Magyar Szemle 2. kötet (1928. 1-4. sz.)
Hajnal István: Arndt magyar utazása 1798-ban
206 MAGYAR SZEMLE 1928 „Ma komikus balettet adtak, „Judenhochzeit" címen, finom és népszerű tréfákkal és színpadi csínyekkel át- s átszőve. Sajnos, a színház Kasperléje nem volt elemében s bármennyire is gyönyörködött a közönség, az egész játék hamis vágásba került az ostobaság és bárgyúság legalsóbb harlekinádéja és a városiasság finomabb élcei között. Az ilyen középútnak csupán ásítás az eredménye s ez lett volna eredménye nálunk is a könnyelmű és kecses lengyel nők, nagyszerű felvonásközök s néhány igen csínos színpadi hercegnő nélkül, kik ügyetlenül játszottak, de az ifjúságot ügyesen csábították. A felvonásközök csoda mulatságosak voltak. Minden kavargott, tolongott, örvénylett egymás között, a könnyelmű élet méhecskéi idegen méz után zümmögtek. A szomjas gégék és száraz nyelvek számára egy benyílóban a zenekar baloldalán tekintélyes sörös- és boroshordó állt; a nézők mindegyike odajárulhatott s 2—3 krajcárért szabadon csapolhatott Ceres vagy Bacchus hordójából. A thespisi művészet eredetének eme találó szimbólumához vonult le a színpadról az első hős és az első amorosa is, kik még előbb az eszményi világ magas légkörében mozogtak, most pedig igen földi hátgörbítésekkel merítgettek a hordóknál új lelkesedést." A főváros szellemi életéről különben láthatólag csak mások futó beszéde után tájékozódott Arndt. Mellékesen említi, hogy van itt egy egyetem is, „mely egyes szakokban, különösen az orvostudományban, fizikában és matematikában állítólag egész derék férfiakat mutathat fel, de amely a jelen körülmények között nehezen vergődhet fel a szellem ébresztőjévé és éltetőjévé". Körülbelül ugyanígy beszélt Arndt előbb a bécsi egyetemről is. A kormányzat elfojt minden újító szellemet. Némi elméleti elfogultság vezeti ez ítéletében; a szellemtudományok, különösen a történettudomány terén több kiváló érdemű, alapvető munkásságú tudósunk volt már akkor. Különben az egyetemet csak nem régen helyezte a fővárosba a császári akarat újjászervezve és adományokkal gazdagítva. II. József nagy német központot akart teremteni Buda-Pestből; a színházalapítás, az országos hatóságok, kaszárnyák idetelepítése mind ezt a célt kívánta szolgálni. Az egyetemi hallgatókat is csak az utcákról ismerte Arndt. „Többnyire egész magyarosan járnak, hatalmas kalpagokkal, karddal, bajusszal. Külsejük férfias és derék s láthatólag inkább büszkék önmagukra és nemzetükre, mint tudományukra." * Bécs a telített, gondtalan kedélyesség, a dunai két magyar város a természet áldásainak boldog szegény városa. Arndt sokáig jártatja körül tekintetét a vidéken a budai vár fokáról. „Az ég derűs, a levegő üde és tiszta. A föld tűzereje kénes vizekben buzog fel s érleli és hevíti a szőllőhegyeken az emberek örömét; jó lehet itt élni az embernek." „A Rácvárosban több kénforrás van, mik állítólag sok bajra gyógyító hatásúak s amelyek fürdőknek is be vannak rendezve. Külön fürdőért valami csekélységet kell fizetni, a nagy közös fürdőért meg éppen csak egy vagy két krajcárt. Férfiak, nők, ifjak, hajadonok együtt lubickolnak itt és sok kópé éppen e társasélet kedvéért látogat el ide. Mi is betekintettünk e fürdőbe és takaros csőcselék-gazdálkodást találtunk ott, mint ahogyan ezt mindenki elképzelheti iyen közös fürdés mellett. Csak éppen az okvetlen elfödendők voltak eltakarva a csípőkre vetett ronggyal, hasonlóan a vademberek köténykéihez. Már a közepes hőmérsékletű fürdők is ördögi forróak; nekünk már a langyosabban is áradatban folyt az izzadtság homlokunkról. A berendezés bizony valamivel takarosabb és csinosabb is lehetne s az egészből szakértői felügyelettel és gondoskodással valami jobbat is lehetne teremteni, mint amilyen mostan. Minden fürdőnél egyúttal borkimérés is van, éppen olyan rossz, mint olcsó borral."