Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - ESSZÉ - Arday Géza: Önazonosság, közép-európai pop-art és kaméleonizmus - Galambos Tamás festőművész pályaképe
ARDAY GÉZA: GALAMBOS TAMÁS PÁLYAKÉPE 89 és szovjet páncélautók, és elkezdték géppuskázni a védtelen tömeget. Egy hét múlva sikerült hazavergődnöm Egerbe, ahol barátaimmal reggeltől estig terveket szőttünk disszidálásról, a szabad, boldog jövőről. Házunkban mindennapos vendégek voltak a városparancsnokok, a géppisztolyos forradalmárok, akik az uszodából jöttek, mert országos hírű versenyúszók és pólósok voltak. Ez főleg csinos nővérem miatt történt, aki szintén ifjúsági válogatott úszó volt. Ezért is, a sport segítségével sikerült a gimnáziumba kerülnie. De drága nagyanyámnak is nagy vonzereje volt, mert százával sütötte a fánkokat és más finomságokat. A csodálatos álmodozást hamarosan felváltotta a keserű valóság, a kilátástalanság. Csonka családok és rettegő emberek vettek körül. Az osztályunkban gyászoltuk a mártírhalált halt Magyar Katit, akit mentőautóban, sebesültek mentése közben géppuskáztak halálra. A fiatalok gyorsan túltették magukat a szomorúságon és nehézségeken, csak a jóra és szépre akartunk emlékezni, arra a néhány napra, amiről úgy éreztük, hogy valódi szabadságban éltünk. "10 Meghatározó élmény maradt a fiatalember számára a kettősség, amikor láthatta a tömegnek még elvtársaió, majd kifütyült Nagy Imrét, és hallotta - főként a rádióból - a fokozatosan hőssé váló Nagy Imrét is. Megközelítésmódját független szellemben alakította ki, nem szólhatott bele senki, hogyan kívánja megjeleníteni ezt a történelmi pillanatot. Az újratemetéshez mint kegyeleti aktushoz rendkívüli tisztelettel közelített, hiszen több száz további áldozatra is emlékezni kellett. A résztvevők némelyikéhez és a tömegben megbúvó ügynökhadhoz, valamint az erőltetett párhuzamot személyileg is sugalló „kis" Rajk-féle kulisszákhoz viszont fájdalmas iróniával viszonyult. Éppen ezért a festmény egyik fő szimbóluma az arkangyal helyére festett kaméleon, amely a mesterségesen rendszert váltó és színüket változtató embereket szimbolizálja. A kaméleonizmus védjegyévé vált a nyolcvanas évek végétől kezdve, első verzióját 1988-ban, majd 1996-ban Aranykor címen festette meg újból. Valójában a kaméleon jelentése mindenki számára egyértelmű, és sajnos ma is ugyanolyan aktuális. Átvitt értelemben azt sugallja, hogy elmaradt az igazi rendszerváltás. Formailag természetesen megtörtént, de egyébként inkább privatizáltak az egykori elkövetők és családtagjaik, ugyanis kaméleon módjára színt váltottak: kommunistából kapitalisták lettek. Tehát büntetés helyett jutalom járt és további részvétel a politikai hatalomban, a különböző pártok színeiben. Mindehhez pedig sajnos, ha kényszerből is, mégiscsak asszisztált egy számos vonásában rokonszenves, de alapvetően mégiscsak álszenteskedő - magát rendszerváltónak valló - politikusi garnitúra. Ez mind áttételesen benne van a festmény mondanivalójában... A képen a koporsók mellett állókat arcnélkülieknek ábrázolta, ami nem véletlen, hiszen más lelki hangulatban festette meg a koporsókat, a koszorúkat és azokat az embereket, akik a gyilkos Kádár-rendszert képviselték a koporsók mellett állva. Ezért lett mindegyikőjük kuglifejű. Ezek közül az egyiknek arcot festett, ugyanis a művész meg akarta nyugtatni önnön lelkét azzal, hogy bizonyosan akadhatott közöttük olyan is, aki őszintén gyászolt, mert még közöttük is kellett. 10 Szondi György (szerk.): Galambos Tamás, in: Nyolcvanegy jeles hetvenes, Napút Évkönyv, 2008, dec., 10. sz., 148-151. old.