Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9-10. szám - ESSZÉ - Kodolányi Gyula: 1989
KODOLÁNYI GYULA: 1989 azon túlra is, az új demokráciák politikájában. 1980 vége: elkészül a Bibó Emlékkönyv, és majd ez is Nyugaton jelenik meg. Ez volt a Kádár-korszakkal való szellemi leszámolás monumentuma, hetvenöten írtunk bele esszéket, tanulmányokat. Ez a sokágú és sokarcú mozgalom - vagy inkább illegális mozgalmak együttese - átfogóan máig megíratlan maradt. Történetei, színes legendái és személyiségei csak egy-egy szelet, foszlány, töredék formájában bukkannak fel az emlékezésekben. Pedig ez volt az a szellemi és politikai erő, amely a rendszerváltozás nyitányán hirtelen, látszólag a semmiből lépett színre, és meglepte a hatalmat és a közvéleményt is felkészült és egymást jól ismerő gárdájával, amelyből szép számban lépnek elő közszereplésre kiválóan képes egyéniségek és közösségszervezők, akik megszervezik az új pártokat. És követik egymást egyre az új hullámcsúcsok 1988-ban. A március 15-i forradalmi hangulatú tüntetésen, a rendőri zaklatások ellenére, tízezren vesznek részt. Két további hét, és megalakul a Fiatal Demokraták Szövetsége, május 1-jén pedig a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Szabad Demokraták Szövetségének elődje. Május végén hirtelen változás: az első, vonulásában rendőrileg biztosított tünetés. 27-én, egy napfényes szombat délutánon ezrek sétálnak végig feliratok alatt, könnyű jókedvvel az Andrássy úton (akkor még Magyar Népköztársaság útján), a budapesti utca népének elképedésére. Tiltakozni vonulunk, felszabadultan, a Duna- és a Nagymaros-mozgalom szervezésében, az osztrák követséghez, mert Ausztria segítséget ajánlott fel a bős-nagymarosi gát és vízerőmű építkezéséhez. A hatósági fordulat magyarázata: az MSzMP május 22-i értekezletére üzenetet érkezett Gorbacsovtól a magyar vezetőknek: ha a kormány fegyveres erőszakkal lépne fel az ellenzék ellen, a Szovjetunió nem lesz hajlandó segítséget nyújtani. És persze: Kádár Jánost leváltották. Aztán következik a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tömegtüntetés - tízezrek a Parlament előtt a Kossuth Lajos téren. Százezres fáklyás tüntetés a Hősök terén a romániai falurombolás ellen. 1988 őszén ugyanazon napon valósul meg Illyés két álma: megjelenik a Hitel, és megtörténik a Bethlen Gábor Alapítvány első nyilvános díjkiosztó ünnepsége a sokéves illegális működés után. Ezek után nekünk már nem meglepetés, hanem újabb hullámhegy, hogy Pozsgay Imre 1989 januárjának végén bejelenti: 1956 népfelkelés volt, nem ellenforradalom. Az MSzMP-ben persze földrengést hoz az esemény, hiszen ezzel a gesztussal Pozsgay a harmincegy éves kádári kettős nyelvhasználat pillérjét forgatja ki a helyéből. 1989. március 15-e: tízerek vonulnak a Magyar Televízióhoz, népünnepélyi hangulatban. Csengey Dénes beszél a szólásszabadságról. A rákoskeresztúri köztemető legtávolabbi sarkában, gazos kiserdőben, a 301-es parcellában megkezdik az 1956 után kivégzett forradalmárok névtelen, jórészt jeltelen sírhantjainak hivatalos feltárását. Görög tragédiába illő fejlemény: a különleges vizsgálóbizottság bejelenti, hogy Nagy Imrét és társaikat törvénytelenül ítélték el 1958 júniusában. Ugyanazon a napon meghal a súlyosan beteg Kádár János. És az egész nemzetet megrendítő - és rendszerrendítő - esemény: 1989 június 16-án, a Hősök terén, majd Rákoskeresztúron az '56-os mártírok gyászünnepsége és