Magyar Szemle, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Székely András Bertalan: Etnikai folyamatok déli határaink mentén

312 MAGYAR SZEMLE 1993. 3. SZÁM funkcionáriusok, megfélemlítettek, szórványban élők által kitöltött, fából vaskarika népszámlálási kategória, a „jugoszláv" — amíg Hor­vátországban és Szlovéniában gyakorlatilag eltűnt — itt csekély nö­vekedést mutat; tudjuk, hogy számottevő közöttük a magyar. A ci­gányok és a táblázat „egyéb" sorának részét képező muzulmánok egyaránt kb. egynegyedével gyarapították létszámukat. 7-8%-os a szlovák és ruszin fogyás, azonban — néhány tízezres nemzetiségről lévén szó — felszívódásuk reális veszéllyé vált. A magyar, a mace­dón és a román kisebbség száma Vajdaságban 1981-hez képest ön­maga 88-82%-ára esett vissza. A horvátok 2/3-ra csökkenése aktuál­­politikai okok következménye: a közvetlen veszélyeztettség, az el­vándorlás és a hatalom által mesterségesen gerjesztett bunyevác és sokác identitás horvátságról leválasztó hatása (őket is az „egyéb" kategória takarja) együttesen idézte elő. A vajdasági magyarság köré­ben rendkívül kedvezőtlen demográfiai és társadalmi folyamatok zajlanak. A halálozások száma a 70-es évek közepe óta meghaladja a szüle­tésszámot, a népesség elöregedőben, a belső migráció a kevert lakos­ságú ipari centrumok felé irányul, az ideiglenesen vagy végleg kül­földön munkavállalók között a magyarok aránya igen magas. A gyermekek egynegyede immár vegyes házasságból születik, az ön­gyilkossági mutatók még a magyarországiaknál is riasztóbbak, a ki­sebbségi társadalomszerkezet korszerűtlen (a parasztság súlya na­gyobb, az értelmiségé kisebb, mint a többségieknél). Az abortuszok és válások mértéke szintén magas, a nyelvi türelmetlenség légköré­ben az oktatási-kulturális-tömegkommunikációs intézményrendszer visszafejlesztése mind-mind a megmaradást veszélyeztető tényező. A titói nemzetiségi kirakatpolitika valójában határon túli nemzetré­szeink közül itt okozta a legnagyobb asszimilációt. M­­ONDJUK KI: Vajdaság magyartalanítása Trianon óta módszeresen folyik. Az első világháború utáni s a másodikat követő nagyszabású ki- és betelepítések után küszöbön áll a tarto­mány harmadik kolonizációja. A Nagy-Szerbia megteremtését célzó rablóháborúba lakosságon belüli számarányukat többszörösen meg­haladóan hívták és hívják be a magyar fiúkat; az értelmetlen vérál­dozaton túl mintegy ötvenezer magyar hagyta el a mozgósítás elől az országot (épp a nemzőképes korosztály) — zömük Magyarorszá­gon, a többiek Nyugaton próbálnak egzisztenciát teremteni. Helyük­re pedig jönnek a horvátországi és boszniai szerb menekültek — letelepítésüket a kormányzat tudatosan az etnikai arányok megvál­toztatására kívánja felhasználni. Áttekintésünk döntően egy évti­zed etnikai mozgásairól szólt, az adott időszak azonban egy na­gyobb folyamat egy része. A népmozgalmi irányok természetes és mesterséges összetevőinek a számbavétele — a társadalmi önismeret és stratégia részeként — a kisebbségek önösszeszedését és anyanemzeti teendőink meghatározását kell, hogy elősegítse. Dr. Székely András Bertalan

Next