Magyar Szemle, 2021 (30. évfolyam, 1-10. szám)
2021 / 7-8. szám - Esszé - Miskolczy Ambrus: Mátyás király és Dracula, avagy a szadizmus és az államrezon dialektikája - 1. rész
MISKOLCZY AMBRUS: MÁTYÁS KIRÁLY ÉS DRACULA 33 Vlád 1456-ban térhetett vissza a havaselvi trónra, de immár Hunyadi támogatásával, Erdélyből támadt. A bojárok mellé álltak, és Vladiszlávot megölték. Hunyadinak a havaselvi nyugalomra annál is inkább szüksége volt, mert Moldva ura már behódolt a szultánnak. Mindenesetre, amikor Hunyadi a brassói harcosokat Belgrádba hívta, azzal nyugtatta meg őket, hogy Vlad vajda biztosítja a védelmüket, így maga is részese lett a nándorfehérvári győzelemnek. 1456 szeptemberének elején viszont oszmán követek jelentek meg Havaselvén Karas Vlád udvarában, és olyan békét akartak vele kötni, amelynek értelmében ő, a vajda átereszti az oszmán seregeket Magyarország felé. Vlád meg is írta Brassónak, hogy „íme, eljött az idő és az óra, melyet már korábban megjósoltam nektek", itt a török fenyegetés, és „figyelembe kell vennetek, amikor az ember vagy az uralkodó hatalmas és erős, akkor olyan békét köthet, amilyet akar; amikor azonban gyengévé válik, az erősebb rátör, azt csinál vele, amit akar." Keserű politikai tapasztalat és abból leszűrt bölcsesség. Vlad pedig, aki korábban „az ortodox katolikus hit védelmét" vallotta, követte a politikai tömegvonzás törvényét, átállt az oszmánokhoz, és ezért decemberben Hunyadi László mint országos főkapitány már Dánt, Vladiszláv fiát küldte rá, hogy kivesse az uralomból - amiből nem lett semmi. Vlad eltette láb alól vetélytársát. V. László magyar király pedig Hunyadi Lászlóval számolt le, és öcscsét, Mátyást Prágába vitte. Innen két év múlva úgy szabadult, hogy királlyá választották. Nagybátyja, Szilágyi Mihály szervezte ezt meg, aki sógora, Hunyadi János örökébe akart lépni, és Magyarország keleti részeire terjesztette ki hatalmát. Közben kemény konfliktusba keveredett az erdélyi szász városokkal, és ezt Dracula ki is használta, mert Szilágyi szövetségeseként többször betört Erdélybe, és irgalmatlanul leszámolt az ott szervezkedő trónkövetelőkkel és azokkal, akik előle oda menekültek. A havaselvi vajda az oszmán-magyar kondomínium előnyeit jól kihasználta, mert Erdélyben Szilágyi embereként lépett fel, akit „urának és fivérének" vallott. Ellentmondásos helyzet alakult ki, mert a szász városok és Havaselve árucseréje mindkét fél számára létfontosságú volt, ugyanakkor a szász kereskedőknek kedvezett. Olyan privilégiumokat élveztek, amelyekben havaselvi kereskedők nem részesülhettek. Ezért Dracula kölcsönösségre törekedett. Biztosította az erdélyiek szabad kereskedelmi forgalmát, de azzal a kikötéssel, hogy előbb fizessék meg a vámot. A brassóiaknak, valamint a barcaságiaknak kellő fekete humorral megfogadta, hogy kötelezettségének „Istenbe vetett hittel és humanitással" élte végéig eleget tesz. Aztán a brassóiakat külön is az országában való szabad áruforgalmazásról biztosította, kiemelve azt, hogy „a mi embereink is szabadon mehessenek hozzátok, miként azt nekem