Magyar Szemle 4. kötet (1928. 9-12. sz.)

Tomcsik József: Nevelés és egészségügy a mai Kínában

7­6 MAGYAR SZEMLE 1928 Ezeket a bajokat sok kínai nevelésügyi szaktekintély belátta már s ezért arra törekszenek, hogy az új nemzedék nevelését Kínában fejezzék be. A távol kelet egyik legkitűnőbb felső iskolája, a Rockefeller által létesített Peking Union Medical College példája bizonyította be, hogy ez a helyes, célhoz vezető út. Ez az egyetem kevés számban, de csak a legkiválóbb képesítéssel nevel orvosokat, hogy ezek a jövő tanítómesterei lehessenek. Az egyetemről eddig kikerült orvosok többet tettek a fejlődés érdekében, mint azok, akik külföldről kerültek vissza, nyugati módon élnek és leg­többször a tengerparti modern városokban telepedtek le. A modern nevelésügynek a 400 milliós Kínában való megszervezése évszázadokra kiterjedhető feladat. Ennek a feladatnak a megoldásában jelenleg részt vesz ugyan a pekingi központi kormány is, a birodalom de­centralizált és háborúkkal megosztott volta miatt azonban az egyes tarto­mányokra hárul a főteher. A század elején ugyan kísérletet tettek a francia, majd a német oktatási rendszerek bevezetésével, de ezeket csakhamar el­hagyták és jelenleg a közép- és felsőiskolai oktatásban az angol-amerikai rendszert fogadták el, az 1922 novemberi törvénnyel, mely több-kevesebb kínai jelleget biztosító módosítást tartalmaz. Újabban az idegen tanárok közül legszívesebben az amerikaiakat alkalmazzák. Az idegen tanároknak a kínai nevelésügyben való szerepét nem lehet lekicsinyelni: ezek azzal a munkával, melyet akár függetlenül, akár missziós társaságokkal együtt­működve fejtenek ki, mintegy öntudatlanul jóvá akarják tenni a nyugati államoknak eddigi, Kínával szemben tanúsított kizsákmányoló politikáját. A legutolsó években, amikor az egyes kormányok nevelésügyi budgetjére igen gyakran rátette a kezét a katonaság, a tanulni akaró fiatalság jórésze nyerte idegenek által fenntartott iskolákban a kiképzését. Az idegen tőke nemcsak magánosok emberbaráti adományával és különböző egyházfeleke­zetek iskoláival segítette a nevelésügyet, hanem az Egyesült­ Államok, nagy­lelkű határozata után, mely szerint a boxerindemnitás, a boxerlázadás miatt Kínától fizetett kártalanítás teljes összegét a kínai nevelésügyre fordítja, más államok is hozzájárultak hivatalosan ehhez a célhoz. Oroszország egészében visszafizette az indemnitást, Olaszország a befolyó összeg fele­részével, Anglia és Franciaország pedig esetről esetre meghatározott összeg­gel járulnak hozzá egyrészt a nevelésügy, másrészt a közegészségügy fej­lesztéséhez, ügyelve arra, hogy a rendelkezésre bocsátott összeget csak teljesen megokolt és célszerű vállalkozásokra fordítsák. A történelem iró­niája ez, hogy az igazságtalanul kivetett indemnitás szégyenpénze áldásos formában kerül vissza tulajdonosához akkor, amikor ez céltalan háborúi­val amúgy is elfecsérelte volna ezt az összeget. A jelenlegi háborúk nem akaszthatják meg sokáig azt a fejlődést, melyet a nevelésügy terén az 1912-i forradalom óta 1926-ig láthattunk. Az 1922-i újjászervezés óta az elemi iskolai oktatás hat éves, ebből a felső két év speciális kiképzésre is fordítható iparostanoncok, kereskedő­segédek részére. A középiskolai oktatás szintén hat évig tart. A közép­iskola elvégzése azonban nem jogosít egyes egyetemi fakultásokra való felvételre, ez csak az egyetem által rendezett amerikai kollégium típusú, egy-két éves előkészítő tanfolyam sikeres elvégzése útján történhet meg. A legutolsó, 1923 évi statisztika szerint az állami elemi iskolákban 6.417.321, a missziós elemi iskolákban körülbelül félmillió tanuló volt. Ezenkívül a magán elemi iskolákban végzett tanulók száma 3—4 millióra tehető. Benoy Kumar Sarkar szerint­ 1909/10-ben még csak 1.636.529 tanuló volt. Hozzávetőleges becslés szerint az egész kínai birodalomban­ ­ Benoy Kumar Sarkar : The futurism of young Asia.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék