Magyar Szemle, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Székely András Bertalan: Etnikai folyamatok déli határaink mentén
312 MAGYAR SZEMLE 1993. 3. SZÁM funkcionáriusok, megfélemlítettek, szórványban élők által kitöltött, fából vaskarika népszámlálási kategória, a „jugoszláv" — amíg Horvátországban és Szlovéniában gyakorlatilag eltűnt — itt csekély növekedést mutat; tudjuk, hogy számottevő közöttük a magyar. A cigányok és a táblázat „egyéb" sorának részét képező muzulmánok egyaránt kb. egynegyedével gyarapították létszámukat. 7-8%-os a szlovák és ruszin fogyás, azonban — néhány tízezres nemzetiségről lévén szó — felszívódásuk reális veszéllyé vált. A magyar, a macedón és a román kisebbség száma Vajdaságban 1981-hez képest önmaga 88-82%-ára esett vissza. A horvátok 2/3-ra csökkenése aktuálpolitikai okok következménye: a közvetlen veszélyeztettség, az elvándorlás és a hatalom által mesterségesen gerjesztett bunyevác és sokác identitás horvátságról leválasztó hatása (őket is az „egyéb" kategória takarja) együttesen idézte elő. A vajdasági magyarság körében rendkívül kedvezőtlen demográfiai és társadalmi folyamatok zajlanak. A halálozások száma a 70-es évek közepe óta meghaladja a születésszámot, a népesség elöregedőben, a belső migráció a kevert lakosságú ipari centrumok felé irányul, az ideiglenesen vagy végleg külföldön munkavállalók között a magyarok aránya igen magas. A gyermekek egynegyede immár vegyes házasságból születik, az öngyilkossági mutatók még a magyarországiaknál is riasztóbbak, a kisebbségi társadalomszerkezet korszerűtlen (a parasztság súlya nagyobb, az értelmiségé kisebb, mint a többségieknél). Az abortuszok és válások mértéke szintén magas, a nyelvi türelmetlenség légkörében az oktatási-kulturális-tömegkommunikációs intézményrendszer visszafejlesztése mind-mind a megmaradást veszélyeztető tényező. A titói nemzetiségi kirakatpolitika valójában határon túli nemzetrészeink közül itt okozta a legnagyobb asszimilációt. MONDJUK KI: Vajdaság magyartalanítása Trianon óta módszeresen folyik. Az első világháború utáni s a másodikat követő nagyszabású ki- és betelepítések után küszöbön áll a tartomány harmadik kolonizációja. A Nagy-Szerbia megteremtését célzó rablóháborúba lakosságon belüli számarányukat többszörösen meghaladóan hívták és hívják be a magyar fiúkat; az értelmetlen véráldozaton túl mintegy ötvenezer magyar hagyta el a mozgósítás elől az országot (épp a nemzőképes korosztály) — zömük Magyarországon, a többiek Nyugaton próbálnak egzisztenciát teremteni. Helyükre pedig jönnek a horvátországi és boszniai szerb menekültek — letelepítésüket a kormányzat tudatosan az etnikai arányok megváltoztatására kívánja felhasználni. Áttekintésünk döntően egy évtized etnikai mozgásairól szólt, az adott időszak azonban egy nagyobb folyamat egy része. A népmozgalmi irányok természetes és mesterséges összetevőinek a számbavétele — a társadalmi önismeret és stratégia részeként — a kisebbségek önösszeszedését és anyanemzeti teendőink meghatározását kell, hogy elősegítse. Dr. Székely András Bertalan