Magyar Szó, 1900. március (1. évfolyam, 26-52. szám)
1900-03-01 / 26. szám
Előfizetési ár Egész évre ... 23 kor. — HL Fél évre .... 14 , — , Negyed évre ... 7 , — „ Egy hónapra.... 2 , 40 , Egyes szám . . . . . 3 fillér. Vidéken .... . 10 . Szerkesztőség: IV., Gránátos-utcza 8. szám Budapest, 1900. ELSŐ ÉVFOLYAM (28. szám.) Felelős szerkesztő: Dr. PÁLYI EDE. Apróhirdetések ára: Egy szó ....... 4 fillér. . Vastagabb betűvel ... 8 fillérHirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. Kiadóhivatal; IV., Sarkantyús utcza 3. Csütörtök, március 1. Kié a fütty? Budapest, febr. 28. Azon veszekednek mostanában szabadelvűpárti politikusok és újságok, hogy voltaképen kié a fütty ? A pörös kérdés szakasztott az, mint az Arany János híres fülemile-pöre. Az én fámra szállt, tehát az enyém, mondja az egyik, de az én portámon zengett, mondja a másik. Tessék aztán bírónak lenni az ilyen eszeveszett vetélkedésben. Maga a döntés mellékes. De kétségbeesettül jellemzi azt a sokat emlegetett és félreértést kizáró határozottságot, mellyel Széll Kálmán az ő politikai programmját exponálta. Mert ebben az esetben a programm a fütty. A volt nemzeti pártiak váltig vitatják, hogy ők elfogadták a Széll Kálmán programmját, mert ez a programm az övék. Tulfelől meg azt mondják: nem addig a, az a programm a mienk és ti elhagytátok a tiéteket, mikor a Lloyd-klubba bevonultatok. Ezen a vitás kérdésen kettő fordul meg. Az egyik az, hogy ha a Széll programmja csakugyan a nemzeti párté, akkor a régi szabadelvű politika hívei duplrázva vannak. Mert ők azt hitték, hogy győztek, a dolgok ilyen állapota mellett pedig világos, hogy kapituláltak. Ha pedig Széll csakugyan programmot diktált a nemzeti pártnak, akkor ezek vannak megcsalva, mert úgy vonultak be a Llloyd-klubba, hogy ezentúl nekik is fütyül a madárka. A másik pedig komolyabb dolog. A nemzeti párt tudvalevőleg sohasem volt liberális és sohasem volt gouvernementális irányú. Ha tehát abban a hitben vannak, hogy politikai bagage-jukból semmit se kötelesek kint hagyni azokon a rongyokon kívül, amiket maguk is értékteleneknek vallanak, akkor teljes jóhiszeműséggel is, de mindenesetre a jogosság érzetével magukkal vitték be a liberális pártba az ő konzervatív és retográd gondolkodásukat, amely azután néhány új vonást pingál a szabadelvű párt képére. A régi zászló alatt kétfelől sorakozik tehát teljes jogosultság érzetével a zászló hivő és nem hivő serege. Ugyan micsoda szabadelvűség telik ki aztán ebből a táborból ? S legérdekesebb ebben a vitában, hogy most, a Széll-kabinet egy teljes esztendei működése után vetődik föl. Egy esztendő politikában, kormányzatban letelhetett, anélkül, hogy a tényekből és viszonyokból politikusok megtudhatták volna : kié a fütty! Egy esztendeig hihették Horánszkyék, hogy ők absolute nyeretlen szárnyakkal ülhetnek a régi korhadt ágon s egy álló esztendeig a szabadelvűek melegen ültek a fészkükben, abban a hiedelemben, hogy minden maradt a régiben. Hogy lehetséges, ez ? Széll Kálmán gyakorlati politikája tehát teljességgel nem mutatja, miféle kurzus felé halad? A tényekben és tettekben semmi sem dönti el a kérdést: szabadelvű, vagy nemzeti párti szellemben vezetik az országot? Igaz, hogy a nemzeti pártnak valóban külön, a liberális párttól eltérő politikai programmja nem volt, de az már nem áll, hogy a politikai szellem ugyanaz lett volna a szabadelvű pártban, ha történetesen Horánszkyék ültek volna a kormány székében. A különbség éles, szembeötlő, szinte kiáltó. És mégis, egy esztendő múltán áll elő a vita: tulajdonképen hová, merre haladunk ? Ez a jelenség éppenséggel nem lep meg bennünket, csak igazat ad nekünk. Világosan dokumentálja, hogy az a híres programm, melyre Széll Kálmán mindig hivatkozik, ha valamit számon kérnek tőle, csak szó, szó és ismét szó. Hogy ez a programm csak arra jó, hogy legyen mivel födözni a