Magyar Szó, 1900. december (1. évfolyam, 260-284. szám)

1900-12-01 / 260. szám

Előfizetési ár ELSŐ ÉVFOLYAM (260. szám.) xvM Sarkantyfős­ utcza 3. Politikai napilap. Budapest, 1900. Felelős szerkesztő : Dr. FÁBLYI EBE. Apróhirdetések­ ára: Efry szó ....... 4 fillér Vastagabb betűvel ... 8 filiea Hirdetések díjczab&a szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal: XV. Sarkantyus-utoza 3. Szombat, december 1. Egyetemi dolgok. Budapest, nov. 30. Unalmasak vagyunk, ugy­e ? Valóban nincs bennünk zsurnaliszta tapintat. Nem elégszünk meg azzal, hogy kihalás­szuk a thémát e dicső korszak farizeus módra elsimított hullámaiból. Sőt nem hallgattat el bennünket az egész sajtónak egyhangúan hangtalan közönye sem. De sőt nem elégszünk meg azzal sem, ha kapunk végre illetékes helyről olyan cáfolatot, amelynek ret­orikai for­mája tagadás, lényege pedig cinikus be­ismerés. Nem, mi megvásárolt közöny, tettetett unalom sivatagján is keresztül vonszoljuk thómánkat és nem elégít ki bennünket az a tudat sem, hogy később szomorú következmények igazolják vész­jelzéseinket. Nekünk nem zsurnaliszta­diadalok kellenek, hanem áldásos ered­mények. Mi nem elismerését kívánjuk írásunknak, hanem megszívlelését. Annyit elértünk, hogy az egyetemek dolgában végre több napi bizonykodás után az egész sajtó elismeri valóságnak azt, ami a valóság. Hogy a magyar Tudomány-Egyetemet kikezdte a reak­ció. Hogy vehemens kísérlet tör­tént egyetlen tudományos intézetünk elkatholizálására. Hogy a félrevezetett, szenvedélyes ifjúság lankadó mozgalmát maguk a tanárok erősítik meg, akikre az elfogulatlan, előítéletektől mentes tu­dományok ápolása bízatott. Mind­ez igaz, a vészhir befutotta az egész országot és íme, sem a kormány, sem az egyetemi tanács egyetlen szóval sem cáfolja meg azt. A középkorban, a skolasztikus tudo­mányok uralmában az egyetemek kizá­rólag katholikus egyházi intézmények voltak. Az egyház befolyása alól a joze­finizmus szabadította fel őket a tizen­nyolcadik század második felében. Na­póleon 1808-ban állítja fel Franciaor­szágban a szekularizált egyetemek he­lyébe az első császári egyetemet, amely egy és oszthatatlan, mint maga a biro­dalom. („Université une et indivisible comme l‘ Empire“.) Ez az egyetem tel­jesen megtisztította a tudományok csar­nokát az oda nem való klerikális törek­vésektől. De az ultramontánok nem adták fel a küzdelmet azóta egy pillanatra sem. A felső és alsó pap­ság megadóztatásával, óriási kegyes adományokkal katholikus egyetemeket állítottak fel a világ minden részében. Ilyen katholikus egyetem: a löweni (Belgium), a francia egyetem, a frey­­burgi (Svájc), a washingtoni (Egyesült­ Államok). A megalapítás időrendjében első a belga egyetem. Ennek katho­likus jellegét az adja meg, hogy minden hallgató köteles az első évben katholikus erkölcstani kollégiumokon részt venni, és hogy az egyetemnek van külön katho­likus hitszónoka. Nos, szóról-szóra ezt akarja meg­honosítani a budapesti egyetem ta­nácsa is. Még e század elején köz­adakozásból csinálták a katholikus egyetemeket. Azóta a pénz is kevesebb lett, a főpapok marka is szűkebb lett. Most tehát megcsinálják ugyanezt in­gyen. Csak egy kis ravasz furfang és ennek a kutyamód liberális kormánynak kegyes elnézése kell hozzá, hogy az ál­lami pénzen fenntartott egyetem a kle­­rikalizmus ekszpozitúrájává váljék. Reméljük a legjobbat, hogy sem az egyetem tanácsa, sem a kormány nem fogja kiállani a közvélemény nyomását, bármily széles legyen is a háta. De bal­gaság volna azt hinnünk, hogy egy sikerte­len ostrom az egész ellenséget megsem­misíthetné. Az ultramontanizmus csak meglapulni szokott, visszavonulni soha. Olyan természete van, mint a békának, amely belefagy a jégbe, de száz év múlva is föltámad. Nem fölösleges dolog hát szemmel tartani őket. # Budapest, nov. 28. A hidakon túl. Tudjátok, hogy Buda nagyon messzire van Pesttől? messzebb mint Vác, mint Érsekúj­vár, pedig csak a Duna folyam választja el a testvérvárosokat egymástól. Ha a budai girbe-görbe kanyargós utcákon járok a régi kis házak között, megérzem múlt idők me­lankóliáját. Minden más, sajátos és különös, a csend, a hegyek és