Magyar Szemle 8. kötet (1930. 1-4. sz.)

Hóman Bálint: A középkori királyság bomlása

úgy mondanák : turáni szövetség gondolata. Béla 1252-ben a pápához írt levelében még a tatárokkal egy sorban, a magyarságot is magában foglaló nyugati kereszténység vad és kegyetlen ellenségeként emlegeti Attilát. Kúnná lett unokájának udvari történetírója, Kézai Simon mester, a régi krónikások hőseit — honfoglaló Árpádot és Kegyes László királyt — detronizálva, a nemzeti hérosz trónjára emelte Attilát, mint a királyi család legendás hírű ősét s maga Kún László tatár­csapatok élén készült nyugat keresztény népei ellen vonulni. Mialatt az ország keleti részében a Tiszavidék magyarsága lélekben, szokásban és erkölcsökben egyaránt keleti, törökös színezethez jutott, az ország nyugati határán birtokos indigena-nemzetségek egy része német orientációt vett. A foglaló magyar nemzetségek és indigenák ellentéte már korábban is felismerhető volt s Bánk bán és társai moz­galma reakció volt a német és németbarát indigena tanácsosok uralmá­val szemben. IV. Béla erélyes kormányzata idején ez az ellentét el­simulni látszott, de a lelkek mélyén továbbélt a vetélkedés s az erős központi hatalom nyomásának megszűntével teljes erővel ütközött ki. A hét vezér és száznyolc foglaló nemzetség ivadékai őseik fejedelem­választására, a foglalás jogára s ezen alapuló kiváltságos birtokjogukra hivatkozva, magukat tekintették az ország egyedüli urainak. Az indige­nok viszont büszkélkedve emlegették, hogy a magyarságot őseik segí­tettek a pogányság fertőjéből kiemelni, s ezért őket kiváltságos helyzet illeti meg. Szent István német vitézeinek ivadékai s a később beköltözött francia, olasz, német és szláv eredetű nemzetségek is már jórészben elmagyarosodtak. De az ország nyugati határszélén birtokos német származású nemzetségekben és ágakban a szomszédsággal való folytonos érintkezés és házassági kapcsolatok ébren tartották a német származás tudatát s a maguk előkelőségének bizonyítására átvették a régi indigenok hagyományait. Héder­ nembeli Kőszegi Henrik és fiai fennen hirdették s még IV. László jámbor papjával is el tudták hitetni, hogy ősüket Géza fejedelem hívta be pogány magyarjai térítésére, holott alig száz éve, II. Géza korában vándorolt be az országba. Ugyanigy hivalkodtak származásukkal a Gutkeledek és Győrök, kiknek ősei egykor a magyar királyság leigázására törekvő III. Henrik császár érdekeit képviselték Péter és Salamon udvarában. Ezek az urak, kikhez velük rokonságba keveredett magyar urak — a Geregyék, Pécek, Borsák — és a leg­utóbbi időben bevándorolt Hahótok egyik ága, a spanyol Simon fiai, a cseh Merk is csatlakoztak, előharcosaivá lettek a királyi hatalom és tekintély rovására előtörekvő nyugati hűbéri eszméknek és rendi szel­lemnek, mely odaát Németországban ép e korban kezd a tartományúri oligarchiában kicsúcsosodni és eltorzulni. A Kőszegiek és társaik hazánkban elsőkül kezdték a maguk birtokát és a gondjukra bizott vármegyéket örökös tartománynak tekinteni s mikor az udvarral összeütköztek, gondolkodás nélkül szakították le

Next