Magyar Szemle, 2014 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikai koronatanúja - 150 éve született Justh Zsigmond II.

120 MAGYAR SZEMLE, 2014.1-2. SZÁM Ezt az esztétikai rokonságot az is alátámasztja, hogy mind a Vándorkiállítási Társaság, mind Antokolszkij az akadémikus képzőművészet alternatív útjain jár­nak. Az ízlésítélet felől ez úgy igazolódott vissza, hogy Antokolszkij Stróbl Alajos Arany-emlékművének terveit - amikor Justh február 12-én megmutatta neki - „banális, érdektelen dolognak tartja". Mivel a szoborcsoport 1893 óta - természetesen egyre értékesebb monumentumként - a Nemzeti Múzeum előtt áll, esztétikai látókörünket szélesítheti, ha hozzávesszük Justh észrevételét a stiláris ellentmondásról. „Valóban nekem is kimondhatatlanul furcsának tűnik fel ez a barokk stílben tartott Arany. Ha van a világon stílus egyéniségével ellenkező, úgy ez min­denesetre a barokk." (Stróbl ellenpontját egyébként Zala György „eredeti és határozott" tehetségében látta, de már itthon, 1889. április 3-án.) Volt azonban egy orosz akadé­mikus festőművész is, akivel Justh Párizsban kapcsolatba került. Ő a világjáró: Indiában, Bulgáriában, a Távol-Ke­leten háborús kalandokat, élményeket és témákat közel­ről kereső Vaszilij Vasziljevics Verescsagin. „Érdekes, nagyszabású­­ vezércikkek. Nem e nagyszabású képeit szeretem legjobban, sokkal jobban érdekel egy-egy látott, egy-egy megérzett kis tájkép, genre vagy arckép minden dörgedelmes hangú tendenciózus képnél" - állapította meg munkáiról 1888. április 10-én. A francia festészet nagy mesterei közül nem egysze­rűen a legnagyobb, hanem gyakorlatilag a kizárólagos érdemi figyelmet egyetlen művésznek szentelte Justh. Ez az alkotó Gustave Moreau. Amikor a második alkalom­mal, március 25-én a Louvre-ban járt, akkor megdicsérte ugyan Delacroix két festményét (Önarckép, Dante bárkája) - Chassériau mellett ő a másik művész, aki nagy hatást tett Moreau-ra -, de nem tetszett neki Odillon Redon tár­lata, és Puvis de Chavannes piktúrája sem („dekadens, aki primitívnek tetteti magát"). Ez azért érdekes, mert a

Next