Magyar Szó, 1900. október (1. évfolyam, 208-233. szám)

1900-10-02 / 208. szám

2­208. szám. MAGYAR SZÓ Október 2. n, az összes lapoknak, a többiek között nekünk is. Közöljük még befejezésül ezt a nyilatko­zatot is s megadjuk rá rögtön a választ is, a­melyet a görög-katholikus egyházmegye egyik kiváló előkelősége küldött lapunknak. A püspöki titkár levele a következő: Nagyságos Főszerkesztő ur! Becses lapjának folyó hó 26-i számában egy közlemény jelent meg, mely Firczák Gyula mun­kácsi püspök úr legutóbbi, VIII. számú körleve­lével foglalkozva, abból a leghelytelenebb követ­keztetéseket vonja le s egyúttal el nem palás­tolható rosszakarattal a hazafiatlanság vádját igyekszik kikovácsolni a munkácsi egyházmegye püspöke, lelkészei és hívei ellen. Annyira el van már koptatva ez ósdi vessző­­paripa, hogy ha arra újból és újból felülni lá­tunk egyes, a hazafiság szent nevével dobálózó egyéneket, önkénytelenül is Don Quijotte nevet­séges alakja jut eszünkbe. Mert a higgadtan, józanul gondolkozó igaz hazafiak előtt a történelem tanúsága sze­rint nyilvánvaló és köztudomású tény az, hogy a munkácsi egyházmegye hívei kezdve a honfoglalás idejétől jó és balsorsban mindig hit osztályosai voltak szerető és szeretett test­vérüknek, a magyarnak. Sokszorosan kiállotta a tűzpróbát ez örökre kötött frigy, — tanult reá a Rákócziak, — Ber­­­csényi kora és szabadságharcunk lezajlott s­apjai­­ . És hogy híveink egy évezreden át szeretett s hazánkhoz mindig ily­en érzelemmel ragaszkod­tak, kinek tulajdoníthatjuk másoknak, mint ve­­r­dőtíükn­ek, lelkészeiknek és legfőképpen pt­spe­­rceiknek. Hogy mily nevetségessé tette magát a névte­lenség kényelmes leple alá rejtőző cikkíró, onnan is kitűnik, hogy ugyanazon, szóról-szóra .megegyező cikkét egyidejűleg mint munkácsi [ lakos és ismét mint szabolcsmegyei lakos kül­dötte be a »Pesti Napló”, a „Magyar Estilap“ [«As. a „Magyar Szó“ szerkesztőségéhez. Hogy pedig mennyire alaptalanok és egyúttal vádjai, feleljenek erre a hazafias kioktatás és nevelés leghivatottabb őrének: dr. Wlassics Gyula, miniszter ur ő nagyméltóságá­­rnak épen ezen inkriminált YNIL számú körle­vélre Firczák Gyula, munkácsi püspök úrhoz intézett legmelegebb hangú elismerő sorai; Méltóságos Főtisztelendő Firczák Gyula mun­kácsi gör. kath. püspök urnak. A magyar ki­rályi vallás- és közoktatásügyi minisztertől­­ 41796. évi. szám. Méltóságos és Főtisztelendő püspök úr! Olvasva méltóságodnak egyház­ul megyéje papságához folyó évi augusztus hó .és 26-án 6280. sz. a. kelt VII. számú — a ha­­^­afias irányú népoktatás törvényszerű fejlesz­­­­tése és biztosítása érdekében intézett főpász­­­­­tori körlevelét, őszinte öröömmel látom ab­­­­an Méltóságodnak a népoktatás­ügy érdeké­ben tanúsított követésre méltó erélyét, böl­­­­­­csességét, tapintatát, szigorát és hazafias lelkesedését, melynek Sine körlevél immár A nem első megnyilatkozása a melytől egy­házmegyéjére, főleg a szegény föld népére az­­ erkölcsi és szellemi jólét bőséges áldásának kell áradnia. Fogadja Méltóságod a népokta­­tásügy érdekében kifejtett hazafias és buzgó munkásságáért őszinte köszönetém­ kifejezé­­­­sét. Budapest, 1900. szeptember hó 23-án. Wlassits s. k.. Ismerve Nagyságod tárgyilagos ítéletét, — í van szerencsém tisztelettel fölkérni, hogy az audiatur et altera pars elvénél fogva ezen­­ válasznak s a Minister ur Ő Nagyméltósága hiteles másolatban ide zárt leiratának, vala­mint az ungvári papnevelő intézet elöljáró­sága nyilatkozatának is becses lapja leg­közelebbi számában helyet engedni méltóz­­tassék. Kiváló vagyok tiszteletem nyilvánítása mellett Ungvárott, 1900. szept. 