Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 11-12. szám - ESSZÉ - Herczegh Géza: Európa és a magyar-kérdés 1848-ban

48 MAGYAR SZEMLE, 2019.11-12. SZÁM Július végén török, majd orosz csapatok vonultak be a fejedelemségekbe, a cári külügyminisztérium nyilatkozata szerint azért, hogy véget vessenek a Törökország, Ausztria és Oroszország ellen irányuló dákoromán izgatásnak. A bukaresti forradalmi kormánynak menekülni kellett. Maiorescu Frankfurtban Nagy-Románia megvalósítása érdekében agitált. Moldva, Havasalföld és Erdély - ahogy írta, 9 millió román! - egyesítését szor­galmazta egy Habsburg főherceg uralma és Ausztria védnöksége alatt, Német­országgal szövetségben. Maiorescu azonban nem ért el eredményt, Ausztriá­nak a cár és nem a románok támogatására volt szüksége. Golescu Párizsban fejtett ki propagandát, több sikerrel, mert a franciával rokon nyelvű nép egysé­gének gondolata kedvező visszhangra talált. Az erdélyi románok szervezkedésénél és a szerbek nyílt felkelésénél veszélye­sebbnek látszott Jelacic fellépése, mivel a bán jelentős katonai erő felett ren­delkezett. Az ellene hozott intézkedések sorra meghiúsultak, mire Batthyány az olaszok ellen küldendő katonai segély kilátásba helyezésével kiharcolta, hogy V. Ferdinánd június 10-én Jelach­ot minden tisztsége alól felmentse. A bán azonban néhány nappal később nagyobb küldöttség élén megjelent Inns­bruckban, ahol szívélyes fogadtatásban volt része. Közben megtörtént a királyi leirat közzététele, és az udvar kétszínű játéka lelepleződött. Az is köztudomá­súvá vált, hogy a szerb felkelők egy részét császári tisztek szervezik és vezetik. Kossuth július 11-i beszédében kimondta, hogy „a haza veszélyben van", és azt sem titkolta, hogy ugyan nem az udvar, de a bécsi kormányzat Jelacicot támogatja. A veszély elhárítására 200 000 katonát és 42 millió forint hitelt kért. „Megadjuk!" - zúgta az országgyűlés egyetlen emberként. Ez a lépés jelentette a hadügyi és a pénzügyi önállóság tényleges megteremtését. Kossuthot akkor is, később is sokat bírálták - igazságtalanul -, amiért „kihívta" Bécset, mint­ha ezek az intézkedései vezettek volna a fegyveres összecsapáshoz, és nem a hatalmi viszonyok megváltozása. Ha azok a körülmények, amelyek között a márciusi vívmányokat kiharcolták, az udvar javára módosulnak, nagyobb en­gedékenység sem háríthatta el a háborút - csak a vívmányok teljes feladása! Kossuth haderő-megajánlási beszédében áttekintette az ország nemzetközi kapcsolatait, és ennek során érintette a német szövetség kérdését. A kormány július 19-én kiegészítő utasítást küldött Szalay Lászlónak, a frankfurti nemzet­­gyűléshez delegált kormánymegbízottnak, hogy „az egyesült német birodalom végrehajtó kormányával, annak a viszonynak a fenntartása mellett, amelyben Magyarország és Ausztria a pragmatica sanctio értelmében áll, oly szövetségi szerződést igyekezzék kötni, miszerint Magyarország és a német birodalom vi­szonylagosan kötelezik magukat százezerig terjedő hadsereg kiállítására azon esetben, ha a német birodalom vagy Magyarország határai a szláv elem által, vagy a szláv elemmel szövetkező más hatalom részéről megtámadtatnának­­...]"4 Az utasítás megbízta Szalayt, hogy sürgesse a német birodalmi kormány képviselőjének a magyar kormányhoz való kinevezését. 4 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. I-III. Puky M., I. köt., 1865,1. köt. 341.

Next