Magyar Szó, 1900. február (1. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-02 / 1. szám
21. szám, MAGYAR SZÓ Igazunk van-e hát, ítélje meg az ország, ha mi zászlót bontunk, fegyvert ragadunk effajta törekvések ellen. Igazunk van-e, ha minden jó magyar szívet magunk mellé idézünk a küzdelemhez, amelyet a szabadelvű irányú magyar sovinisztikus politika érdekében ezennel megindítunk. Adjon nekünk igazat a közvélemény s ha a magyar nép lelke velünk, ki lehet ellenünk! A magyar politika csak az lehet, ami mindig volt: feltétlen királypárti. Derék férfiak tehát a szélsőbaliak, hogy immár végkép lemondtak a függetlenségi politika tévelygéseiről. Nemes, hazafias elvek valának e politika zászlajába hímezve, de a hímzésekből mindig kidomborulhattak a félreértések képei. Pedig a függetlenségi párt eddig is megértette, hogy sehol a világon nem egyesül annyi élő kapcsolatba a nemzet érdeke dinasztiájának erősségével, mint honunkban. Az uralkodónak mi vagyunk szilárd vára, amelyből az osztrák szertehuzás, szakadozás veszélye ellen erősségeket meríthet. A magyarságnak viszont az uralkodóház tekintélye s a dualizmus erő-összetétele adhat csak biztonságot a belülről kifelé néző nemzetiségi törekvések s a kívülről befelé ható külső aspirácziók ellenében. Dicsértessék tehát a parlament bal szélein ülő párt,, amiért hogy megóvandó a haza. egét a megnemértés és félreértés ,minden borújától: feladta immár régi jelszavait, régi harczmodorát és ráolvadt mindannyiunknak most már közös alapjára. Örömmel dicsérjük a nemzeti pártot is, amelyik hasonló módon szíves volt a nemzeti aspirácziókat szegre akasztani. Hiszen a nemzeti aspiráczió a nemzeti párt ajkain úgyis csak üres szólamok csengése volt és csakis arra szolgálhatott, hogy odafenn bizalmatlanságot keltsen a fejlesztési elméletek felburjánzásával, idelent pedig éppen ezért akadályozza a kormányzó államférfiaknak csöndes, tervszerű megnyerési politikáját. A pártok önlemondása, a disszonáns elvek fegyvereinek elhajigálása után immár eljött az ideje annak, aminek útjait már eddig is egyengették gondos kezek, hogy térjünk rá az egyedül helyes, igaz, józan magyar politikára. Ottó fiúherceg lovassági főfelügyelő lesz. Budapest, február 1. Ottó főherceg közvetlen környezetében élő egyén útján befejezett tényként adhatjuk hírül, hogy még az év tavaszán Ottó főherceget kinevezik a közös hadsereg lovassági főfelügyelőjévé. A mostani főfelügyelő gróf Paar, aki a nyugalomba vonulás kitüntetését, a Lipótrendet, már a múlt év őszén meg is kapta, helyet fog csinálni a főhercegnek. Igazán kellemetlen volna ránk, ha a gróf úr lapunkból venné első hírét annak, hogy ő tavasszal le fog köszönni magas hivataláról. Hisszük, hogy katonai körökben örömmel fogadják e hírünket, mert a lovassági tisztikar szakértő köreiben nem képzelnek alkalmasabb személyiséget a lovasság főfelügyelői állásának betöltésére, mint éppen az eme állásra kijelölt főherceget. Az új állás annyira igénybe fogja venni a főherceget, hogy e miatt határozta el versenyistálójának feloszlatását. A múlt hónapban nagy feltűnést keltett e feloszlatásnak híre, mindenféle magyarázatokat fűztek hozzá, az igazi magyarázatot most megadtuk. A főherceg a legnagyobb kedvteléssel áldozott eddig a lóverseny sportjának. Az istálló feloszlatását is akkép terveli, hogy két-három év múlva újra össze legyen