Magyar Szemle 24. kötet (1935. 5-8. sz.)
Lukács Károly: Kultúrafejlesztés a Balatonon
70 MAGYAR SZEMLE 1935 az öblöktől csipkézett partvonaltól, hogy a Balatonra nyíló kilátás biztosítva van az utas számára. A déli parton, sajnos, egy későbbi fejlődési időszaknak marad fenntartva a balatoni körút valóban littorális, párhuzamos vonalának kiépítése. Ez a munkálat — a mai birtokviszonyok lényegesebb megbolygatása nélkül — legalkalmasabban a déli partszegélynek kotrás útján való feltöltésével lenne megoldható. A Balaton különleges vízrajzi viszonyait szem előtt tartó partrendezés, a jövőbeli fejlődéssel számot vető, tehát nem szűkkeblűen méretezett parkok, sétányok létesítése oly kultúrafejlesztési feladatok, amelyek helyes megoldása — tapasztalás szerint — a telekfoglaló mozgalom ütemének gyorsulását s evvel kapcsolatosan az építőkultúra fejlődését is elősegíti. Amíg korábbi években inkább spekulatív célokból építettek villákat a Balaton partján, vagyis a parti községek tehetősebb birtokos lakói emeltettek minden ízlés, csín és stílus nélküli épületeket a nyári lakók számára, abban a számításban, hogy a nyári lakbérek legfeljebb 5—6 év alatt behozzák az építkezés összes költségeit : az ilyen természetű vállalkozás — az építési költségek emelkedése, a nyári lakbérek csökkenése és főleg az igények változása folytán — ma már mindjobban veszít a vonzóerejéből és helyet ad a leginkább városi polgárokból, lateinerekből rekrutálódó parti telektulajdonosok „öncélú" építőtevékenységének. Ez utóbbi, a telepesek nagyobb kultúrigényeinek, fejlettebb ízlésének megfelelőleg az építőkultúra egészséges fejlődését s evvel az általános balatoni kultúra jelentékeny értékgyarapodását hozza magával. A fővárosban és a vidéki kultúrgócpontokban élő intelligens családok nemcsak hajlékot akarnak a fejük fölé, vagy éjjeli menedékhelyet, amikor saját telkükön építkeznek, hanem úgyszólván kivétel nélkül arra gondolnak, hogy — ha nem is városi jellegű s ennek folytán aránytalanul költséges, de — formás, ízléses külsejű, 2—3 szobás villácskát emeljenek annak a kis gyümölcsös és virágos kertnek közepébe, amivé az ő balatoni kis földdarabjukat az új birtokos szerető gondosságával átvarázsolták. A vála- és kertépítésben vagyis az építő- és kortikultúrában megnyivánuló finomult stílusnak elmaradhatatlan a jótékony ízlésfejlesztő hatása a balatonparti községek lakosságára, úgyhogy a városi művelt középosztálynak balatonparti települése már ebből a szempontból is számottevő művelődési tényezőnek bizonyul. Amikor a településnek a balatoni kultúrát fejlesztő hatásait szemléljük, nem lehet észre nem vennünk a Balatonpart nagyobb községeiben letelepült nyugdíjas köztisztviselők öntudatos és tervszerű akcióját a művelődési színvonal emelésére. Erről a megbecsülésre méltó kulturális tevékenységről a „Balatoni Kurir" hasábjain igen sűrűen találunk tudósításokat. Elég e helyen Keszthely, a magyar Grác példájára utalnunk, ahol a nyugdíjas tisztviselők, élükön Lendl Adolf kitűnő természettudósunkkal, már egész sorával az értékes városfejlesztési gondolatoknak termékenyítették meg az ottani közvéleményt és készítették elő azok megvalósítását. Ha már most feltesszük a kérdést, hogy mivel lehetne előmozdítani az intelligens középosztály letelepülését a Balaton partján, a következő irányelveket véljük elsősorban szem előtt tartandóknak.