Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1-2. szám - KÖRKÉP - Miskolczy Ambrus Erdély és lakói Auguste de Gerando szemével
102 MAGYAR SZEMLE, 2019.1-2. SZÁM ot nyitott, hatalmas magasba emelkedtem. Mindent áldottam, még a golyót is, mely, ha eltalál, túláradó lelket küld a mennyországba." Miközben lírai vallomásaiban a Bakonyról merengett, azon, hogy miről szólhat „a levelek mágikus nyelve", azt írta párizsi barátjának, hogy „undorodom Franciaországtól". Majd tüdőbajban elhunyt. Milyen utazó volt de Gerando? Óhatatlanul az ötlik fel, amit Laurence Sterne Szentimentális utazásában olvashatunk. Eszerint - Kazinczy Ferenc fordításában - az utazás indítéka: „Tesznek erőtelensége, léleknek gyengesége, kikerülhetetlen szükség." Az utazók tipológiája: „Henye utazók. Kandi utazók. Hazudozó utazók. Negédes utazók. Epés utazók. Ezeket követik a kénytelenségből utazók. A vétkei miatt utazó. A szerencsétlen s vétlen utazó. A szimplex utazó." Ő pedig az „érzékeny utazó", aki - Szerb Antal kifejezésével - „önmagát akarta emlékbe adni". Valójában ez már a romantikus utazó, aki inkább saját lelkivilágában, mintsem a külvilágban utazik, amit a külvilágban lát, csak alkalom a lelki gyakorlatra, a világfájdalom ellensúlyozására és átélésére. Ezt tette Michelet és a két nagy klasszikus, Lamartine és Tocqueville, akik világgá kürtölték, hogy Franciaország „unatkozik" és szorong. Bajaink oka - írta Alfred Musset A század gyermekének vallomásaiban - „ami volt, már nincs, és ami van, még nincs". De Gerando ezeken az írókon nőtt fel, de nem ért rá unatkozni, a múlandóság és átmenetiség érzése őt is hatalmában tartotta, de melankólia nélkül. Könyvének akár mottója lehetne ez a vallomás: „Nehéz lett volna szerencsésebb időszakot választani Erdély megtekintésére. Még elevenek a múlt emlékei, a vidék még őrzi eredeti arcát, de megjósolható, hogy hamarosan el fogja veszteni. Lassacskán minden vonása megváltozik, és a végén nem lesz más, csak másolata a mi vidékeinknek." Apósa, Teleki Imre morgott, hogy francia szemmel nézi az ő világát,9 viszont tette ezt „magyar szívvel".101 Ezért is érdekes az érzékenyen figyelmes, ha fizikailag nem, de lélekben annál erősebb francia utazó útleírása, amely izgalmas riport, történeti fejtegetésekben gazdag politikai esszé ötvözete. De megvallom, az is érdekes, hogy románul kiadták, és az egyik román internetes portál olyan műként hirdeti, amely a 18. századi tudós moldvai fejedelem, Dimitrie Cantemir Moldva leírásához mérhető.11 Ez a lehető legnagyobb dicséret, azért is, mert a francia utazó a magyar liberalizmus hordozója volt. Sőt, olykor magyarabb a magyarabbnál. Amikor átvágott a pusztán, olyan lelkesedéssel figyelte a magyar csikósokat, mint hajdan Kazinczy Ferenc. A magyar paraszt és kisnemes méltóságteljes viselkedéséről pedig később Horn Ede írt hasonlóan szépen. A francia romantika emberét viszont még a betyárélet varázsa is hatalmába kerítette: „Vágtass át vidáman a sztyeppén - írja de Gerando a csikósról -, eggyé válva hosszú sörényű lovaddal, miközben 4 Miskolczy: A legendák varázsa, passim 5 http://mek.oszk.hu/07000/07016/07016.pdf; https://www.bartleby.com/ebook/adobe/3031 .pdf (2018-09-23) 6 Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját. Bp., 1961.261. 7 Fauquet: Michelet, 292.; Tocqueville: Souvenirs, 45. 8 Alfred Musset: La confession d'un enfant du siede. Oeuvrescomplétes. Paris, [é.n.] La Renaissance du Livre, Jean Gillequinet Cie, 5. 9 Hornyák: A francia-magyar kapcsolatok, 18. http://mek.oszk.hu/15800/15823/15823.pdf (2018-09-23) 10 Mary Lowell Putnam: Auguste de Gerando. The Christian Examiner and Religious Miscellany. Boston, January 1855. (OSZK: Kossuth 2746-5-1) Lásd 3. jegyzet 11 http://www.casacartii.ro/presa_Despre-Transilvania-si-locuitorii-sai_27.html (2018-09-23)