Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - ESSZÉ - Arday Géza: Önazonosság, közép-európai pop-art és kaméleonizmus - Galambos Tamás festőművész pályaképe

ARD­AY GÉZA: GALAMBOS TAMÁS PÁLYAKÉPE 89 és szovjet páncélautók, és elkezdték géppuskázni a védtelen tömeget. Egy hét múlva sikerült hazavergődnöm Egerbe, ahol barátaimmal reggeltől estig terve­ket szőttünk disszidálásról, a szabad, boldog jövőről. Házunkban mindennapos vendégek voltak a városparancsnokok, a géppisztolyos forradalmárok, akik az uszodából jöttek, mert országos hírű versenyúszók és pólósok voltak. Ez főleg csinos nővérem miatt történt, aki szintén ifjúsági válogatott úszó volt. Ezért is, a sport segítségével sikerült a gimnáziumba kerülnie. De drága nagyanyámnak is nagy vonzereje volt, mert százával sütötte a fánkokat és más finomságokat. A csodálatos álmodozást hamarosan felváltotta a keserű valóság, a kilátástalanság. Csonka családok és rettegő emberek vettek körül. Az osztályunkban gyászoltuk a mártírhalált halt Magyar Katit, akit mentőautóban, sebesültek mentése közben géppuskáztak halálra. A fiatalok gyorsan túltették magukat a szomorúságon és nehézségeken, csak a jóra és szépre akartunk emlékezni, arra a néhány napra, amiről úgy éreztük, hogy valódi szabadságban éltünk. "10 Meghatározó élmény maradt a fiatalember számára a kettősség, amikor láthat­ta a tömegnek még elvtársaió, majd kifütyült Nagy Imrét, és hallotta - főként a rádióból - a fokozatosan hőssé váló Nagy Imrét is. Megközelítésmódját független szellemben alakította ki, nem szólhatott bele senki, hogyan kívánja megjeleníteni ezt a történelmi pillanatot. Az újratemetéshez mint kegyeleti aktushoz rendkívüli tisztelettel közelített, hiszen több száz további áldozatra is emlékezni kellett. A résztvevők némelyikéhez és a tömegben megbúvó ügynökhadhoz, valamint az erőltetett párhuzamot személyileg is sugalló „kis" Rajk-féle kulisszákhoz viszont fájdalmas iróniával viszonyult. Éppen ezért a festmény egyik fő szimbóluma az arkangyal helyére festett kaméleon, amely a mesterségesen rendszert váltó és színüket változtató embereket szimbolizálja. A kaméleonizmus védjegyévé vált a nyolcvanas évek végétől kezdve, első verzióját 1988-ban, majd 1996-ban Aranykor címen festette meg újból. Valójában a kaméleon jelentése mindenki számára egy­értelmű, és sajnos ma is ugyanolyan aktuális. Átvitt értelemben azt sugallja, hogy elmaradt az igazi rendszerváltás. Formailag természetesen megtörtént, de egyéb­ként inkább privatizáltak az egykori elkövetők és családtagjaik, ugyanis kaméle­on módjára színt váltottak: kommunistából kapitalisták lettek. Tehát büntetés he­lyett jutalom járt és további részvétel a politikai hatalomban, a különböző pártok színeiben. Mindehhez pedig sajnos, ha kényszerből is, mégiscsak asszisztált egy számos vonásában rokonszenves, de alapvetően mégiscsak álszenteskedő - ma­gát rendszerváltónak valló - politikusi garnitúra. Ez mind áttételesen benne van a festmény mondanivalójában... A képen a koporsók mellett állókat arcnélkülieknek ábrázolta, ami nem vé­letlen, hiszen más lelki hangulatban festette meg a koporsókat, a koszorúkat és azokat az embereket, akik a gyilkos Kádár-rendszert képviselték a koporsók mel­lett állva. Ezért lett mindegyikőjük kugli­fejű. Ezek közül az egyiknek arcot fes­tett, ugyanis a művész meg akarta nyugtatni önnön lelkét azzal, hogy bizonyosan akadhatott közöttük olyan is, aki őszintén gyászolt, mert még közöttük is kellett. 10 Szondi György (szerk.): Galambos Tamás, in: Nyolcvanegy jeles hetvenes, Napút Évkönyv, 2008, dec., 10. sz., 148-151. old.

Next