Magyar Szemle 24. kötet (1935. 5-8. sz.)

Lukács Károly: Kultúrafejlesztés a Balatonon

Máj. LUKÁCS: KULTURA A BALATONON 71 1. Hosszúlejáratú, olcsó kölcsönök engedélyezésével lehetővé tenni a telekvásárlást és a mielőbbi építkezést, amire jó példát mutat az a három fővárosi pénzintézet, a Magyar-Hollandi Bank, a Tisztvi­selői Takarékpénztár és a Községi Takarékpénztár, amelyek a most folyó balatoni parcellázások jórészét intézik. Egyébként a balaton­parti nagybirtokosok egymás után reájönnek, hogy addig nem indul meg erősebb ütemben a telekértékesítés, amíg azt tőkeerős, a propa­ganda válogatott eszközeivel dolgozni kész­pénzcsoportok nem veszik kezükbe, amelyeknek módjukban van hosszabb lejáratú hitelt is nyúj­tani. 2. Elősegíteni a tisztviselői jóléti intézmények térhódítását a Balaton partján, mert ezeknek üdülővendégeiből kerül ki jelentékeny része az új telekvásárlóknak és önálló telepeseknek. A honvédség, csendőrség, vasút, posta és a tanárság különböző kategóriái már számos helyen létesítettek ilyen üdülőtelepeket, amelyek legszámottevőbb fogyasztói a környékbeli lakosság mezőgazdasági terményeinek. 3. Az egyetemi bajtársi egyesületek, leventecsoportok és cserkész­csapatok nyári táborozását lehetőség szerint a Balaton partjához terelni, mert ezekből lesznek valamikor a balatoni kultúra legavatottabb szó­szólói. Ezek a lelkes fiatalok már ma is valóságos úttörői a kultúrának, mert először azokat a partszakaszokat népesítik be élettől pezsgő, tarka sátortáborokkal, amelyek idáig a legsivárabbak, legélettelenebbek voltak, azután pedig — ha megfelelő gondoskodás történt maradandó falak közt való elhelyezésükről — az illető községek gazdasági kultúráját fejlesztik, amelyek az ő szükségleteiket, főleg élelmezésüket ellátják. 4. Minthogy a Balaton nyári telepeseinek elsősorban a községek és érdekelt uradalmak látják hasznát, meg kell végre szűnni annak a rövidlátó községpolitikának, amely a nyári vendégekben csak adó­meg díj- és illetékfizető és egyéb jövedelmet hajtó alanyokat lát. Nyúj­tani is kell végre nekik, főleg az alakulóban lévő parti lakótelepeknek, még az ő jelenlegi pénzbeli szolgáltatásukon túlmenőleg is olyan kultúrjavakat, utakat, kutakat, köztisztaságot, öntözést, világítást stb., amelyek a település gyorsítására, az építő tevékenység fellendítésére alkalmasak. ÁTTÉRVE már most a tulajdonképpeni idegenforgalmi, szoro­sabban vett fürdőügyi kérdésre, ebből a szemszögből nézve is két csoportba sorozhatnók a balatoni fürdővendégeket. Az elsőbe tartoz­nak a hazai és külföldi (főleg ausztriai) kispolgári családok, amelyek a Balatonra inkább takarékoskodni, mint pénzt költeni jönnek. Ezek elsősorban a kevésbbé fejlett, tehát olcsóbb fürdőhelyeket keresik, ahol kezdetleges elszállásolás és olcsó piac mellett majdnem ingyenes fürdési lehetőséget találnak és több kultúrát nem is igen keresnek. Ezeknek az üdülőhelyeknek vendégei ma már nem csupán Budapest­ről és a vidéki városokból, hanem az utódállamokból, a megszállt te­rületekről is érkeznek, túlnyomórészt többgyermekes családok, ame­lyek a Balaton mellett olcsóbban élhetnek, mint otthonukban. A második idegen kategória azokból a tehetősebb fővárosi magya­rokból és nemes valutájú külföldiekből adódik, akik a Balatonra

Next