Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5-6. szám - ESSZÉ - Illyés Mária: „Amit a közönség nem láthat" - Beszélgetés Kőszegi Antal főmérnökkel, aki a Szépművészeti Múzeum rekonstrukcióját irányította

72 MAGYAR SZEMLE, 2019.5-6. SZÁM megoldani. A tervezők megtalálták azt az új technológiát, amelyet csak néhányan végeznek az országban. Ennek a lényege az volt, hogy szakaszosan 40 centimé­teres raszterekben befúrtunk és gyorsan szilárduló cementtel injektáltuk tele az alaptestet. Ez olyan fantasztikus technológia, hogy kétnaponta újabb lépésekkel tudtunk továbbhaladni. Régen ez sokkal lassabban ment. A tervezők rátaláltak erre, a kivitelező pedig elfogadta ezt a technológiát. Tulajdonképpen a jó együtt­működésnek köszönhetően elkezdtük a szilárdítást, és mire a technológiai mód­szerekkel utolértük egymást, már nem következett be jelentős megtorpanás az építkezés során. A szerkezetépítési kiegészítő munkákon túl a határidő módosulásához hozzá­járult az is, hogy a múzeum szakmai irányítása időközben az újabb múzeumtech­nológiai igények miatt néhány funkcióváltozást, módosítást fogalmazott meg. Összességében azt tudom mondani, hogy a jó együttműködés eredményeként sikerült úrrá lenni a nehézségeken. Az egész átépítés során nagy jelentősége volt annak, hogy Mányi István Ybl-díjas tervező személyében az épületet régóta isme­rő építésszel dolgoztunk együtt, és hát magam sem most ismerkedtem meg a fel­adatokkal. Nagyszerű statikus tervezőnk Szabó Lajos volt, aki nem csak elméleti szakember, sok puskaport szagolt már a lövészárokban. Kijött, ott volt, amikor csak kellett, és olyan problémákat is megoldottunk, hogy a Pergamon csarnok és a Dór csarnok alatt lemélyítettünk egészen a talajvízig, ugyanis ott két szintet építettünk, a mélyföldszint alá még egy szint került a gépházaknak. Korábban az Állatkert felőli hátsó két díszlépcsőház közé volt beszorítva a kazánház, de, hogy plusz tereket nyerjünk, ezt a két lépcsőházat is levezettük a mélyföldszintre, s ezzel együtt a kazánházat is lesüllyesztettük. Vagyis úgy kell elképzelni, hogy a két lépcsőházat és az alatta levő részt hat méterrel mélyebbre vittük le. Tehát a két lépcsőház ki volt bontva alul, szinte a levegőben voltak, alulról fel lehetett látni... I. M.: Éppen ekkor jártunk ott! A levegőben végződött a lépcső... K. A.: Ez olyan bravúr volt, amely egyaránt dicséri a tervezőket, a kivitelező­ket és az építtető munkatársait. I. I. M.: Úgy kell értenünk, hogy most a múzeum mélyföldszintje az egész múzeum alatt be van építve és még egy szinttel alatta helyezték el a gépészeti részt? K. A.: A Dór csarnok és a Pergamon csarnok alatt még egy szinttel lejjebb van­nak a nagy szellőzőgépházak, illetve a hátsó két lépcsőháznál a kazánház is. Ezen gépházakon túl több pozícióban szintén légkezelő gépházakat alakítottunk ki. A Román csarnok és az azt körülölelő képtár teteje teljes egészében megújult. A rácsos tetőszerkezeteket pótlásokkal felújítottuk. Teljesen leszedtük a héjaza­­tot, új bádogborítást és hőszigetelt üvegborítást kapott mind a külső rész, mind a bevilágító belső rész. Ami még lényeges, a tetőszerkezetre egy szabályozható, lamellás külső árnyékolót építettünk be, ezzel lehet sötétíteni vagy nyitni alkal­manként a képtáraknak szükséges fényeffektet. Ezen túlmenően a tetőhéjazat­­ra telepítettünk napkollektorokat és napelemeket, amelyek a fűtéshez, illetve az áramfogyasztáshoz szolgálnak plusz energiával. Ebben a tömbben mind az irodá­kat, mind a kiállítótereket fan-coil hűtő-fűtő rendszerrel láttuk el. Szintén nagyon

Next