az emberek, a­kik mel­letted elsietnek. Kis korcsmákban harmoni­­káznak és a toronyórák mélabúsan ütnek a régi háztetők felett. Az utcai köveken Mátyás király sarkantyúja pengett, völgyi kis utcák­ban törökök paráználkodtak régen. Ismertem egy öreg budai polgárt, a ki húsz esztendő óta nem volt Pesten. Kner Mátyásnak hívták, régen hivatalnok volt és buzgó lövész, de megöregedett s régi házikó­jából, a koronaőr-utcából csak akkor moz­dult ki, ha kedves kis korcsmájába ment. Az öreg polgár az idők folyamán egészen egyedül maradt. A rokonai meghaltak vagy­­másfelé költöztek, régi ismerősei eltűntek, miután nagyon megöregedtek. Tudott egy is­merőséről, ki a Rácvárosban lakott. Évek óta készült a meglátogatására, de sohase jutott hozzá. Nem épen a dolgai miatt, mert Kner Mátyásnak semmi dolga se volt a vi­lágon, inkább azért, mert a Rácváros mes­­­szire esik a koronaőr-utcától. S így csak az a megnyugtató, boldog érzése volt meg, hogy él egy ismerőse — a régiek közül —­ akit 1 mindig felkereshetne. Hívták a régi ismerőst­­ Primóknak és nyugalmazott őrnagy volt. De hinni nem merném, hogy az öreg Knor az utcán felismerte volna az őrnagyot, habár gondolataiban sokat foglalkozott vele. Mondtam, hogy a rokonok meghaltak, az ismerősök eltűntek, és az öreg polgár egye­dül maradt. A kis korcsmába is új csapjá­ros került, a régi vendégek helyett újak jöt­tek. Hej a világ, hogy megváltozott ! Az öreg Knornak tán a nevét se tudta senki. Régies szabású ruhájában, elefántcsont­gombos pálcájával és kék szemüvegével fé­lénken lapított a házak fala mellett. Hisz a házak is megváltoztak. Alig volt olyan, ame­lyikre barátságosan nézhetett volna. De mégis volt néhány. Ezeket üdvözölte is az öreg, ha mellettük elhaladt, mint régi jó barátait. A kövezeten kopogott botjával és vékony ajkai­n barátságos szavakat mormogtak. Betegség, bánat, és hetekre való szomorúság volt, ha a régi, korabeli házak közül egyet-egyet lebon­tottak, hogy újat, szépet és idegent emeljenek helyébe. Csak a megrakott kályha duruzsol úgy, mint az öreg: a bor sem ízlett, és a bal lába, mely esés következtében hibás volt, mindig fájt. „Inkább egy fogamat!“ mor­mogta fogatlan szájával. Halljátok: Knor mérges volt, és szobájából ki nem mozdult. Történt, hogy hivatalos írással keresték meg egy nap az öreget. Knor igen csodálko­zott, hogy a polgármester és a többiek még tudják nevét. A régi polgármesterek és a töb­­­­biek bezzeg nemcsak a nevét tudták, de jó­ ! A k­épviselőház holnap, szombaton nem tart ülést. Hétfőn délelőtt 10 órakor folytatja a költségvetés tárgyalását. Kedden délelőtt 10 óra­kor a képviselői­ és főrendiház közös ülést tart a képviselőház termében, hogy koronaőrt válas­szon. Szent Iványi Kálmán a nyárád-szeredai ke­rület képviselője egy terjedelmes röpiratban szá­mol be képviselői működéséről választóinak. A ismerősei voltak, és mindnyájan tudták az öreg Kner Mátyásról, hogy a legbecsülete­sebb polgárok egyike. No lám, a nevét még­se feledték el! . . . A kék szemüvegen át nehezen ment az ol­vasás. A betűk is mások, a városi urak sze­retik a cifra, kacskaringós betűket. Az ördög tudná, hogy a K nem Z. Az ördög tudná, hogy mit akarnak ? Tán csak nem azt, hogy men­jen el a városházára egy bizonyos numerus alatt levő szobába, ahol házának kisajátítása felől óhajtják megkérdezni. Tán csak nem­­? De bizony épen azt akarták. Az Írás mondta, tehát való. Az öreg Kner ekkor nagyon mérges, szo­morú és elkeseredett lett. Ha a Rácváros nem lett volna olyan messzire, bizony felke­reste volna régi barátját, de hát a Rácváros nagyon messzire volt. * Kner Mátyással igy történt tovább: Egy reggel a Krisztina­ téren megállt és az omnibuszokat szemügyre vette. Az omnibusz nem barátságos alkotmány, de legalább las­san megy és nem dől fel. A sapkás ember se ismerte Knort, — mert már senki se ismeri őt, — de mégis felsegítette a kocsib­a. Szembe egy öreg és kövér asszonyság, telepedett le. Jobbról és balról szintén öreg és kövér asszonyok. Knor, ha ismerte volna a világ rendjét, tudta volna, hogy a Krisztina-térről indulnak el az öreg asszonyok a nagyváros felé. De Kner nem ismerte a világ rendjét

Next