Magyar Szó, 1900. október (1. évfolyam, 208-233. szám)
1900-10-02 / 208. szám
2208. szám. MAGYAR SZÓ Október 2. n, az összes lapoknak, a többiek között nekünk is. Közöljük még befejezésül ezt a nyilatkozatot is s megadjuk rá rögtön a választ is, amelyet a görög-katholikus egyházmegye egyik kiváló előkelősége küldött lapunknak. A püspöki titkár levele a következő: Nagyságos Főszerkesztő ur! Becses lapjának folyó hó 26-i számában egy közlemény jelent meg, mely Firczák Gyula munkácsi püspök úr legutóbbi, VIII. számú körlevelével foglalkozva, abból a leghelytelenebb következtetéseket vonja le s egyúttal el nem palástolható rosszakarattal a hazafiatlanság vádját igyekszik kikovácsolni a munkácsi egyházmegye püspöke, lelkészei és hívei ellen. Annyira el van már koptatva ez ósdi vesszőparipa, hogy ha arra újból és újból felülni látunk egyes, a hazafiság szent nevével dobálózó egyéneket, önkénytelenül is Don Quijotte nevetséges alakja jut eszünkbe. Mert a higgadtan, józanul gondolkozó igaz hazafiak előtt a történelem tanúsága szerint nyilvánvaló és köztudomású tény az, hogy a munkácsi egyházmegye hívei kezdve a honfoglalás idejétől jó és balsorsban mindig hit osztályosai voltak szerető és szeretett testvérüknek, a magyarnak. Sokszorosan kiállotta a tűzpróbát ez örökre kötött frigy, — tanult reá a Rákócziak, — Bercsényi kora és szabadságharcunk lezajlott sapjai . És hogy híveink egy évezreden át szeretett s hazánkhoz mindig ilyen érzelemmel ragaszkodtak, kinek tulajdoníthatjuk másoknak, mint verdőtíüknek, lelkészeiknek és legfőképpen ptsperceiknek. Hogy mily nevetségessé tette magát a névtelenség kényelmes leple alá rejtőző cikkíró, onnan is kitűnik, hogy ugyanazon, szóról-szóra .megegyező cikkét egyidejűleg mint munkácsi [ lakos és ismét mint szabolcsmegyei lakos küldötte be a »Pesti Napló”, a „Magyar Estilap“ [«As. a „Magyar Szó“ szerkesztőségéhez. Hogy pedig mennyire alaptalanok és egyúttal vádjai, feleljenek erre a hazafias kioktatás és nevelés leghivatottabb őrének: dr. Wlassics Gyula, miniszter ur ő nagyméltóságárnak épen ezen inkriminált YNIL számú körlevélre Firczák Gyula, munkácsi püspök úrhoz intézett legmelegebb hangú elismerő sorai; Méltóságos Főtisztelendő Firczák Gyula munkácsi gör. kath. püspök urnak. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztertől 41796. évi. szám. Méltóságos és Főtisztelendő püspök úr! Olvasva méltóságodnak egyházul megyéje papságához folyó évi augusztus hó .és 26-án 6280. sz. a. kelt VII. számú — a ha^afias irányú népoktatás törvényszerű fejlesztése és biztosítása érdekében intézett főpásztori körlevelét, őszinte öröömmel látom aban Méltóságodnak a népoktatásügy érdekében tanúsított követésre méltó erélyét, bölcsességét, tapintatát, szigorát és hazafias lelkesedését, melynek Sine körlevél immár A nem első megnyilatkozása a melytől egyházmegyéjére, főleg a szegény föld népére az erkölcsi és szellemi jólét bőséges áldásának kell áradnia. Fogadja Méltóságod a népoktatásügy érdekében kifejtett hazafias és buzgó munkásságáért őszinte köszönetém kifejezését. Budapest, 1900. szeptember hó 23-án. Wlassits s. k.. Ismerve Nagyságod tárgyilagos ítéletét, — í van szerencsém tisztelettel fölkérni, hogy az audiatur et altera pars elvénél fogva ezen válasznak s a Minister ur Ő Nagyméltósága hiteles másolatban ide zárt leiratának, valamint az ungvári papnevelő intézet elöljárósága nyilatkozatának is becses lapja legközelebbi számában helyet engedni méltóztassék. Kiváló vagyok tiszteletem nyilvánítása mellett Ungvárott, 1900. szept. 