28. alázatos szolgája Papp Antal püspöki titkár. E levélre válaszunk a következő: Bodónéról azt mondja a rege, hogy mikor­­ a bor árát kérték, rendesen más egyébről beszélt. Ezt a fogást használja az ungvári püspök titkára Papp Antal főtisztelendő ur, abban a levelében, melyet a lapokhoz, püs­pöke védelmében megirni jónak látott. A „Magyar Szó“ a maga szókimondó egye­nességével megvádolta Firczák Gyula gör. kath. püspök pásztorlevelét, mint olyat, a mely a munkácsi görög kath. egyházmegye összes hiveit ruthén nép elnevezés alá fog­lalva, valósággal tüntetően foglal állást az ugyanazon egyházmegyében levő csaknem 200 ezerre menő gör. kath. magyarság ellen. A pásztorlevél oly egyházmegyében, mely­nek több nyelvű népe van, mint pl. a munká­csi egyházmegyének, ha már pásztorlevél, csak az összes hívekhez szólhat. A ruthén elnevezés alá tehát a magyarságot se bele­érteni, se belefoglalni nem lehet, de nem is szabad. És most mit csinál Papp Antal titkár úr ? Ezt írja: „A munkácsi egyházmegye hívei mindig hit osztályosai voltak testvérüknek a­­ ma­gyarnak.“ Ebből pedig az következik, hogy a mun­kácsi egyházmegye hívei nem magyarok, ha­nem csak testvérei a magyarnak. Papp Antal ur védelmének tehát az az ér­telme, hogy: „Kedves jó hiveink ott Sza­bolcsban, Hajdúban, Szatmárban, Bodrog­közön, ne panaszkodjatok. Igaz, hogy ti ős­időktől fogva magyarok vagytok, de lássátok, a ruthének is ép olyan jó hazafiak, mint ti. Bújjatok hát szépen, a ruthén gubába, mert a hazafiságra nézve úgy is mindegy, hogy ruthének vagytok-e, avagy magyarok.“ Nos hát a ruthi­ye- k, mint ilyeneknek a testvériségé­­rü­nk. Nem testvér­ lem­ misztifikálása a közönségnek, A mi azt, hogy a ruthének nem t­ak. Nem is a ruthé­nek hazafiságá­ban itt szó. Főtisztelendő Uram, hanem­­ némely ruthéneknek azon törekvéséről, í­gy a gör. kath.­magyarságot egyszerűen letagadni és azt a ruthén népbe beolvasztani kívánják. Nevezetes a Papp Antal védelmében az is, hogy azzal csaknem az összes lapokat be­csapta. Egy sem vette észre azt, hogy itt a ruthénség hazafisága csak azért magasztal­tatok, hogy a sok frázis köpenyege alatt to­vább lehessen folytatni az aknamunkát a gör. kath. magyarság ügye ellen. Wlassics kultuszminiszter úr pedig jobban tenné, ha nem írna annyi dicsérőlevelet ide meg oda. Most Papp Antal egy ilyennel áll elő, s rámutat „Lássátok, az a pásztorlevél hazafias, mert a püspökömet a miniszter is megdicsérte miatta. “ Hát ez a dicséret nem ér semmit. Ha Wlasssics udvarol annak az eljárásnak, mely csak azért hazafiaskodik, hogy a ruthénséget kétszázezer magyarral jogtalanul megnövelje, hát ez csak azt bizo­nyítja, hogy a kultuszminiszter úr egyáltalá­ban nem is tudja, hogy a munkácsi egyház­megyében nemcsak „ruthén népünk“ hanem „magyar népünk“ is van, amelyet nem lehet tovább is eldugni, mert ha tudta volna, más­ként írt volna, így csak kompromittálta magát. Ha tehát a ruthének úgy mint a horvátok „testvér“ népnek vagy éppen nemzetnek képzelik magukat, azt egyszerűen jól meg­jegyezzük magunknak. Hogy azonban en­nek a testvériségnek ürügye alatt a görög katholikus magyarság a többi magyarságtól elszakittassék és ruthénnek tekintessék, azt