Magyar Szemle, 2014 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikai koronatanúja - 150 éve született Justh Zsigmond II.

ESZTÉTIKAI KULTÚRÁK KRITIKUS KORONATANÚJA 150 éve született Justh Zsigmond 2. rész Műtermek, szobrok, festmények A­mikor Ady Endre Párizsban tartózkodott, mindig na­­-nagyon sokat jelentett számára Auguste Rodin. Nem magának az élő művésznek a közelsége, hanem az „élet szobrának", azaz A gondolkodó (1880) látványának élménye (1904). Justh Zsigmond számára hasonló él­ményt jelentett egy orosz szobrász: Mark Matvejevics Antokolszkij. Az az ember, aki Justh szemében „igaz és őszinte", s akinek vonzerejét magánlevelének egy mon­data hitelesíti: „Sokat vagyok a nagy orosz szobrásszal Antokolszkijjal, s ez hiszem, a lehető legjobb hatással van reám" - írta 1888. február 10-én Reviczky Gyulának. A vonzódás szeretetté fokozódva, kölcsönösnek bizonyult. „Ne feledje soha, hogy a családomhoz tartozik" - mond­ta Antokolszkij a búcsúzkodó Justhnak május 29-én. Antokolszkij, a magánember tehát nagyon sokat je­lentett a mi - művészeti értelemben mondén - hősünk­nek, de ettől természetesen elválaszthatatlanul a mű­vészember, a műterem és a művek varázslatos világa is. A műterem, ahol Justh rendszeresen megfordult, február 11-én Sarah Bernhardt társaságában is. A nagy színész­nő izgalomig, sőt borzongásig fokozódó megigézettsége, majd menekülésszerű távozása drámaian igazolt vissza valami igen tanulságosat. Nevezetesen azt, hogy a szug­­gesztív, szcenikusan sűrűsödő plasztikai kompozíciók

Next