Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5-6. szám - ESSZÉ - Illyés Mária: „Amit a közönség nem láthat" - Beszélgetés Kőszegi Antal főmérnökkel, aki a Szépművészeti Múzeum rekonstrukcióját irányította
72 MAGYAR SZEMLE, 2019.5-6. SZÁM megoldani. A tervezők megtalálták azt az új technológiát, amelyet csak néhányan végeznek az országban. Ennek a lényege az volt, hogy szakaszosan 40 centiméteres raszterekben befúrtunk és gyorsan szilárduló cementtel injektáltuk tele az alaptestet. Ez olyan fantasztikus technológia, hogy kétnaponta újabb lépésekkel tudtunk továbbhaladni. Régen ez sokkal lassabban ment. A tervezők rátaláltak erre, a kivitelező pedig elfogadta ezt a technológiát. Tulajdonképpen a jó együttműködésnek köszönhetően elkezdtük a szilárdítást, és mire a technológiai módszerekkel utolértük egymást, már nem következett be jelentős megtorpanás az építkezés során. A szerkezetépítési kiegészítő munkákon túl a határidő módosulásához hozzájárult az is, hogy a múzeum szakmai irányítása időközben az újabb múzeumtechnológiai igények miatt néhány funkcióváltozást, módosítást fogalmazott meg. Összességében azt tudom mondani, hogy a jó együttműködés eredményeként sikerült úrrá lenni a nehézségeken. Az egész átépítés során nagy jelentősége volt annak, hogy Mányi István Ybl-díjas tervező személyében az épületet régóta ismerő építésszel dolgoztunk együtt, és hát magam sem most ismerkedtem meg a feladatokkal. Nagyszerű statikus tervezőnk Szabó Lajos volt, aki nem csak elméleti szakember, sok puskaport szagolt már a lövészárokban. Kijött, ott volt, amikor csak kellett, és olyan problémákat is megoldottunk, hogy a Pergamon csarnok és a Dór csarnok alatt lemélyítettünk egészen a talajvízig, ugyanis ott két szintet építettünk, a mélyföldszint alá még egy szint került a gépházaknak. Korábban az Állatkert felőli hátsó két díszlépcsőház közé volt beszorítva a kazánház, de, hogy plusz tereket nyerjünk, ezt a két lépcsőházat is levezettük a mélyföldszintre, s ezzel együtt a kazánházat is lesüllyesztettük. Vagyis úgy kell elképzelni, hogy a két lépcsőházat és az alatta levő részt hat méterrel mélyebbre vittük le. Tehát a két lépcsőház ki volt bontva alul, szinte a levegőben voltak, alulról fel lehetett látni... I. M.: Éppen ekkor jártunk ott! A levegőben végződött a lépcső... K. A.: Ez olyan bravúr volt, amely egyaránt dicséri a tervezőket, a kivitelezőket és az építtető munkatársait. I. I. M.: Úgy kell értenünk, hogy most a múzeum mélyföldszintje az egész múzeum alatt be van építve és még egy szinttel alatta helyezték el a gépészeti részt? K. A.: A Dór csarnok és a Pergamon csarnok alatt még egy szinttel lejjebb vannak a nagy szellőzőgépházak, illetve a hátsó két lépcsőháznál a kazánház is. Ezen gépházakon túl több pozícióban szintén légkezelő gépházakat alakítottunk ki. A Román csarnok és az azt körülölelő képtár teteje teljes egészében megújult. A rácsos tetőszerkezeteket pótlásokkal felújítottuk. Teljesen leszedtük a héjazatot, új bádogborítást és hőszigetelt üvegborítást kapott mind a külső rész, mind a bevilágító belső rész. Ami még lényeges, a tetőszerkezetre egy szabályozható, lamellás külső árnyékolót építettünk be, ezzel lehet sötétíteni vagy nyitni alkalmanként a képtáraknak szükséges fényeffektet. Ezen túlmenően a tetőhéjazatra telepítettünk napkollektorokat és napelemeket, amelyek a fűtéshez, illetve az áramfogyasztáshoz szolgálnak plusz energiával. Ebben a tömbben mind az irodákat, mind a kiállítótereket fan-coil hűtő-fűtő rendszerrel láttuk el. Szintén nagyon