tűrni sohasem fogjuk. A­ki magyar, az nem testvére a magyarságnak, hanem vére. Ezt nem engedjük eldisputáltatni még olyan urnák se, mint egy püspöki titkár, vagy ép­pen Wlassics. Legyenek jó hazafiak ruthén „testvéreink”, de csupa szeretetből ne faljanak fel közü­lünk 200,000 magyart, mert megártana nekik. Budapest, október 1. A kezd­őtisztvi­selők mozgalma. Holnap délelőtt ül össze az állami tisztviselők országos konferenciája. Ez alkalomból Szilágyi József, kúriai tisztviselő egy memorandumot dolgozott k­i, IX., X és XI. fizetési osztályokba tartozó hivatalnokok fizetésének rendezése tárgyában. A memorandum úgy konstatálja azt a rendezést, hogy a létszám megváltoztatásával juttassa egyelőre a tisztviselők nagy részét tűrhetőbb helyzetbe. Eddig ugyanis a IX. fizetési osztályba tartozott 106, a X-be 718, a Xl-be pedig 3818 kezelési tisztviselő, az említett tervezet szerint a IX-be most 663, a X-be 1327 és a Xl-be 2652 állás szerveztetnék. Ez az új beosztás természetesen nagyobb költségelőirányzatot igé­nyelne, de ez a többlet, mint a tervező kiszá­mította, oly csekély, hogy a budgetet alig ter­helné meg. A többlet ugyanis csak 674,393 forintot tenne ki, ami tekintve, hogy az osztrák tisztviselők egy részének fizetésrendezése kilenc millót vett igénybe, elenyésző csekélység. Ezzel azonban, nézetünk szerint, korántsincs az állami tisztviselők anyagi helyzete rendezve. A maga­sabb osztályokba tartozó tisztviselők „cifra nyomorúsága“ még ezzel nincs orvosolva, s a kisebb fizetésű tisztviselők valódi nyomorúsága sincs a tervezettel teljesen kigyógyítva, a ke­­zelőtisztviselők egységes címezését is tervbe vette a memorandum. E szerint az eddigi irodaigazg­ató, irodatiszt, segédtiszt, kezelési főnök, írnok elnevezések megszűnnének és a helyett a X. fizetési osztály tisztviselői „ke­zelési főtisztek“, a másik két osztályét pedig „kezelési tisztek“ elnevezés illetné. A sárosmegyei operetta, Széll Kálmán ő excellenciája nagyon rész politikus, de jeles humorista. Ebben a szomorú világban gondol­kodik mindig, hogy mégis csak akadjon, a­min mulatni lehet. Az újvidéki főispánság ügye is elég vidám, de a sár­osi főispánság kérdése maga a komikum. Ebben a „kérdésben“ a gerolsteini nagyhercegnő összes bohóságait végigélvezik a szemlélők. És ez az operette másfél esztendeje tart és egyre győzi változatossággal. Ami nem változik, csak az, hogy a diadallal megüresített főispáni széket nem lehet betölteni, mert Szi­­nyei Merse István, a kinek a fejét követelte a megváltó uj aera, ma is oly befolyásos és nép­szerű a megyéjében, hogy a­míg annak a terü­letén marad, vele szemben minden más főispán állása egyenesen tarthatatlan volna. Pedig ugyan­csak igyekeztek arra, hogy „ártalmatlanná“ tegyék. Még a nyugdíjazott főispán jellegét sem merték neki megadni, hanem a rendelkezési alapból jár neki egy összeg a nyugdíj magasságában. Most pedig, miután nincs rá kilátás, hogy északsarki expedícióra hajlandó volna, a legújabb verzió szerint azt eszelte ki Széll Kálmán, hogy Szent­pétervárra küldi gazdasági attachénak Szinyei Istvánt, ki kitűnő főispán volt, de sokkal ke­­vésbbé kitűnő gazda, németül, franciául nem is tud és —• nem is hajlandó Muszkaországba menni — inkább fellép képviselőnek otthon, a­mitől azonban ugyancsak fázik az új aera kor­mánya, így tehát Szinyei lebeg Szt.-Pétervár és Eperjes közt, a főispánság pedig lebeg

Next