Magyar Szemle, 1995 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Székely András Bertalan: Együtt élni - változó hófokon. Cigányokról, magyarokról egy pályázat kapcsán
406 MAGYAR SZEMLE 1995. 4. SZÁM egymást gazdagító megismerésével jellemezhető. Ha ez sikerül, akkor e dinamikusan gyarapodó népcsoport nem „ketyegő bomba", feszültséggóc lesz a térségben, hanem a magyarsággal rokonszenvező, stabilizáló tényező. Számosan leírták már, mégsem lehet eléggé hangsúlyozni: a cigány ügy és a magyar ügy között érdekazonosság van. VÉGEZETÜL néhánY GONDOLAT ARRÓL, milyen eszmei haszonnal járhatnak a kőbányai pályázathoz hasonló kezdeményezések. Egyrészt a kutatás-szociális felelősségérzet-humánum összefüggéséről, egymást erősítő voltáról álljanak itt a nemrég elhunyt néprajztudós mondatai: „A népélet kutatóinak, amikor a cigányok hagyományaival, társadalmi helyzetével, művelődés felé tartó lehetőségeivel foglalkoznak , kibonatkozik, erősödik a felelősségérzetük minden szegény, elnyomott, minden magára hagyott népcsoport, nemzetiség, család, kéregető kisgyermek és a történeti múltjától elszakított, anyanyelvében is korlátozott bármelyik közösség iránt. A cigányság felé közeledve látjuk a szociális problémák kibogozhatatlan gomolyagát s ez formálja, erősíti a bennünk meghúzódó, humánumot (...) Szemléletünkhöz, eredményeinkhez hozzátartozik az is, hogy a cigány sors megismerése révén látókörünk az etika horizontja felé is tágult. Eredményeink a népcsoport helyzetének megismerését, értékeit, felemelkedési lehetőségeit is szolgálják. Az elhagyatottság, a nyomorúság forrásából származó eredmények felkiáltójelek azok számára, akik a szociálpolitika terén építik a cigányság előre vezető útját". (Gunda 1993: 9,12). Amennyiben ez tettekben is megnyilvánul, nem hiábavaló az igyekezetünk. Németh László fejtette ki a Duna-völgyi népek tejtestvériségével kapcsolatban: a sorsközösség vállalásával, az értékek kölcsönös megismerésével e népeknek el kell jutniuk a kölcsönös szeretetig. Meggyőződésünk, hogy a cigányságra — ugyanúgy térségbeli nép lévén, mint bármelyik más — hasonlóképpen érvényes e pozitív utópia. Dr. Székely András Bertalan Irodalom Allport, Gordon W. 1977. Az előítélet. Budapest, Gondolat, 744 o. Ambrus Péter 1994. Cigányság és iskola. Iskolakultúra, IV. évf. 8. sz. 10-13. o. Bai József 1994. A lengyeli cigány-veszedelem 50. évfordulója. Közös Út — Kethano Drom 2. II. évf. 2. sz. 41-44. o. Bánlaky Pál 1993. Cigánycsaládok vizsgálata. Budapest, Népjóléti Minisztérium Család-, Gyermek- és Ifjúságpolitikai Főosztály Családpolitikai Osztálya, 92. o. Báthory János 1983. A „cigánykérdés". In: (Szegő László vál., szerk.:) Cigányok, honnét jöttek — merre tartanak? Budapest, Kozmosz Könyvek, 8-24. o. Dr. Bencsik János 1983. A cigányság népművészete. In: (Szegő László vál., szerk.:) Cigányok honnét jöttek — merre tartanak? Budapest: Kozmosz Könyvek 230-242. o.