Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5-6. szám - ESSZÉ - Illyés Mária: „Amit a közönség nem láthat" - Beszélgetés Kőszegi Antal főmérnökkel, aki a Szépművészeti Múzeum rekonstrukcióját irányította

66 MAGYAR SZEMLE, 2019. 5-6. SZÁM A koncepcionális változás a 80-as évek végén következett be, amikor a KÖZTI- nél dolgozó Mányi István építész kapta meg a feladatot, hogy átfogó tervet dol­gozzon ki a műemlékileg védett múzeumi épület felújítására, korszerűsítésére. A 90-es években az úgynevezett barokk tömb - a Barokk csarnok és a hozzá kapcsolódó terek - alá egy új szint került beépítésre. A múzeum alatt az erede­ti kialakítás szerint csak részben létezett az úgynevezett mélyföldszint, a három nagy csarnok alatt kivitelezési feltöltés volt. A mélyföldszinti épületrészeket fo­lyosók kötötték össze egymással. A térnyerés a Barokk csarnok alatti részt érintette. Az egész barokk tömb terü­letén, a mélyföldszinti részen folyosókkal és egy javított infrastruktúrával történt ez az első átépítés. Oda került a 90-es években egy műtárgyraktár. Ekkor már zöld utat kapott Magyarországon is az az alapvető muzeológiai elvárás, hogy klimatizálni kell az épület bizonyos részeit, elsősorban a műtárgyak megóvása, másrészt a közönség kényelme érdekében. Elég nagy lépés és nagy feladat volt ez a múzeum számára. Ekkor azonban a Márványcsarnok alatti rész, illetve a Ro­mán csarnok még nem került sorra. A 90-es évek második felében a Reneszánsz csarnok alatti részt is aláépítették. Sajnos a rekonstrukció itt megrekedt, a nagy fontosságú feladatokkal, a tetők átépítésével és az infrastrukturális fejlesztésekkel leálltak. Hogy az épületkomplexum tagoltsága érthető legyen, itt jegyzem meg, hogy az épület a Hősök tere felől, a főbejárat előtti lépcsősor tetején futó oszlopsor a két oldalszárny előtt megismétlődik. A múzeumnak ez a hármas, „antik­ temp­lom" bejárata és az azokat összekötő „Magyar-I.", „Magyar-II.", illetve „Antik-I.", „Antik-II."-nek nevezett termek alá új részt építettek még a 90-es évek második felében, a barokk tömb, illetve a barokk és a reneszánsz tömb előtti sáv átépítése­kor. Ebbe az újonnan nyert mélyföldszinti térbe helyezték át akkor az egyiptomi kiállítást a múzeumnak a Városliget felőli oldalán, illetve alakítottak ki új kiállító­teret az összekötő szárnyakban. A két - a Ión, illetve a Dór elnevezésű - belső ud­var alá is új kiállítótér került, egy-egy piramis formájú bevilágító lefedéssel. Illyés Mária: Arról volt szó, hogy az eredetileg tervezett és megépített terek egyre kevésbé voltak alkalmasak az új, modern muzeológiai, kiállítási feltételeknek korszerűen megfelelni? K. A.: Igen. A 90-es években a közönség az előcsarnokból már két oldalról le tudott jutni egy új kiszolgáló térbe, amint ez most is van. Ide került a ruhatár, a két nagy mosdó, ezzel egy egységes közönségfogadó blokk alakult ki. Akkor kerültem a múzeumhoz mint főmérnök, amikor Dr. Baán László fő­igazgató 2004-ben pályázat útján megnyerte a múzeum irányítását, és az ő kine­vezése óta a világ múzeumaira kitekintő széles körű, nagy intenzitású szakmai munka folyik. A főigazgatónak mind a mai napig fő célkitűzése maradt, hogy egy műemléki értékeket megőrző, de korszerű múzeum jöjjön létre, alkalmazkodva azon igényekhez, miszerint az épület megfelelő kereteket biztosítson a legmoder­nebb műtárgybemutatási módszereknek. Ezen vezetői törekvéshez kapcsolódóan vettem részt a múzeum további fel­újítási munkáinak előkészítésében, majd megvalósításában. Sajnos 2006-ban kel­

Next