Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5-6. szám - ESSZÉ - Illyés Mária: „Amit a közönség nem láthat" - Beszélgetés Kőszegi Antal főmérnökkel, aki a Szépművészeti Múzeum rekonstrukcióját irányította

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM REKONSTRUKCIÓJÁRÓL 69 „A Román csarnok és kapcsolódó tereinek rekonstrukciója" projekt engedé­lyezési­ tervdokumentációja 2013-2014-re készült el, amelynek alapján 2014-ben elkészíttettük a komplex kivitelezési tervet. I. M.: Ez is része annak a koncepciónak, amely a főváros egykori arculatát akarja visz­­szaadni, beleilleszkedve az Országház, a Bazilika és környezetük helyreállításának nagy ambíciójú tervébe? S talán itt érdemes megjegyezni, hogy a Szépművészeti Múzeumé az Országház után Budapest, illetve Magyarország legnagyobb épület-alapterülete. K. A.: Az Országház és a Bazilika helyreállítása térben és időben más program volt. A múzeumi rekonstrukció „A Kormány 1031/2013. (I. 30.) sz. határozatá­ban rögzített, az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttesre és a megvalósítás előkészítésére vonatkozó program" része. Konkrétan: „A Kormány úgy döntött, hogy a Szépművészeti Múzeumban elhelyezésre kerülő nemzeti és nemzetkö­zi gyűjteményi anyag megfelelő bemutatása érdekében, az Új Nemzeti Galéria létrehozásával összhangban kerüljön sor a Szépművészeti Múzeum második vi­lágháborúban súlyosan megsérült és azóta zárva tartó Román csarnokának re­konstrukciójára." Ami pedig a múzeum alapterületének nagyságát illeti - bármilyen nagy is -, azt például a Budai vár alapterülete is megelőzi. Természetesen nekünk a mun­kánk során a múzeum volt a „legnagyobb", a legfontosabb feladatunk, az általad említett szerkezetmegerősítési munkákkal együtt. 2015. november 30-án adtuk át a munkaterületet a nyertes kivitelező cégnek, ezzel a kivitelezés megkezdődött, és mintegy két és fél év alatt elkészült a rekonst­rukció. 2018 februárjában volt a műszaki átadás. Néhány hónappal rövidebbre ter­veztük ugyan a kivitelezés időtartamát, de olyan előre nem látható műszaki prob­lémák merültek fel az építés során, amelyeket meg kellett oldani. Már az 1990-es években végzett kivitelezéseknél is, és most is tudtuk, hogy mivel a mélyföldszint alá építünk, az építendő szinttel a meglévő Schickedanz-alapok alá kerülünk. I. I. M.: Ezek pillérek voltak? K. A.: Nem. Lávalapok. Maga az épület falazott szerkezet. Nincs benne vasbe­ton, a födémek acélgerendás poroszsüveg boltozatos födémek. A tetemes széles, megfelelő teherhordó falak alá készült eredeti alapok durván másfél méter széles és másfél méter mély, nem kellő szilárdságú csömöszölt beton jellegű szerkezetek voltak. Ezt a sávalapot vélhetően úgy készítették el, hogy kiásták az árkot, ebbe rétegesen homokos kavicsot raktak és ezt cementtejjel meglocsolták. Mondhatni, ez egy kezdetleges, csömöszölt beton volt, de az építéskor a célnak megfelelő meg­oldás. Itt jelentkezett a kivitelezés során az a probléma, ami előre nem volt látható: a csömöszölt beton szerkezet anyaga nem kellően homogén. Az ellenőrző statikai vizsgálatok, számítások szerint a feltárt alapok szilárdsága, teherbírása nem felelt meg a mai tartószerkezeti előírásoknak. Következésképp, mivel a mélyföldszint ki­alakításához a meglévő alapok alá kell építenünk, azaz mélyebbre kellett mennünk ezeknél a sávalapoknál, ezért az összes sávalap alatt úgynevezett talajszilárdítást kellett végezni, ami mintegy hat méter mélyen Jet Grouting technológiával történő talajszilárdítást jelentett. Ugyanis azon a részen homokos talaj volt.

Next