kormányzatnak teljesen nemzetietlen és éppenséggel nem liberális irányát, hogy passe partout ez, csempészek kezében;egy festött palack, tartalom nélkül; amolyan színváltozó képes levelezőlap, mely szimplán nézve klasszikus görög istennőt ábrázol, de a lámpa elé tartva, kurtaszoknyás, trikós balerinát mutat. Kié a fütty? Ezen veszekedjenek a pörös atyafiak, de az ország csömörrel látja ebből, hogy az orránál fogva vezetik — a vezetők maguk sem tudják, hogy hová. „Meghalt valaki“. „Gyönge nép, romlott értelmiség“. Az „üldözött katholikus“ üzleti titkai. Budapest, febr. 28. Eszünk ágában sincs Báruch Jeremiás urnak, a kiváló rozs-, zab- és szénaszállítónak benső magánügyeit bolygatni és magánbecsületébe belenyúlni. A kereskedelmi foglalkozás a mi szemünkben van legalábbis olyan becsületes munka, mint az, ha valaki egész éven át dolgoztatva a parasztjait, a másik egész éven azon kínlódik, hogy mikép élvezze fel a paraszt múlt évi munkájának gyümölcseit. Nem arról van szó tehát, hogy Báruch Jeremiás úr üzleteket köt, hanem arról, hogy mikép, minő politikai összefüggésben köti őket. Tegnap a budapesti kereskedelmi kamarában Sándor Pál, a hazai kereskedelmi kar egyik legelső tagja szóvá tette a katonai szállítások ügyét. Konstatálta, hogy ezeknél — úgy látszik, a katonai kincstár hibáján kívül — egyenesen és szándékosan kijátszák a kincstár intencióit, amennyiben nem a közvetlen termelőknek juttatják a szállítást. De azonkívül erősen megkárosítják a katonai kincstárt is, amennyiben például tavaly a rozsnak métermázsáját 85 krajcárral a napi ár felett adták el a kincstárnak. Kik azok, akik ezt a manipulációt űzik? Az agráriusok egyrészt, Ugrón Gábor úr, az annyira üldözött katholikus, a néplázító, a közerkölcsöknek legfőbb bírája másrészről. " Tehát így vagyunk! Az agrárius vezetők hivatalt, befolyást, hatalmat szereznek maguknak azon a címen, hogy ők a védelmezői a mezőgazdáknak. És amikor a katonai kincstár segíteni akar a mezőgazdákon azzal, hogy a közvetítő kereskedők mellőzésével közvetlenül ezektől veszi meg az embereknek és állatoknak szükséges élelmiszert, akkor ezek az urak megfeledkeznek az „agrárius“ és „antiszemitizmus" nagy jelszavairól és beállanak maguk alközvetítőknek, ágenseknek az féktelenül gyűlölt kereskedők részére, akik közt tudvalevőleg vannak filoszemiták is. És Ugron Gábor úr, akinek a képviselőházi beszédei korbácsként vannak összefonva a nemzetet leckéztető morálprédikáció szabályzataiból, aki amidőn lemondott a meg nem kapott mandátumról, ezeket a szavakat használta megvetésének kifejezéséül „gyönge a nép és romlott az értelmiség“ e hazában ; aki beledobta ez országba a felekezeti viszálykodás üszkét azzal a kijelentésével, hogy „üldözik a katholikust“ ez országban; ugyanaz az Ugrón Gábor beáll Báruch Jeremiás főszállitó úrhoz alszállitónak, beállott a főliteráns úrhoz a szükséges utakat kijáró házi ágensnek. Katholikus Magyarország ! íme képedj el ezen az eseten, mely hátborzongató példákkal illusztrálja Ugron Gábor mondásainak igazságait. Még a pártok mindegyikének is volt egy-egy házi zsidója, aki minden ügyétbaját elintézte, amiért ez kenyeret és védelmet nyert a patrónusától. És ime most felfordult az ország közállapota, most már a zsidók tartanak „házi katholikusokat,“ akik arcuk verejtékével ágenskednek, kijárják a zsidónak a literálási szerződéseket. Oh, Báruch Jeremiás! Mit csináltál te a párducos magyarokból? Azaz nem kérdezzük ezt ilyen bizalmas alakban Uraságodtól, hanem inkább elmondjuk mi magunk. Ugrón Gábor ur, az Első Magyar Legfőbb Közéleti Morál Bíróság cégvezetője, pályázatot nyújtott be, — ha jól emlékszünk a számra, — a XII. hadtestnek parancsnokságához az egész hadtestnek szükséges zabmennyiség szállításának elnyeréséért. Egy hadtestnek 7500 (hétezerötszáz) lova van. Mindegyik ló naponként 800 gramm zabot kap. Hétezerötszáz ló tehát naponkén