Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1-2. szám - ESSZÉ - Gróh Gáspár Széljegyzetek egy fontos regényhez - Nádas Péter: Világló részletek - 3. rész

GRÓH GÁSPÁR: SZÉLJEGYZETEK EGY FONTOS REGÉNYHEZ 87 A Kossuth téren összegyűltek a magyar társadalom valamennyi rétegét képvi­selik (természetesen a kommunista funkcionáriusok és a terrorszervezetek tagsá­ga kivételével, bár a szolgálatban lévők bizonyára ott voltak a tömegben). Nádas emlékei szerint az első lelki robbanás pillanatában mindenki a maga elképzeléseit vagy rögeszméit hirdeti. Ő nem: „kivétel maradtam, valaki, aki nem kérdezett és nem nyilvánított véleményt, megfigyelő maradt, habár a kortársaim a téren közel sem voltak ilyen tartózkodóak." Meglehet, azért hallgatott, mert nem is volt véleménye. Beszámolója szerint voltak, akik „arról akarták meggyőzni a köze­lebbről ismerősöket, hogy a sok zsidó miatt történt így", aztán úgy folytatják, hogy „ki a zsidóval a hatalomból", így, egyes számban, vagyis így hallhatta, és jelenthette Rákosit vagy Gerőt, akik zsidó származása tényszerűen igaz, de en­nek hangsúlyozása félreérthetetlenül az antiszemitizmus kifejezése. Hogy milyen súlyú? Az események dimenziójához képest nem nagy, a forradalom elemzői­nek egybehangzó véleménye, hogy az mentes maradt az antiszemitizmustól. Ez a vád azonban egy évszázada szinte törvényszerűen megjelenik minden nemzeti megmozdulással kapcsolatosan. Gerő október 23-án este kijelentette, hogy ami történik, az a fasiszta csőcselék lázadása, és a kádári propaganda sem mondott le a fordított vérvád gyalázatos fegyveréről. Szükségük is volt rá, mert nem találtak annyi tényleges atrocitást, amennyivel legitimálhatták a maguk bosszúját. 1956 forradalma kulcsélménye Nádasnak is, többedszer tér vissza életművé­ben, és mindegyik megjelenítése más. Ez a regénye újabb kísérlet, hogy megért­se, mit is élt meg. Kísérlet, tehát bizonytalan a kimenetele. A bizonytalanság ott van a történtek feltárásában is. Hogyne lenne ott, mikor öt-tízszeres különbségek vannak még az áldozatok számára vonatkozó becslésekben is. De mit változtat a Kossuth téren az október 23-i eufória után röviddel elkövetett tömeggyilkos­ság erkölcsi és történelmi súlyán, hogy száz-egynéhány, kétszáz vagy ezer ha­lott maradt a kövezeten? Az számít, hogy a gyilkosokat a kommunista rendszer nemcsak fedezte, hanem vélhetően ki is tüntette. És egy sem jelentkezett soha közülük, mert nem bánta meg, amit elkövetett. És az számít, hogy a sortüzük után a Budapestet elborító vérszag minden korábbi sérelmet aktuálissá tett. Ezután következett a Köztársaság téri pártház ostroma, és nyomában a kádárista propa­ganda évtizedeiben a forradalom bestialitásának bizonyítására használt vérontás és bestialitás. Alighanem erre is utal Nádas, amikor ezt írja „sokféle hisztéria fel­tört vele [ti. a forradalomban], voltak pogromjai, gyilkosságai, ezek azonban nem váltak dominanciává". Hisztéria, pogrom, gyilkosság? Ilyesmiről beszélt Gerő a forradalom születésének óráiban, mint aki tudta, mi következik. Kádárék fehér könyvei a Köztársaság téri képekkel igazolták a maguk terrorját. A Kossuth tér­ről, meg Mosonmagyaróvárról, Salgótarjánról, Tiszakécskéről, a nagy mészárlá­sokról, és a megannyi egyedi gyilkosságról a kommunista uralom végnapjaiig nem eshetett szó. Ahogyan a korábbi évek kitelepítéseiről, Recskről, a magyar demokrácia likvidálásáról sem. Nádas szerint a forradalommal kapcsolatos elem­zésekben sok a bizonytalanság. De azok számára, akik nem elemezték, hanem részt vettek benne, maga volt a bizonyosság. Ebből az élményből Nádas nem csak életkora miatt maradt ki. Hogyan is tudott volna azonosulni azzal a forradalom­mal, ami azzal szemben robbant ki, amiben élt?

Next