az állítható. Február 2. A költségvetés. Budapest, február 1. . A magyar parlamenti tanácskozásoknak ezt a legfontosabb és eddigelé mindig legmeddőbb fejezetét ma kezdték meg a képviselőházban, az ellenzéki vezérszónokok hivatalos fölvonulásával. A költségvetés gazdasági és politikai kritikája mellett a mi parlamentünk a költségvetési vitának azt a jelentőséget is tulajdonítja, hogy keretében összeütköznek az ellentétes politikai irányzatok és erőpróbát adnak a politikai, a kormányzati,a társadalmi' és gazdasági eszmék. Azonban sajnos, a budget tárgyalása évek során át az eszmék versenyzése helyett inkább az ellenzéki pártérdekek mellett való agitálás volt, mellesleg (vagy főként?) szolgálván azt a célt is, hogy a kormánynak minél több kellemetlenséget okozzanak s kitűzött programmja megvalósítása elé mennél több akadályt gördítsenek. Ez a helyzet lényegesen megváltozott. Akik a kormány útja elé tornyosították az akadályokat, különben is erősen megfogytak. A költségvetési végtelen vitáknak legjelentékenyebb hősei most a szabadelvű párt táborában ülnek s céljaik természetesen egészen mások. A tavalyi budgetvitában azonfelül a megmaradt ellenzékre is tartózkodást parancsolt a paktum. Ma is megvan a baloldal padjain a hajlandóság, hogy a budget-vitából kikapcsolja a pusztán megakasztó motívumokat. Ez helyes és kivánatos, hogy ez a prognosticán beváljék. A párthatalmi aspirációkért való küzdelem sem lehet olyan éles, mint eddig. Hiszen a néppárt olyan kicsi és az ő saját külön, egyoldalú és szűkkörű programmja úgyszólván nem is talál a mai helyzet feladatai között ütközőpontot. A függetlenségi pártoknak pedig a párthatalmi tendenciája ma sem vehető komolyabban, mint eddigelé. Az ilyen kedvező körülmények önként kívánják meg, hogy kellőképpen kihasználják. Az objectiv mélyreható bírálat mellett szabad tere nyílik minden pártnak, hogy kifejtse azt, amit abban politikája iránya megkíván kifejtendőnek. Várjuk a közélet számára termékeny új eszmék fölvetését, megérlelését, beillesztését az aktuális politikai viszonylatokba. A budgetvita ellenzéki részről megváltozott körülményei mellett a szabadelvű párt sem tekintheti a maga helyzetét és feladatát változatlannak, nevezetesen: megszűnvén a vita-, nyújtó, időrablásra szánt tendencia, a szabadelvű párt a maga alkotó misszióját most már komolyan teljesítheti. A termékeny eszméket, az üdvös, szabadelvű irányzatok kidomborítását erről az oldalról várjuk, mégpedig nemcsak a miniszterek ajkáról. Azonfelül pedig ebből a vitából kell hogy az ország megismerje a megnagyobbodott kormánypárt politikai teljességét és erőkifejtő képességét is. Hiszen, hogy sok a zavar, elmosódók a jellemző vonások, homályosak a célzatok, azt bővebben kifejteni fölösleges is. A szabadelvű pártba új elemek vegyültek, kimondottan annak a szabadelvű pártnak az alapján j tem, s így mondom hát rokonom, bár e kötelék valóságát igen nehezen tudnám bebizonyítani, csinos kis vas- és fűszerkereskedést nyitott, én meg elfoglaltam jegyzői állásomat. Motelének voltunk még mindketten. Most láttam, minő különbség a kereskedői és bírói, azaz jegyzői állás között. Verődi Jóska elé pompás zöld kötény volt kötve, sárga rézcsattokkal, nagy szőke vereses fején fekete selyem könnyű Sapka díszelgett. Egyik ujján szép vastag gyűrűt* is mintha láttam volna. Igen, valósággal ott