Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 11-12. szám - ESSZÉ - Herczegh Géza: Európa és a magyar-kérdés 1848-ban

50 MAGYAR SZEMLE, 2019.11-12. SZÁM A reakció megerősödése és Magyarország bekerítése Időközben megfordult a szél és az erőviszonyok az ellenforradalom javára to­lódtak el. Június 23-26. között Cavaignac tábornok leverte a párizsi munkásság felkelését. Július 25-én Custozzánál a Habsburg Birodalom hadereje Josef Radetzky tá­bornagy vezetésével döntő győzelmet aratott a szárd-piemonti haderő felett, mely a csatavesztést követően kiürítette Lombardiát és fegyverszünetet kért. Az olasz egység ügye meghiúsult, és sejteni lehetett, hogy a német egységet sem fogják a Frankfurtban tanácskozó képviselők megteremteni. Miután ezek voltak a magyar önállóság külső, nemzetközi feltételei, meghiúsulásuk a mi önállóságunkat is kérdésessé tette. A custozzai győzelem visszaadta az udvar önbizalmát, amely elérkezettnek látta az időt arra, hogy megtagadja a forradalom hatására tett engedményeket és helyreállítsa a birodalom egységét. V. Ferdinánd augusztus 12-én visszatért Bécsbe, két nappal később visszavonta a nádornak adott teljhatalmat, majd el­utasította a magyar országgyűlés által hozott hadügyi és pénzügyi törvények szentesítését, augusztus 31-én pedig megküldte a magyar kormánynak az oszt­rák minisztérium emlékiratát, mely Magyarország hadügyi és pénzügyi önálló­ságát a pragmatica sanctióval ellenkezőnek nyilvánította és az áprilisi törvények módosítását követelte. Közös ügyek közös intézése helyett arról volt szó, hogy a bécsi legyen a birodalom központi kormánya, a magyar minisztérium pedig csak annak alárendeltjeként működjön a neki meghagyott szűk hatáskörben. A birodalom egységét tűzön-vízen át helyreállítani akaró udvari körök mellé felsorakozott az osztrák nagyburzsoázia, mely hamar rájött arra, hogy Magyarország pénzügyi önállósága, az osztrák államadósság átvállalásának elutasítása frissen szerzett hatalmát nagyon is korlátozza. A gazdag osztrák polgárok érdekei találkoztak a dinasztia érdekeivel, és létrejött az a szövetség, amelyen később Schwarzenberg és Bach kormányának hatalma nyugodott. A szeptember 4-i királyi kézirat - hűségének elismerése mellett - vissza­helyezte Jelacicot minden korábbi méltóságába. Esterházy lemondott, majd Batthyány is, de miután újból ő kapott megbízást kormányalakításra, Deákkal együtt tovább kereste a kiegyezés lehetőségét, amely azonban nem volt sehol. Bécsben zárt ajtókra és süket fülekre talált. Kossuth jól látta, hogy Bécs a ma­gyar kormányt kapitulációra akarja kényszeríteni, tehát hiábavaló megegye­zésben reménykedni, és a kormány szerepét átvevő Honvédelmi Bizottmány élére állva tétovázás nélkül megkezdte a fegyveres ellenállás szervezését. Ezzel egy időben hiúsultak meg a magyar kormánynak a diplomáciai kapcso­latok kiépítéséhez fűzött reményei. Johann Wessenberg, osztrák külügymi­niszter tiltakozott az ellen, hogy János főherceg, mint birodalmi kormányzó, átvette Szalay László megbízólevelét, mire V. Ferdinánd Szalay megbízatását semmisnek és meg nem történtnek nyilvánította, az osztrák fellépés hatására pedig a központi német kormány külügyminisztere tudatta Szalayval, hogy

Next