtett meg és alkal­mazott legtöbbször azzal a nyilvánvaló gondolattal, hogy a cél szentesíti az eszközöket. Báró Wesselényi Miklós idézett könyvében azt írta, hogy azoknak a nagy és merész terveknek megvalósítása, melyeket Moldova és Oláhország fiai munkáson forgatnak elméjükben, sok minden dologtól, elsősorban „Európa kétes viszonyaitól függ". Kelet- és Közép-Európa viszonyai sohasem voltak kétesebbek, mint a jelen századnak abban a tíz évében, amely az 1914-ben kitört világháborút megelőzte. Bratianu Jones előtt Európa e kétes viszonyai ismeretesek voltak. Külpolitikai elhatározásait e kétes viszonyok változataihoz szabta azzal a szándékkal, hogyha e vál­tozások során nemzetének hagyományos külpolitikai szerencséje bármely oldalról jelentkezik, azt minden más tekintetet félredobva „üstökön ragadja", mert tudta, hogy a „sors bona nihil aliud" igazsága nemcsak a hadvezérre áll, hanem az államférfiúra is, ki hazájának külpolitikáját vezeti. Az 1914-ben kitört világháborút olyan alkalom gyanánt fogta fel, amely egy megfelelő pillanatban lehetővé teszi, hogy a román nemzet nagy aspirációit a maguk egész teljességében megvalósíthassa. Meg volt győződve, hogy ezt az alkalmat felhasználatlanul nem szabad elszalasztania. A háborúba Romániának feltétlenül bele kell avatkoznia. Nincs is más feltétele ennek, mint a legalkalmasabb pillanatnak megvárása és a leendő szövetségeseknek okos megválasztása azért, hogy Románia súlyos kockázat nélkül érhesse el célját. A megkötött szövetség és szerződés­essel szemben csak papiros, amelyet minden lelkifurdalás nélkül el lehet tépni. Ez volt

Next