Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 11-12. szám - ESSZÉ - Herczegh Géza: Európa és a magyar-kérdés 1848-ban

HERCZEGH GÉZA: EURÓPA ÉS A MAGYAR­ KÉRDÉS 1848-BAN 51 megbízatását megszűntnek kell tekintenie, mert a nádornak adott teljhatalom visszavonása után már az uralkodótól származó megbízólevélre van szüksége. Új megbízólevél kiadásáról a megváltozott helyzetben szó sem lehetett, és miu­tán a frankfurti kormány külügyminiszteri tisztét az osztrák Anton Schmerling vette át, aki a bécsi kormány intencióinak megfelelően működött, Szalay nem tehetett mást, mint hogy távozott Frankfurtból. Nem járt a várt sikerrel Teleki László párizsi megbízatása sem. Augusztus 29-én még úgy indult el itthonról, hogy a francia kormány hajlandó a magyar kormány kiküldöttjét teljes jogú diplomáciai képviselőként fogadni és a maga részéről Pascal Duprat személyében szintén követet küld Magyarországra, de mire Teleki szeptember 8-án Párizsba ért, megváltozott a helyzet. Cavaignac akkori miniszterelnök és Jules Bastide külügyminiszter szívélyesen fogadták ugyan, de hivatalos elismerésről, követküldésről már szó sem volt. Teleki mégis Párizsban maradt, hogy a francia közvéleményt a magyar kérdésről tájékoztas­sa, és lehetőség szerint ellensúlyozza a magyarellenes propagandát. Kossuth, aki a külpolitika irányítását is átvette, felismerte, hogy Párizs alkalmasabb hely külpolitikai akciók kezdeményezésére, mint Pest, és Telekit voltaképpen nem hivatalos külügyminiszternek szánta, aki Párizsból kedvezőbb feltételek mel­lett irányíthatja a magyar kormány megbízottainak munkáját, mint bárki más a császári csapatok gyűrűjébe zárt Magyarországon. Telekire roppant nehéz feladat hárult. A magyar ügy iránt rokonszenvet csak a francia baloldaltól várhatott, tehát annak győzelmét remélte, az események viszont a jobboldalt erősítették. 1848 decemberében Louis Bonaparte-ot válasz­tották meg köztársasági elnöknek, aki a konzervatív nagyhatalmak felé orien­tálódott, ami a francia külpolitika befolyásolásának lehetőségét a minimumra csökkentette. Viszont Telekinek sikerült jó viszonyt létesítenie a Czartoryski ve­zette lengyel emigrációval, amely ettől kezdve összeköttetéseit és befolyását a magyarok és a nemzetiségek kibékítése érdekében vetette latba. A remélt támo­gatás elmaradása miatt kiábrándult románok szintén közeledtek Telekihez. Szalayt frankfurti kiküldetésének meghiúsulása után Kossuth Londonba küldte, hogy kísérelje meg a kapcsolatok felvételét az angol kormánnyal és hív­ja fel annak figyelmét Magyarország „terményi gazdagságára", mely az angol iparnak nagy hasznára válhatna. Palmerston azonban elzárkózott Szalay fo­gadása elől és Eddisbury lord útján december 13-án arról értesítette, miszerint „a brit kormánynak Magyarországról csak mint az Osztrák Császárság egyik alkotó részéről van tudomása, és bármely értesítést, amelyet Őfelsége kormá­nyának tudomására kíván hozni a Nagy-Britannia és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatra vonatkozóan, Koller báró, az osztrák császár képvi­selője útján kell benyújtania"." Egyedül az Ausztriával ellenséges viszonyban álló Szárd-Piemonti Király­sággal sikerült diplomáciai kapcsolatot létesíteni. Kossuth Splény Lajost bízta meg torinói képviseletünkkel, miután megszűntek azok az aggályok, amelyek a Correspondence Relative to the Affairs of Hungary presented to both houses of Parliament by command of Her Majesty August 15,1850. Harrison and son, London, 107.

Next