Magyar Szemle, 2017 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9-10. szám - TANULMÁNYOK - Körmendy Lajos: A posztmodern fogyasztói társadalom és ellenkultúrái I.
és a tömegtermelés miatt (az ipar azonnal piacra dobta a divatos termékeket) már inkább az átszivárgás működött, ekkor a vertikális helyett a horizontális terjedés lett a hangsúlyos. A fiatalok mozgalmával egy új jelenség rajzolódott ki: ez a réteg nem úgy akart emancipálódni, hogy átvette a fölöttes és/vagy többségi csoport kultúráját (divatját, viselkedését, nyelvezetét stb.), hanem hogy eltérő kultúrát alakított ki, ami jól elkülönült a többségitől, többnyire tagadás révén. Ilyen tudatos törekvés korábban csak a művészvilág szűk köreiben létezett. A fogyasztói társadalom azonban azzal, hogy divattá tette az ellenkultúrát, egyben megfosztotta azt a protesztjellegétől. Barcsi Tamás az individualizáció paradoxonénak nevezi, hogy az individualista kultúra egyben a homogenizáció kultúrája. A homogenitás érvényes az ellenkultúra divatjára is: elég megnézni a divatos fiatalok csoportját: igaz, hogy minden farmer, póló vagy baseballsapka különböző színű, egyedi, de a típusuk azonos, szinte egyenruhaként funkcionálnak, és aki nem viseli ezt az egyenruhát, nem tartozhat a csoportba. (Ez a lényeg.) Ugyanez érvényes a viselkedésükre és a nyelvükre: a szóhasználat, a hangsúlyok, sőt a mozgás is hasonló, ez is a csoporthoz, a trendhez való tartozást mutatja. A paradoxon azonban csak részben paradoxon. A polgári társadalomban a divat és a minták erős kényszerítő erővel bírtak: a 19-20. század fordulóján a középpolgári lakások nagyon hasonlók voltak, a hivatalnokok teljesen egyöntetűen öltözködtek (a női divat már változatosabb volt), a munkások öltözékei is egyformák voltak. Posztmodern korunkban viszont a homogenitás másképpen jelentkezik. Az egyedi ruhadarabok vagy lakásbelsők nem azonosak, viszont a stílus, az összbenyomás már mindenképpen homogén. Sőt, mivel a média által vezérelt fogyasztói kultúra a társadalom túlnyomó részét befolyásolja, ezért az azonos stílus jóval több emberre terjed ki, mint a polgári társadalomban. Korunk individualista embere korántsem annyira autonóm, mint ahogy hirdeti azt magáról, erre a későbbiekben még visszatérek. Még a szélsőséges hip-hop ellenkultúra is átszivárgón a konszolidált középosztály divatjába: divatosak lettek az alul „harmonikás" férfinadrágok még az elegáns öltönyöknél is, a kívül hordott ingek, a borostás arc, a mesterségesen borzolt (esetleg zselézett) haj, ez a „rendetlen" hajviselet aztán népszerű lett a nőknél is. A filmiparban és a médiában ekkor kapott polgárjogot a durvaság és a trágárság. Az antikonformizmus fokozatosan szabállyá vált. A lázadó fiatalokra jellemző volt a természetességnek hívott lazaság, aminek többféle üzenete volt. Egyrészt a nonkonformitást hirdette, másrészt a közvetlenséget, az őszinteséget és a nyíltságot. Ennek a magatartásnak szélsőséges megnyilvánulása volt a szabadosság. A POSZTMODERN FOGYASZTÓI TÁRSADALOM 75