Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 9-10. szám - ESSZÉ - Bertha Zoltán: „A magyarság célja, hogy megmaradjon" - In memoriam Kodolányi János (1899-1969)

BERTHA ZOLTÁN „A MAGYARSÁG CÉLJA, HOGY MEGMARADJON" In memoriam Kodolányi János (1899-1969) Kodolányi János a 20. század egyik legnagyobb magyar szép- és közírója, gon­dolkodója. A grandiózus életmű szociografikus, etnografikus, pszichologikus, historikus, mitologikus vonatkozásszféráinak, s forma- és jelentéstartományai­nak azonban nemhogy az átfogó értelmezése, hanem még a puszta nagyságrendi felbecsülése is csak keveseknek adatik meg. Hiteles értékeléséhez olyan konge­­niális lángelmék járultak hozzá - Illyés Gyula, Németh László, Várkonyi Nándor, Vatai László -, akik fogékonyak voltak a magyarság archaikus népi kultúrájának a mélyrétegeire és metafizikai ultrahangjaira is. Jókai Anna szerint „Kodolányi János prózájából, melyet Várkonyi Nándor végkifejletében »mágikus realizmus­nak« nevez, világosan kitetszik: az írói út összefügg az emberi úttal, a tudat rész­ben kegyelem általi tágulásával"; s „ezen a spirálszerűen táguló-emelkedő úton minden állomás fontos volt: a moralitással áthatott társadalmi ítélkezés a jelen felett, a felelősséggel megidézett történelmi múlt, de mindennél fontosabbá vált az ős­idő és ős­terek mítosza - s az ezekből elősugárzó jövő. A szellemi üzenet, amely sem el nem avulhat, sem el nem évülhet". Amikor a 120 éve született és 50 éve elhunyt Kodolányi János emléktábláját avat­juk­, azt megrendültséggel és meghatottsággal tehetjük: olyan magyar szellem­óriást kell laudálnunk, akit hosszú időkre páriasorba száműztek, s akinek a nevét is meggyalázták a sötét diktatúra évtizedeiben, miközben ő legkiválóbb szellemi értékteremtőink közé tartozott. Fájdalom, hogy nem a legragyogóbb elméink út­mutató szavának engedelmeskedve zajlottak a történelmi-politikai események, s így tragikusan megszakadt a folytonossága a magyar nemzeti felemelkedés esélyének. Adósságtörlesztő örömünk, hogy ma itt, mégiscsak igazságot szolgál­tathatunk a történelem dimenzióját mindig felülhaladó tiszta szellem képvise­letének. Kodolányi János prófétai alkatú író volt, az ősi homo magus méltó újjá­­személyesítője. Azok bajvívó társaként, akik mély hittel vallották az emberiségbe vetett bizalmat, „a morális szolidaritás lehetőségét", s „próféciákban hirdetik a javítás és javulás útját" (ahogy Móricz Zsigmond állította róla). Igazságai, törek­vései mindenkor a magyar és az emberi megmaradás ügyét szolgálták. A magyar népi nyomorúság - a dunántúli, baranyai, ormánsági szegényvilág, a demográfiai pusztulás - legmélyebb bugyrait feltáró társadalomrajzos novelláival, folklorisz­­tikus ihletésű, néprajzi hitelességű kisregényeivel (vagy az egykézés tragikumát a népi írók között, a népi mozgalomban elsőként részletesen föltáró, A hazugság öl című 1927-es memorandumával, s ezt a kollektív veszedelmet Fülep Lajossal,­ ­ A 47. Tokaji írótáborban, 2019. augusztus 18-án elhangzott emléktábla-avató beszéd szerkesztett változata.

Next