28. alázatos szolgája Papp Antal püspöki titkár. E levélre válaszunk a következő: Bodónéról azt mondja a rege, hogy mikor a bor árát kérték, rendesen más egyébről beszélt. Ezt a fogást használja az ungvári püspök titkára Papp Antal főtisztelendő ur, abban a levelében, melyet a lapokhoz, püspöke védelmében megirni jónak látott. A „Magyar Szó“ a maga szókimondó egyenességével megvádolta Firczák Gyula gör. kath. püspök pásztorlevelét, mint olyat, a mely a munkácsi görög kath. egyházmegye összes hiveit ruthén nép elnevezés alá foglalva, valósággal tüntetően foglal állást az ugyanazon egyházmegyében levő csaknem 200 ezerre menő gör. kath. magyarság ellen. A pásztorlevél oly egyházmegyében, melynek több nyelvű népe van, mint pl. a munkácsi egyházmegyének, ha már pásztorlevél, csak az összes hívekhez szólhat. A ruthén elnevezés alá tehát a magyarságot se beleérteni, se belefoglalni nem lehet, de nem is szabad. És most mit csinál Papp Antal titkár úr ? Ezt írja: „A munkácsi egyházmegye hívei mindig hit osztályosai voltak testvérüknek a magyarnak.“ Ebből pedig az következik, hogy a munkácsi egyházmegye hívei nem magyarok, hanem csak testvérei a magyarnak. Papp Antal ur védelmének tehát az az értelme, hogy: „Kedves jó hiveink ott Szabolcsban, Hajdúban, Szatmárban, Bodrogközön, ne panaszkodjatok. Igaz, hogy ti ősidőktől fogva magyarok vagytok, de lássátok, a ruthének is ép olyan jó hazafiak, mint ti. Bújjatok hát szépen, a ruthén gubába, mert a hazafiságra nézve úgy is mindegy, hogy ruthének vagytok-e, avagy magyarok.“ Nos hát a ruthiye- k, mint ilyeneknek a testvériségérünk. Nem testvér lem misztifikálása a közönségnek, A mi azt, hogy a ruthének nem tak. Nem is a ruthének hazafiságában itt szó. Főtisztelendő Uram, hanem némely ruthéneknek azon törekvéséről, így a gör. kath.magyarságot egyszerűen letagadni és azt a ruthén népbe beolvasztani kívánják. Nevezetes a Papp Antal védelmében az is, hogy azzal csaknem az összes lapokat becsapta. Egy sem vette észre azt, hogy itt a ruthénség hazafisága csak azért magasztaltatok, hogy a sok frázis köpenyege alatt tovább lehessen folytatni az aknamunkát a gör. kath. magyarság ügye ellen. Wlassics kultuszminiszter úr pedig jobban tenné, ha nem írna annyi dicsérőlevelet ide meg oda. Most Papp Antal egy ilyennel áll elő, s rámutat „Lássátok, az a pásztorlevél hazafias, mert a püspökömet a miniszter is megdicsérte miatta. “ Hát ez a dicséret nem ér semmit. Ha Wlasssics udvarol annak az eljárásnak, mely csak azért hazafiaskodik, hogy a ruthénséget kétszázezer magyarral jogtalanul megnövelje, hát ez csak azt bizonyítja, hogy a kultuszminiszter úr egyáltalában nem is tudja, hogy a munkácsi egyházmegyében nemcsak „ruthén népünk“ hanem „magyar népünk“ is van, amelyet nem lehet tovább is eldugni, mert ha tudta volna, másként írt volna, így csak kompromittálta magát. Ha tehát a ruthének úgy mint a horvátok „testvér“ népnek vagy éppen nemzetnek képzelik magukat, azt egyszerűen jól megjegyezzük magunknak. Hogy azonban ennek a testvériségnek ürügye alatt a görög katholikus magyarság a többi magyarságtól elszakittassék és ruthénnek tekintessék, azt tűrni