Magyar Szemle 4. kötet (1928. 9-12. sz.)

Tomcsik József: Nevelés és egészségügy a mai Kínában

7­6 MAGYAR SZEMLE 1928 családi életüket. Cserébe hozták az európai civilizáció előhírnökei ezúttal az ópium helyett a B. A. T. dohánytermelő társaság reklámjait, az európai szeszes italokat, a gyári típusú tömegmunkát. Államforma kialakulására az egyik európai a parlamentarizmust, a másik a kommunizmust importálta. Új világnézet teremtésében az egymással vetélkedő missziós társaságok idealista tagjai buzgólkodtak, akiknek törekvése meddő kellett hogy maradjon a Kínában élő európaiak túlnyomó többségének a Krisztusi tanokkal homlok­egyenest ellenkező élete miatt. Kevesen tudták csak fölfedezni az európai civilizáció igaz értékeit. Kína tragikuma, hogy azon az átalakuláson, amely Japánban egy félszázad alatt folyt le, egy pár év alatt kellett volna átesnie. Az így bekövetkezett helyzetnek a nyelvre, nevelésre, családi életre és vallásra való hatását próbálom itt pekingi tapasztalataim alapján röviden vázolni. A kínai civilizációnak talán legkevésbbé megdönthető alapja a nyelv. Az írott nyelv az ő több ezer éven át majdnem változatlanul fennmaradt ideogrammjaival tette lehetővé számos történetíró véleménye szerint a hatalmas birodalom együtt tartását abban az időben, amikor a közlekedés a távoleső tartományok között kevesek kiváltsága volt. A beszélt nyelv évszázadok alatt sokat változik, még akkor is, ha fonetikus írásmódot használ, de még nagyobb változásokon megy keresztül az a nyelv, melynél ez a stabilizáló tényező is elesik, mert ideogrammjai különböző kiejtés mellett is megtartják jelentésüket. Így alakult ki a kínai nyelv öt-hat fontosabb és számos jelentéktelen változata, melyek legalább is annyira különböznek egymástól, mint a német nyelv a dántól. A pekingi kereskedő Fukien tarto­mányban csak úgy tudja megértetni magát, hogy leírja mondanivalóját, vagy ami igen gyakori, angolul tárgyal ügyfeleivel. Különösen a kantoni és amoyi déli nyelvek megtanulása olyan nehézséget okoz az északi kínainak, hogy inkább angolul tanul meg kereskedelmi ügyeinek elintézése céljából. A népiskolai oktatásnak a forradalom óta való fejlődésével az északi hivatalos nyelv „huan hua", illetőleg ennek köznapi változata, a „pai hua" a birodalomnak majdnem fele részében tért hódított. Ez a külföldön man­darinnak ismert nyelvjárás. Ha lehetséges volna a beszélt nyelvnek fonetikus jelekkel való leírása, úgy a „kuan hua" elterjedése is könnyebben sikerülne. A fonetikus írásnak fő nehézsége a kínai nyelv egyik sajátosságában rejlik. Még a legegyszerűbb nyelv, a „kuan hua" is négyfajta dallamban ejti ki a rendesen monoszillabikus szavakat. Felkiáltó, kérdő, meglepetésszerű, parancsoló árnyalatok a szavak jelentését lényegesen, szokszor nevetsége­sen megváltoztatják. Ezeknek írásban való kifejezése szinte lehetetlen. Az angolok, franciák és németek kísérleteket tettek úgynevezett romanizált szisztémák kifejlesztésével, ezek azonban egyáltalában nem terjedtek el a kínaiak között, sőt az idegenek kínai nyelvtanulásában is csak segédeszköz­ként voltak felhasználhatók. A pekingi kormány nevelésügyi bizottsága ideogrammok alkatrészeiből állított össze 39 hangnak, illetőleg szótagnak megfelelő fonetikus jelet és az ezek segítségével megalkotott Dsu-yin-dzs-mu írást elemi iskolákban taníttatta. Korai volna még erről a rendszerről az eddigi vélemények alapján ítéletet mondani. Akadémikus érdekesség mellett az­onban elsőrendű fontossággal bír ennek a kérdésnek a továbbfejlesztése az új Kína kialakulásánál. A mérnöki és orvostudományok kifejezései új fogalmakat jelentenek a kínai nyelvben. Egymással vetélkedő bizottságok dolgoznak Kínában északon és délen ezeknek az új kifejezéseknek és leírá­suknak a megteremtésén és munkájuknak bevégzetlensége adja részben a kínai nyelven való felsőbb oktatás sikertelenségének az okát. Nem lehe­tetlen, hogy végeredményben a kínai orvosi lapokban is egymás mellett láthatjuk majd, úgy mint Japánban, a régi ideogrammokat, az új gyorsírás­szerű fonetikus jeleket s ahol ez sem elég, latin kifejezéseket latin betűkkel.

Next