Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - ESSZÉ - Petrik Béla: A krónikás emlékezete - Száz éve született Borbándi Gyula

PETRIK BÉLA: A KRÓNIKÁS EMLÉKEZETE 31 viselője benne feltétlenül megbízzon, s e magatartásával az irányzatok közötti közvetítő szerepét betölthesse. Szerkesztői és rádiós tevékenysége, az emigráció történetének feldolgozá­sa mellett megírta, nem Magyarországon élő szerzőként, a magyar történelem és irodalomtörténet egy külön fejezetét, A magyar népi mozgalom történetét. A kita­szítottság, a források elzártsága hátrányt jelenthetett, de a gondolat szabadsága, elkötelezetlensége, elfogulatlansága miatt azonban feltétlen előnyt is. A könyv elő­ször német nyelven jelent meg­, amelyhez Bibó István, a népi mozgalom teoretiku­sa fűzött kötetnyi terjedelmű észrevételt, hogy aztán annak átírt, nem csupán for­dított változata 1983-ban, a barát Püski Sándor kiadójánál is megjelenhessen. Ez a mű jelentette a magyar népi mozgalom rehabilitációját, igaz történeti feldolgozását, abból az ideológiai karanténból történő kiszabadítását, amelyet 1958-ban, éppen Nagy Imre és társai kivégzésének időpontjában az Állampárt elméleti munkakö­zössége által megfogalmazott állásfoglalással zárta be, melyben - nem minden alap nélkül - bélyegezték meg a népieket évtizednyi „hajófenékre szorítást követően" a forradalom előkészítésének „bűnével", s vált így évtizedekre a népi mozgalom szervezése a szocializmus elleni összeesküvéssé. A magyarországi pártfórumok a népi mozgalom elítéltetésével egy kalap alá vették a Látóhatárt, s az állásfoglalás szellemében azt antikommunista és szovjetellenes sajtóterméknek minősítették, szerkesztőjével egyetemben. Gróh Gáspár értékelése ma is helytálló: Borbándi Gyu­la kötete máig az egyetlen érvényes alternatívája a népiekről szóló paradigmának, cáfolata a harmadikutas világkép évtizedeken keresztül erőltetett, ideológiailag torz beállításának. Monográfiáját a témakört feldolgozó írásainak sora egészítette ki, a Népiség és népiek (Püski, 2000), illetőleg az alkotói pályát több önálló kötetnyi írás szegélyezte, mint például az Ötszáz mérföld. (Borla, 1989), az Alkony és derengés, írások a posztemigrációról (Antológia, 1999), Értékőrzés (Trikolor, 2001). S van ennek az életműnek a rádiós és folyóirat-szerkesztői, a többrétegű ta­­nulmányíró-monográfusin túl egy negyedik dimenziója is: a szellemi közösség összetartójáé, az organizátoré. Levelek ezreiben, személyes találkozókon, konfe­renciák résztvevőjeként, előadójaként, földrészek között utazó „szellemi nagy­követként" nem csak a folyóirat szerzőivel tartotta a kapcsolatot, építette és bő­vítette folyamatosan az Új Látóhatár szellemi bázisát, de tudósított, közvetített, ösztönzött, s ha kellett békített és félreértéseket simított el az emigráció számos résztvevője, szervezete között. „A nyári hónapok alatt több látogatóm volt, akik­kel időszerű kérdésekről cseréltem véleményt, részben a Látóhatár ügyeiről, rész­ben a magyarországi eseményekről, részben az új emigráció különféle kezdemé­nyezéseiről és előtérbe került személyeiről. A látogatók között volt a többi között Borsody István, Aczél Tamás, a bécsi Sebestyén György, Kiss Sándor, S. Szabó Pál, Király Béla, Fenyő Miksa, Cs. Szabó László, Krassó Miklós..."9 Szinte fel- 8 Der ungarische Populismus, 1976, München, Auróra. 9 Borbándi Gyula: Két világban, 316.­­ De számos ilyen feljegyzését idézhetnénk még: „Nyári látogatóim közül hadd említsem még meg időrendi sorrendben Nyeste Zoltánt és Magdát, Szabó Zoltánt, Ignotus Pált, Cs. Szabó Lászlót, a Kelet-Németországból menekült Alfred Kantorowicz professzort és írót [...], Kannás Alajost, Földes-Papp Károlyt, Varga Józsefet Bécsből, a Petőfi Kör hajdani titkárát, Nagy Balázst, Molnár Miklóst." Uo. 328-329.

Next