Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1-2. szám - ESSZÉ - Gróh Gáspár Széljegyzetek egy fontos regényhez - Nádas Péter: Világló részletek - 3. rész

86 MAGYAR SZEMLE, 2019.1-2. SZÁM De az eszme, ha meghal is, nem adja meg magát. A Vörös Hadsereg temér­dek véráldozat árán biztosította az orosz nagyhatalmi státuszt, és a meghódított területeken hozzá lehetett látni a hatalomtechnikai értelemben sikeresnek bizo­nyult kommunista rendszer kiépítéséhez. A háborút közvetlenül követően állító­lag Sztálin fékezte a formális hatalomátvétel tempóját, beérte a látszatdemokrácia keretei közti korlátlan érdekérvényesítéssel. Ehhez azonban a kulcspozíciókba kommunistákat kellett ültetnie. Olyan belügyminisztérium kellett neki, amelyik némán asszisztált százezrek kényszermunkára hurcolásához, és olyan gazdaság­irányítók, akikre számíthatott a jóvátételi szállítások feltétlen teljesítésében. A párt káderhiánya okán villámrajtot vevő Nádas szülők azonnal fontos helyekre kerülnek. Nádas László a Szovjetunió és az akkor átmenetileg baráti Jugoszlávia haditechnikai szempontból is nélkülözhetetlen kommunikációs rendszerének ki­építését szolgáló berendezések jóvátételi szállításán dolgozott. Neki kellett elérni, hogy a külföldi (amerikai, angol) tulajdonban lévő cégek ütemesen szállítsák a kért berendezéseket, miközben menjenek is tönkre, hogy annál könnyebb legyen az államosításuk. Hat-hét éves fiának Nádas László aligha beszélt a Standard gyárral kapcsolatos feladatairól, majd a Standard-perről, melyben a vállalat két vezetőjét vádolták hamisan, halálra ítélték és kivégezték őket (a könyvben csak egyikükről esik szó). Mert nemcsak a pártpolitikában, hanem a gazdaságban is voltak terrorperek, amit rutinszerű eufemizmussal koncepciós pereknek nevez máig a szakirodalom és a közbeszéd. A Standard-perrel kapcsolatosan Nádas rögzíti, hogy a per vádlottai „nem esküdtek össze senki ellen és senkivel, ahogy a kommunista Rajk sem és Fitos [Losonczy Géza] sem, és semmit sem szabotáltak". Nádas László sem szabotált semmit. Vélhetően segített Nádas Endrének az Eöt­vös út egyik épületének információs technikával történő ellátásában, ahol előbb a még Rajk felügyelte AVO kínozta Mindszentyt, később magát Rajkot és a többieket. Közben Nádas Lászlóné humanitárius feladatokon dolgozott: a diktatúra üzemé­hez humanisták is kellettek. „Hirschler Imrével együtt nővédelmi hálózatot, Pikter Emmivel csecsemővédelmi hálózatot, Jóború Magdával együtt az esti iskolák há­lózatát, Aranyossiné Nádas Magdával együtt az analfabéta nők oktatási hálózatát a tanyavilágban, nem tudom kivel iskolaorvosi szolgálatot, mozgó egészségügyi szolgálatot, mozgó fogorvosi szolgálatot, mindazt, ami meggyőződése szerint az újjáépítéshez és egy új világ megalapozásához kellett." Munkája eredményeként Nádas Lászlóné miniszteri megbízatás közelébe kerül, de megkísérléséhez köze­ledve hangot ad véleményének, miszerint Rákosi népességnövelési szándékának nincsenek meg a feltételei. Ezt követően úgy esik ki a legszűkebb bizalmi körből, hogy be sem lépett oda. Ezzel vége a nagy emelkedésnek, csupa baj éri a családot, az anya betegsége és halála, a kisebbik Nádas testvér bénulása, az apa elleni vizsgá­lat. Tetejébe még azt is érezniük kell, hogy recseg-ropog a rendszer. 1956. október 23-án a kamasz fiú, akit addigra aggastyánoknak is sok élettapasz­talat sújtott, ott van a Kossuth téren, félmillióra becsüli a (mások által jóval keve­sebbnek gondolt) tömeget. Különös figyelemmel követi az Országház kupolájára szerelt ötágú csillag fényének eloltását, ami csak másodjára sikerül, hogy aztán a forradalom leverését hirdetve még bő három évtizedig ott éktelenkedjék.

Next