ragyogott mutató ujján a köves pecsétgyűrű. — Szervusz, kiáltott felém a boltajtóból, mely egészen nyitva volt, hogy jól be lehessen látni a szép ■ takaros boltocskába, — gyere, gyere! Mint barátságos, művelt, jókedvű, s majdan fölemelkedő gazdag kereskedő azonnal szilvóriummal kínált. — Még egy pohárkával Pista. Mi ? — Nem. Ma nagy tárgyalásunk lesz. — Hát aztán ? Mi az az én üzletemhez képest. Hat svábbal kötök egy óra múlva szerződést borra, gyümölcsre, kenderre és lovakra. Igen lovakra is. Kereskedni fogok jó fajta lovakkal is. — Nem lesz sok egyszerre, Jóska? — Tiszta számítás. Tudod mi az, tiszta számítás ? A dolgok lelke. Mosolygott, nevetett, kereskedésen morzsolta a hosszú csontos ujjait s egyet-egyet, mintha a tiszta számításon csomót akart volna kötni — roppantott. Mert sietős volt az utam — elváltunk. — Megállj csak — meg se nézted a boltomat. Ez ám a kávé. Nézd csak. S egy nagy hordót mutatott. Bele akartam markolni csupa bámulásból. — Hohó — és súgta lassan — csak a teteje kávé. Ez itt finom felső magyarországi gyalult káposzta. — Ennek is csak a teteje ? Mutatta a kezével, hogy s mint. Meg kellett rövidesen ösmerkednem a jelesebb cikkekkel, még a Szentjános kenyérrel is. Majd a nagy vasrudakkal, kősóval. — Van itt minden — mondám. — Van. De még mi lesz, csak az asszonyt hazahozzuk. Oda hajolt hozzám és édesen a fülembe súgta. Nyolcezer forintot hoz — később többet. — Ali! — Barátom számítás az élet, tiszta számítás. Oh' én számítás nélkül egy lépést se teszek. És hosszan-hosszan morzsolta az ujjait, oly élénken, hévvel, hogy azt kellett hinnem: ez is a tiszta számításhoz tartozik. — Gondolom, többször találkozunk Pista. Ha tanácsra lesz szükséged, keress föl. Az én számításom soha sem csal. Köszönöm. Amint egy kis utcába fordultam — akaratlanul is visszanéztem. Még mindig ott, állt az ajtóban. Ki tudja, minő okos számításokat tett — talán az én ügyeimben is. Valóban többször — sokszor találkoztunk. Ki tudta vinni, hogy az olvasókör alelnökévé választotta, az egyház tanácsosává, a Betegsegély egylet igazgatójává, az iskolaszék jegyzőjévé, a vigalmi bizottság osztályelnökévé — míg engem sehol nem vett észre senki. Be kellett látnom, hogy a tiszta számítás hatalmas tényező lehet. — Hát hogy vagy mindig? tolt elébem valami lapot* az úri és polgári egyesült azaz szabadelvű.párti casino olvasó termében—• Jóska barátom. Olvastad? Itt, itt, nem ott ott. Megállj, majd én elolvasom. Többen ültünk az olvasó asztalnál, de ő úgy vette, mintha senki se volna ott rajtunk kívül. „Mai nap vesszük rendes tudósítónktól a kellemes hírt, hogy Szabadrét egyik legkiválóbb férfia, a műveltségben, a közügyek terén való sokoldalú tevékenységben és a Szabadelvű párt működésében elévülhetlen érdemeket szerzett — Pista mit szólsz ehhez? Verődy József számos egyesület agilis vezérférfia, kire a kormány mindenkor büszkén számít — ha valamit tehetek érted, csak szólj ám Pista — eljegyezte a zalamegyei nagybirtokos Hahnfeld Ferenc bájos és nagyműveltségű kedves leányát, Izabellát. Melegen gratulálunk tisztelt barátunknak. Esküvőjén a „Mi házunk“ már egyletküldöttség által fogja magát képviseltetni. Az olvasó urak mind oda tekintettek, és tiszteletteljesen bólintgattak. — Most menjünk be ide az oldalszobába. Dávid, hagyja most a restánsok kiírását és hozzon az üzletember egy üveg finom bort.