sohasem fogjuk. Aki magyar, az nem testvére a magyarságnak, hanem vére. Ezt nem engedjük eldisputáltatni még olyan urnák se, mint egy püspöki titkár, vagy éppen Wlassics. Legyenek jó hazafiak ruthén „testvéreink”, de csupa szeretetből ne faljanak fel közülünk 200,000 magyart, mert megártana nekik. Budapest, október 1. A kezdőtisztviselők mozgalma. Holnap délelőtt ül össze az állami tisztviselők országos konferenciája. Ez alkalomból Szilágyi József, kúriai tisztviselő egy memorandumot dolgozott ki, IX., X és XI. fizetési osztályokba tartozó hivatalnokok fizetésének rendezése tárgyában. A memorandum úgy konstatálja azt a rendezést, hogy a létszám megváltoztatásával juttassa egyelőre a tisztviselők nagy részét tűrhetőbb helyzetbe. Eddig ugyanis a IX. fizetési osztályba tartozott 106, a X-be 718, a Xl-be pedig 3818 kezelési tisztviselő, az említett tervezet szerint a IX-be most 663, a X-be 1327 és a Xl-be 2652 állás szerveztetnék. Ez az új beosztás természetesen nagyobb költségelőirányzatot igényelne, de ez a többlet, mint a tervező kiszámította, oly csekély, hogy a budgetet alig terhelné meg. A többlet ugyanis csak 674,393 forintot tenne ki, ami tekintve, hogy az osztrák tisztviselők egy részének fizetésrendezése kilenc millót vett igénybe, elenyésző csekélység. Ezzel azonban, nézetünk szerint, korántsincs az állami tisztviselők anyagi helyzete rendezve. A magasabb osztályokba tartozó tisztviselők „cifra nyomorúsága“ még ezzel nincs orvosolva, s a kisebb fizetésű tisztviselők valódi nyomorúsága sincs a tervezettel teljesen kigyógyítva, a kezelőtisztviselők egységes címezését is tervbe vette a memorandum. E szerint az eddigi irodaigazgató, irodatiszt, segédtiszt, kezelési főnök, írnok elnevezések megszűnnének és a helyett a X. fizetési osztály tisztviselői „kezelési főtisztek“, a másik két osztályét pedig „kezelési tisztek“ elnevezés illetné. A sárosmegyei operetta, Széll Kálmán ő excellenciája nagyon rész politikus, de jeles humorista. Ebben a szomorú világban gondolkodik mindig, hogy mégis csak akadjon, amin mulatni lehet. Az újvidéki főispánság ügye is elég vidám, de a sárosi főispánság kérdése maga a komikum. Ebben a „kérdésben“ a gerolsteini nagyhercegnő összes bohóságait végigélvezik a szemlélők. És ez az operette másfél esztendeje tart és egyre győzi változatossággal. Ami nem változik, csak az, hogy a diadallal megüresített főispáni széket nem lehet betölteni, mert Szinyei Merse István, a kinek a fejét követelte a megváltó uj aera, ma is oly befolyásos és népszerű a megyéjében, hogy amíg annak a területén marad, vele szemben minden más főispán állása egyenesen tarthatatlan volna. Pedig ugyancsak igyekeztek arra, hogy „ártalmatlanná“ tegyék. Még a nyugdíjazott főispán jellegét sem merték neki megadni, hanem a rendelkezési alapból jár neki egy összeg a nyugdíj magasságában. Most pedig, miután nincs rá kilátás, hogy északsarki expedícióra hajlandó volna, a legújabb verzió szerint azt eszelte ki Széll Kálmán, hogy Szentpétervárra küldi gazdasági attachénak Szinyei Istvánt, ki kitűnő főispán volt, de sokkal kevésbbé kitűnő gazda, németül, franciául nem is tud és —• nem is hajlandó Muszkaországba menni — inkább fellép képviselőnek otthon, amitől azonban ugyancsak fázik az új aera kormánya, így tehát Szinyei lebeg Szt.-Pétervár és Eperjes közt, a főispánság pedig lebeg