Magyar Szemle 1. kötet (1927. 9-12. sz.)
Hajnal István: Arndt magyar utazása 1798-ban
430 MAGYAR SZEMLE 1927 a városban élő legelső emberek s legnagyobb mágnások is résztvesznek. Az egészet különben is a város mágnásai és gazdag családjai építették." „Ez épület északi oldalán csínos sétány van, egy szabad terén több sor hársfa és gesztenyefa, ahol estefelé, mint a közeli Dunaparton is, nyüzsögnek a sétálók. Mindjárt e sétány bejáratánál van a másodrangú színház, természetesen csak szegényes, egyemeletes, zsindellyel fedett épület, az úgynevezett nyári színház. Mélyebben benn a városban van még Batthyány hercegprímás palotája és a vármegyeház, egész tekintélyes, bár tulajdonosuknak és a gyülekezetnek nem egészen, megfelelő épületek." „Magasan a város fölött áll a vár, kezdetén a hegysornak, mely északkelet felé félkörben veszi körül a várost. Tiszteletreméltó emléke a múltnak, melyben valamikor nem egy király lakozott, most azonban láthatólag kikerülhetetlen sorsa felé töredezik. Keleti végén Mária Terézia új stílusban épített hozzá egy szárnyat, amikor József királyfival menekültében itt lakozott uralkodása első rossz idejében s nemes, hősies magyarjait innen küldte ki, hogy örökös tartományait a franciák, bajorok és brandenburgiak kezéből kiragadják. Most a császárnő lakosztályait s a többi régi és új részeket is ifjú papok lakják, kiket több tanító itt készít elő jövő hivatásukra; az érsek szeminaristáinak nevezik őket. Belül bizony sivár képe van az intézetnek, a fiatal papok láthatólag nem sokat adnak a rendre és csínra. Amit emlékekben, képekben, fegyverekben, török trófeumokban és a régi idők más furcsaságaiban azelőtt e vár őrzött, azt mind Budára, az ottani várba szállították át, megfosztván így a pozsonyiakat e kincsektől, amiért eléggé el is vannak keseredve. A várból, sőt már környező falairól is nagyszerű kilátás nyílik a városra, körül a gazdag tájra, a büszke folyamra és a távoli hegyekre s dombokra egész Morvaországig, valamint Bécs öreg Szent István tornyának csúcsáig." „Tulajdonképen Pozsony Magyarország fővárosa, de Buda és Pest vitássá tették e rangját. Minthogy a palatínus Budán székel és ugyanott van székhelye a legfőbb törvényszékeknek és a legtöbb kormányhivatalnak, Pozsonyt már alig lehet fővárosnak tekinteni. Kevés mágnást és nemest lehet itt látni. De most nyár van s télen állítólag sokkal mozgalmasabb az élet, bálokkal álarcos mulatságokkal, színházzal s más szórakozásokkal." „Minthogy a város oly közel fekszik Németországhoz és legtöbb s legközelebbi forgalma Bécshez köti, csaknem egészen el van németesedve, még a viseletben sem látni sok magyarosat. A legtöbb magyar beszél németül is, még a közönséges ember is érti e nyelvet. A vidék lakosságának jó része különben német eredetű, a telepesek utódai, kiket a középkor magyar királyai ázsiai népük európaivá tételére és humanizálására hívtak be az országba, városokat és falvakat adományozván nekik benépesítésre és megművelésre. Nyári és téli színházuk, olvasmányaik, sőt könyvkereskedéseik is csaknem kizárólag németek. Még született magyaroktól is hallottam, hogy jórészüknek már nehezére esik a folyékony beszéd anyanyelvükön, annyira elidegenítette őket attól a megszokás. És a magyarok itt nem is oly komolyak és zárkózottak, mint másutt, idegenekkel, sőt bennszülöttekkel szemben is, ami azonban nem otrombaság és esetlenség tőlük, hanem jellemük következménye. Itt előzékenyek, barátságosak és szolgálatkészek, mint a jószívű bécsiek és az idegennel rögtön beszédbe és tárgyalásokba ereszkednek. A kávéházakban, a billiárdoknál, a sétányokon alig hallani mást, mint német szót. Csak a távolról jött paraszt, kinek ritkán van dolga a városban, szól szívesebben atyái nyelvének édesebb hangjain, még ha elég jól ért is németül." „Máskülönben e hely meglehetősen élettelen s nagyságához viszonyítva elég néptelen. A föld java, az ipar és szabad munka, a kézművesség és gyárak még igen hiányoznak innen s az ország jelen állapotában termés