Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11-12. szám - ESSZÉ - Herczegh Géza: Európa és a magyar-kérdés 1848-ban
50 MAGYAR SZEMLE, 2019.11-12. SZÁM A reakció megerősödése és Magyarország bekerítése Időközben megfordult a szél és az erőviszonyok az ellenforradalom javára tolódtak el. Június 23-26. között Cavaignac tábornok leverte a párizsi munkásság felkelését. Július 25-én Custozzánál a Habsburg Birodalom hadereje Josef Radetzky tábornagy vezetésével döntő győzelmet aratott a szárd-piemonti haderő felett, mely a csatavesztést követően kiürítette Lombardiát és fegyverszünetet kért. Az olasz egység ügye meghiúsult, és sejteni lehetett, hogy a német egységet sem fogják a Frankfurtban tanácskozó képviselők megteremteni. Miután ezek voltak a magyar önállóság külső, nemzetközi feltételei, meghiúsulásuk a mi önállóságunkat is kérdésessé tette. A custozzai győzelem visszaadta az udvar önbizalmát, amely elérkezettnek látta az időt arra, hogy megtagadja a forradalom hatására tett engedményeket és helyreállítsa a birodalom egységét. V. Ferdinánd augusztus 12-én visszatért Bécsbe, két nappal később visszavonta a nádornak adott teljhatalmat, majd elutasította a magyar országgyűlés által hozott hadügyi és pénzügyi törvények szentesítését, augusztus 31-én pedig megküldte a magyar kormánynak az osztrák minisztérium emlékiratát, mely Magyarország hadügyi és pénzügyi önállóságát a pragmatica sanctióval ellenkezőnek nyilvánította és az áprilisi törvények módosítását követelte. Közös ügyek közös intézése helyett arról volt szó, hogy a bécsi legyen a birodalom központi kormánya, a magyar minisztérium pedig csak annak alárendeltjeként működjön a neki meghagyott szűk hatáskörben. A birodalom egységét tűzön-vízen át helyreállítani akaró udvari körök mellé felsorakozott az osztrák nagyburzsoázia, mely hamar rájött arra, hogy Magyarország pénzügyi önállósága, az osztrák államadósság átvállalásának elutasítása frissen szerzett hatalmát nagyon is korlátozza. A gazdag osztrák polgárok érdekei találkoztak a dinasztia érdekeivel, és létrejött az a szövetség, amelyen később Schwarzenberg és Bach kormányának hatalma nyugodott. A szeptember 4-i királyi kézirat - hűségének elismerése mellett - visszahelyezte Jelacicot minden korábbi méltóságába. Esterházy lemondott, majd Batthyány is, de miután újból ő kapott megbízást kormányalakításra, Deákkal együtt tovább kereste a kiegyezés lehetőségét, amely azonban nem volt sehol. Bécsben zárt ajtókra és süket fülekre talált. Kossuth jól látta, hogy Bécs a magyar kormányt kapitulációra akarja kényszeríteni, tehát hiábavaló megegyezésben reménykedni, és a kormány szerepét átvevő Honvédelmi Bizottmány élére állva tétovázás nélkül megkezdte a fegyveres ellenállás szervezését. Ezzel egy időben hiúsultak meg a magyar kormánynak a diplomáciai kapcsolatok kiépítéséhez fűzött reményei. Johann Wessenberg, osztrák külügyminiszter tiltakozott az ellen, hogy János főherceg, mint birodalmi kormányzó, átvette Szalay László megbízólevelét, mire V. Ferdinánd Szalay megbízatását semmisnek és meg nem történtnek nyilvánította, az osztrák fellépés hatására pedig a központi német kormány külügyminisztere tudatta Szalayval, hogy