Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1-2. szám - ESSZÉ - Gróh Gáspár Széljegyzetek egy fontos regényhez - Nádas Péter: Világló részletek - 3. rész
GRÓH GÁSPÁR: SZÉLJEGYZETEK EGY FONTOS REGÉNYHEZ 87 A Kossuth téren összegyűltek a magyar társadalom valamennyi rétegét képviselik (természetesen a kommunista funkcionáriusok és a terrorszervezetek tagsága kivételével, bár a szolgálatban lévők bizonyára ott voltak a tömegben). Nádas emlékei szerint az első lelki robbanás pillanatában mindenki a maga elképzeléseit vagy rögeszméit hirdeti. Ő nem: „kivétel maradtam, valaki, aki nem kérdezett és nem nyilvánított véleményt, megfigyelő maradt, habár a kortársaim a téren közel sem voltak ilyen tartózkodóak." Meglehet, azért hallgatott, mert nem is volt véleménye. Beszámolója szerint voltak, akik „arról akarták meggyőzni a közelebbről ismerősöket, hogy a sok zsidó miatt történt így", aztán úgy folytatják, hogy „ki a zsidóval a hatalomból", így, egyes számban, vagyis így hallhatta, és jelenthette Rákosit vagy Gerőt, akik zsidó származása tényszerűen igaz, de ennek hangsúlyozása félreérthetetlenül az antiszemitizmus kifejezése. Hogy milyen súlyú? Az események dimenziójához képest nem nagy, a forradalom elemzőinek egybehangzó véleménye, hogy az mentes maradt az antiszemitizmustól. Ez a vád azonban egy évszázada szinte törvényszerűen megjelenik minden nemzeti megmozdulással kapcsolatosan. Gerő október 23-án este kijelentette, hogy ami történik, az a fasiszta csőcselék lázadása, és a kádári propaganda sem mondott le a fordított vérvád gyalázatos fegyveréről. Szükségük is volt rá, mert nem találtak annyi tényleges atrocitást, amennyivel legitimálhatták a maguk bosszúját. 1956 forradalma kulcsélménye Nádasnak is, többedszer tér vissza életművében, és mindegyik megjelenítése más. Ez a regénye újabb kísérlet, hogy megértse, mit is élt meg. Kísérlet, tehát bizonytalan a kimenetele. A bizonytalanság ott van a történtek feltárásában is. Hogyne lenne ott, mikor öt-tízszeres különbségek vannak még az áldozatok számára vonatkozó becslésekben is. De mit változtat a Kossuth téren az október 23-i eufória után röviddel elkövetett tömeggyilkosság erkölcsi és történelmi súlyán, hogy száz-egynéhány, kétszáz vagy ezer halott maradt a kövezeten? Az számít, hogy a gyilkosokat a kommunista rendszer nemcsak fedezte, hanem vélhetően ki is tüntette. És egy sem jelentkezett soha közülük, mert nem bánta meg, amit elkövetett. És az számít, hogy a sortüzük után a Budapestet elborító vérszag minden korábbi sérelmet aktuálissá tett. Ezután következett a Köztársaság téri pártház ostroma, és nyomában a kádárista propaganda évtizedeiben a forradalom bestialitásának bizonyítására használt vérontás és bestialitás. Alighanem erre is utal Nádas, amikor ezt írja „sokféle hisztéria feltört vele [ti. a forradalomban], voltak pogromjai, gyilkosságai, ezek azonban nem váltak dominanciává". Hisztéria, pogrom, gyilkosság? Ilyesmiről beszélt Gerő a forradalom születésének óráiban, mint aki tudta, mi következik. Kádárék fehér könyvei a Köztársaság téri képekkel igazolták a maguk terrorját. A Kossuth térről, meg Mosonmagyaróvárról, Salgótarjánról, Tiszakécskéről, a nagy mészárlásokról, és a megannyi egyedi gyilkosságról a kommunista uralom végnapjaiig nem eshetett szó. Ahogyan a korábbi évek kitelepítéseiről, Recskről, a magyar demokrácia likvidálásáról sem. Nádas szerint a forradalommal kapcsolatos elemzésekben sok a bizonytalanság. De azok számára, akik nem elemezték, hanem részt vettek benne, maga volt a bizonyosság. Ebből az élményből Nádas nem csak életkora miatt maradt ki. Hogyan is tudott volna azonosulni azzal a forradalommal, ami azzal szemben robbant ki, amiben élt?