Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 3-4. szám - ESSZÉ - Horváth Gergely: A Kádár-kormány és a kollektivizálás Krisztián második hulláma

HORVÁTH GERGELY: A KÁDÁR-KORMÁNY ÉS A KOLLEKTIVIZÁLÁS 61 népességveszteség, annál nagyobb az öngyilkosság kockázata"33, továbbá „a lefe­lé mobil személyek önpusztítási kockázata [...] 50 százalékkal múlja felül azokét, akiknek társadalmi helyzete nem változott".34 A hatvanas évek második felétől, amikorra az állam is belátta, hogy merev szabályozók mellett és az egyéni érdekeltség hiánya miatt nem várhatja a téeszek és a bennük dolgozók gyarapodását, a szövetkezetekhez kötött falusiak mind több módját fejlesztették ki a boldogulásnak. A tagonként rendelkezésre bocsátott egy kát. holdnyi háztáji földön a volt gazdák igyekeztek olyan termékeket elő­állítani, amelyeket jól tudtak értékesíteni a piacon (pl. fóliasátorban termesztett primőrök), vagy hasznosítani az otthon tartott állatok takarmányozásában (ku­korica, lucerna). Különösen a szerződéses húsmarhatartás és a sertéshizlalás volt kifizetődő.35 A hivatalos munkaidő után a háztáji gazdaságban munkálkodó, a pi­henőidőt önmaguktól megvonó százezrek viszonylagos anyagi megerősödésüket ugyanakkor igen nagyfokú önkizsákmányolással érték el, ami még ugyanebben az évtizedben visszaköszönt a férfiak várható élettartalmának - a hetvenes, nyolc­vanas évtizedben is folytatódó - csökkenésében.36 A családi stratégiákon túl az egyes téeszek is keresték a jövedelmezőség új út­jait. A leginkább kínálkozó lehetőségnek a hatvanas évek végétől az úgynevezett melléküzemágak létesítése bizonyult. A szövetkezetek jó szemmel vették észre, hogy a tervgazdaság keretei között működő állami vállalatok egy sor terméket nem gyártanak, amire egyébként a gazdaságnak és a társadalomnak szüksége lenne. Ezen piaci rések kiaknázása komoly profitot eredményezett, s igen gyak­ran segített pozitív mérlegűvé tenni a téeszek gazdálkodását, ami egyedül az ag­rárprofil mellett nem sikerült volna.37 Hivatkozott irodalom Andorka Rudolf: Gyerekszám a fejlett országokban. Gondolat, 1987, Budapest Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. 2. jav. és bőv. kiadás. Osiris, 2006, Budapest Berényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika. Csongrád Megyei Levéltár, 1996, Szeged Beluszky Pál: Területi hátrányok és „kezelésük" Magyarországon (1900)­1948-1991. In uő: Vég­kiárusítás II. Társadalomföldrajzi tanulmányok. Pécs, MTA BKK, 2002, 71-94. Búza Márton: Az agitátor kézikönyve IV. A magyar népgazdaság fejlesztésének ötéves terve (1961- 1965). Kossuth, 1962, Budapest Czettler Jenő: Birtokpolitika. Magyar Szemle Társaság, 1932, Budapest Czettler Jenő: Földbirtok-politika. In uő: Mezőgazdaság és szociális kérdés. Budapest, Akadé­miai Kiadó - A „Jászságért" Alapítvány - Püski Kiadó, 1995 [1936], 42-53. 33 Moksony Ferenc: A fejlődés ára vagy az elmaradottság átka? Az öngyilkosság alakulása Magyarország községeiben. 1995, 80. 34 Moksony 2005,16. 35 Márkus 2004.; Medve 1983.; Kovách 1988; Szelényi 1991.; Juhász 2006, ab. 36 Józan 2004,125,134-135. 37 Vő. pl.: Hamar 1979,111-127.

Next