Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5-6. szám - KÖRKÉP - Fehér István: „Sorsunk örök üzenet" - Gérecz Attila költészetéről

KÖRKÉP­ re vizsgálnak meg. A Gérecz Attila teljes életművét átfogóan vizsgáló tanulmányok annak individualitására koncentrálnak. Pomogáts Béla vetette fel a látszólag besorolhatatlan, elszigeteltségben alkotó Gérecz Attila 20. századi hagyományokban való elhelyezésének legkörültekintőbb megoldását. „A művészi forma fegyelme és tökéletessége ebben az erkölcsi és lel­ki rendszerben külön hangsúlyt kap: a klasszicista formahagyományok (például a szonett és a stanza), a tisztán metszett költői képek, a pontos ritmikai szerkezet, a zenei rímelés - nos, mindez a lélek ellenállását erősíti."13 A költő jellegzetesen 20. szá­zadi, tragikus körülményekben kiérlelődő „határhelyzet-klasszicizmusa" elsősorban Radnóti Miklóssal rokonítja: ezt Pomogátson kívül mások is meggyőzően vetették fel. Radnóti maga úgy fogalmazott, hogy az „alkotás rendje és rendezettsége éppen a világban tapasztalható rendezetlenség és a mindinkább terjedő barbárság ellenha­tásaként született."14 A klasszikus formák úgy viselkednek a rájuk felvitt témákkal, akár a különböző képrámák, melyek egyrészt keretezik a kompozíciót, másrészt áb­­rázolhatóbbá teszik a megnövelt feszültségű vászonra felvitt formákat és színeket, így a szellemi intenzitás megjelenítésére is lehetőség nyílik. A börtön tárgyi, külső tematikájába beágyazhatóvá válnak a leguniverzálisabb tartalmak: ez Gérecz Attila legjellemzőbb eljárása, amit ámulatbaejtően könnyed természetességgel használ - leg­emlékezetesebben talán a Lepelben 15 és a Sorsod művészetében. Nagyobb rátekintésben, ha elvonatkoztatunk a poétikai felfogásoktól, műfaj- és stílustörténeti kategóriáktól, adódik, hogy Gérecz Attilát sorsa és több verse a magyar költészetnek abba a vonulatába helyezi, amelyet Balassi, Zrínyi és Petőfi fémjelez. Va­lóban közösnek látszik bennük az az életet és művet magas fokon egységesítő teremtő erő, melynek egyszerre vetülete a fegyveres helytállás, az áldozatra kész tetterő, a költészet szellemdús, eredeti kifinomultsága. Amire szinte minden szerző felhívta a figyelmet, az Gérecz életművének töredé­kessége, mely az egyes művekben is megjelenik, részként utalva az egészre. Ám para­dox módon ebben a töredékességben teljesül be az életmű, marad egységes egész, az önként beteljesített külső-belső adottságok - egyszóval: sors - párhuzamos, attól el­­oldhatatlan valóságaként. „Hányunk épségében mennyi csonkaság! S mekkora épség az ő töredékességében!" így köszöntötte találóan 1991-ben Göncz Árpád Gérecz Atti­lát annak első, Klauzál téri emléktáblája avatásán. Fontos azonban hozzátenni, hogy nem pusztán egy elvontabb, magasrendű eszmei teljességről beszélhetünk: „ami a költészete egészére vonatkozik: hallatlanul megszerkesztett életműről van szó akkor is, ha töredék."16 Teljességre való törekvése az imitatio Christi küzdelmesen és a művekben nyomonkövethetően belsővé vált - így a szövegeit is szervező - elvén keresztül nyilat­kozik meg. Erre hívják fel a figyelmet az életműről készült legátfogóbb elemzések 13 Pomogáts Béla: Az Isten balján: Gérecz Attila helye a magyar költészetben. In Hitel, 1997/3,94. 14 Idézi: Pomogáts 1997, 94. 15 Vö.: Tarján Tamás: A verőfény u­tasa: a mintakövetéstől az öntörvényűségig: Levél. In Sorsod művészete: Gérecz Attila versei és utóélete. Stádium, 2001, Budapest, 164-176. 16 Szörényi László előadása - Elhangzott 2001. november 2-án, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Sorsod művészete megjelenésére rendezett ünnepségen. In Sorsod művészete 2. Stádium, 2006, Budapest, 116. [Kiemelés: F. I.]

Next