Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1-2. szám - ESSZÉ - Gróh Gáspár Széljegyzetek egy fontos regényhez - Nádas Péter: Világló részletek - 3. rész
90 MAGYAR SZEMLE, 2019.1-2. SZÁM menü, melynek egyes részei megoldottabbak, mint az egész. Nádas lebilincselő intellektusának meggyőző ereje elől aligha van menekvés. Emiatt olvasója ott is könnyen azonosulhat vele, ahol gyanakodnia kéne. Nem írói, hanem történelmi hitelességében. Ami írón ugyan ritkán kérhető számon - de ez a mű nemcsak regény: egy (vagy több?) nagyszabású történelmi vitairat is rejtőzik benne. Ezt a gondolkodói teljesítményét az írói teljesítmény igazolhatja, de nem hitelesítheti. A gondolatmenet szerves részét jelentő elhallgatások és tévedések rejtett manipulációs rendjét előítéleteket és elfogultságokat rejtő, önmaguk iránt kétely nélküli doktrínák formálják, amit írói és gondolkodói teljesítménye valóságnak láttat, mégsem az. Németh László, valaha a kommunisták által a polgári irodalomról lebeszélni akart munkások példája okán azt mondta, hogy „valójában csak jó és rossz irodalom van", ami ugyan nem korszakos felismerés, de érdemes figyelni argumentációjára. Jó irodalom az, amelynek alkotója „igazi riportere egy kornak, rétegnek, állapotnak", a rossz pedig csak „mímeli, hazudja". Példának Proustot hozza fel, akit nem lehet félredobni azzal, hogy „sznob volt, polgár és beteg", mert ezzel együtt is a „a század egyik nagy szellemi kútfeje." A megváltoztatandókat megváltoztatva így kell néznünk Nádas Péterre is. Ezért akárhány ok lehetne művének elutasítására (kétségtelen egyoldalúsággal ezekre hívta fel figyelmet e sorok írója), de egyetlen pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy Nádas a maga útján járva kivételesen őszintén, korokat áttekintő figyelemmel keresi életének törvényeit, amivel mindannyiunknak segít. Ezért kivételes teljesítményének kijáró elismeréssel kell vitatnunk művében azt, ami vitatható: sorsszerű megbántottságával, sebzettségével, magányával magyarázható elfogultságait, vagy éppen egy kegyetlen ideológiára visszamutató (elő)ítéleteit, tévedéseit, hiszen nemcsak méltatlan szülőkhöz, méltatlan eszmékhez is lehet hűséges valaki. Méltatlannak gondolt hazához is illik hűségesnek maradni. De, mert valóban csak jó és rossz irodalom van, melyek csak ritkán mutatkoznak vegytiszta formában, tudnunk kell, hogy amit Nádas megír: nagyon jó irodalom. Sorolni sem lehet nagyszerű részeit, villanásait, felejthetetlen irodalmi pillanatok sokaságát. A budapesti élet- és városképeket, a dunai kofahajók világát, a millenniumi idők életképeit, mosónők beszélgetéseit, nagypolgári otthonok leltári pontosságú, mégis életszerű leírását, a Svábhegy őslakóinak és topográfiájának rajzát, a kiszolgáltatottság és szeretetvágy összetartozásának elbeszélését egy gyerek és egy kutya kapcsolatában - és így, bármeddig, tovább. Ettől válik nemzeti irodalommá, nem attól, hogy önmagát patriótaként határozza meg.