Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9-10. szám - ESSZÉ - Bertha Zoltán: „A magyarság célja, hogy megmaradjon" - In memoriam Kodolányi János (1899-1969)
BERTHA ZOLTÁN „A MAGYARSÁG CÉLJA, HOGY MEGMARADJON" In memoriam Kodolányi János (1899-1969) Kodolányi János a 20. század egyik legnagyobb magyar szép- és közírója, gondolkodója. A grandiózus életmű szociografikus, etnografikus, pszichologikus, historikus, mitologikus vonatkozásszféráinak, s forma- és jelentéstartományainak azonban nemhogy az átfogó értelmezése, hanem még a puszta nagyságrendi felbecsülése is csak keveseknek adatik meg. Hiteles értékeléséhez olyan kongeniális lángelmék járultak hozzá - Illyés Gyula, Németh László, Várkonyi Nándor, Vatai László -, akik fogékonyak voltak a magyarság archaikus népi kultúrájának a mélyrétegeire és metafizikai ultrahangjaira is. Jókai Anna szerint „Kodolányi János prózájából, melyet Várkonyi Nándor végkifejletében »mágikus realizmusnak« nevez, világosan kitetszik: az írói út összefügg az emberi úttal, a tudat részben kegyelem általi tágulásával"; s „ezen a spirálszerűen táguló-emelkedő úton minden állomás fontos volt: a moralitással áthatott társadalmi ítélkezés a jelen felett, a felelősséggel megidézett történelmi múlt, de mindennél fontosabbá vált az ősidő és ősterek mítosza - s az ezekből elősugárzó jövő. A szellemi üzenet, amely sem el nem avulhat, sem el nem évülhet". Amikor a 120 éve született és 50 éve elhunyt Kodolányi János emléktábláját avatjuk, azt megrendültséggel és meghatottsággal tehetjük: olyan magyar szellemóriást kell laudálnunk, akit hosszú időkre páriasorba száműztek, s akinek a nevét is meggyalázták a sötét diktatúra évtizedeiben, miközben ő legkiválóbb szellemi értékteremtőink közé tartozott. Fájdalom, hogy nem a legragyogóbb elméink útmutató szavának engedelmeskedve zajlottak a történelmi-politikai események, s így tragikusan megszakadt a folytonossága a magyar nemzeti felemelkedés esélyének. Adósságtörlesztő örömünk, hogy ma itt, mégiscsak igazságot szolgáltathatunk a történelem dimenzióját mindig felülhaladó tiszta szellem képviseletének. Kodolányi János prófétai alkatú író volt, az ősi homo magus méltó újjászemélyesítője. Azok bajvívó társaként, akik mély hittel vallották az emberiségbe vetett bizalmat, „a morális szolidaritás lehetőségét", s „próféciákban hirdetik a javítás és javulás útját" (ahogy Móricz Zsigmond állította róla). Igazságai, törekvései mindenkor a magyar és az emberi megmaradás ügyét szolgálták. A magyar népi nyomorúság - a dunántúli, baranyai, ormánsági szegényvilág, a demográfiai pusztulás - legmélyebb bugyrait feltáró társadalomrajzos novelláival, folklorisztikus ihletésű, néprajzi hitelességű kisregényeivel (vagy az egykézés tragikumát a népi írók között, a népi mozgalomban elsőként részletesen föltáró, A hazugság öl című 1927-es memorandumával, s ezt a kollektív veszedelmet Fülep Lajossal, A 47. Tokaji írótáborban, 2019. augusztus 18-án elhangzott emléktábla-avató beszéd szerkesztett változata.