Magyar Szó, 1900. december (1. évfolyam, 260-284. szám)

1900-12-20 / 276. szám

Decmber 20. Automata puska. Egy svéd mérnök automata puskát fundált ki. A német kormány meg is vette nyomban a mintát és valószínű, hogy nemsokára már ezzel az új masinával fog a hatalmas birodalom exo­­tikus embertársaira támadni. Ezzel tehát a harcászat egy új korszaka kez­dődik meg. Valóban, lehetetlen emelkedett ér­zelmeinket elfojtanunk, ha arra gondolunk, hogy az egyszeri­, szerény kőbaltától a derék Mann­­licher-puskáig mennyire fejlődött a gyilkolás művészete. Még ugyan nem tudjuk, hogy milyen ez az automata puska, de elvárjuk tőle, hogy legalább­is magától jöjjön. Vagyis ezentúl a katonáknak csak az lesz a dolguk, hogy kedvező stratégiai helyzetben fölállítsák a puskáikat és aztán biz­tos helyre visszavonuljanak. A többit elvégzik a puskák. De persze, ez csak akkor kívánatos, ha az ellenség is ilyen puskákkal helyettesíti magát. Akkor legalább elvész majd a háborúk ember­telen hite. Vagyis ezentúl a háborúk csak kato­­nátlanok lesznek, de nem embertelenek. Úgy, hogy nemsokára ilyen hadi tudósításokra lehet kilátásunk. Pretória, dec. 18. (Reuter u­gyn. táv.) Ma a búrok nagy győzelmet arattak Cle­mens hadteste fölött. Az angolok részéről 273 puska elesett, 567 puska pedig meg­sebesült. .... *1 Az őrgróf Birkaistálló templomkövekből. Minden esztendőben kijárok a pusztaszeri Ár­pád-emlékhez. Ott áll a honalapító szobra az aranykalászokat rengető, délibábos rónán az ős­­monostor romjai mellett, a Pallavicini őrgróf százezer holdas birtokán, amelyhez az olaszból osztrákba ojtott főúri család, amely az év legna­gyobb részét Morvaországban tölti, igen olcsó árért jutott. Potom harminc fillért fizettek egykor e 103.000 holdas birtok holdjáért. Ezen birtoka után foglal helyet a magyar főrendek közt ma a Pallavicini-utód. Ezen a történelmi nevezetességű helyen ma már alig jelzi néhány esőmosott kőrakás a régi istenháza helyét, pedig vannak még öreg embe­rek, akik emlékeznek rá, hogy az istenháza fa­lai még az ötvenes években is dacoltak az idő vasfogával. Ma már csak a hátsó falából maradt meg va­lamicske. Hová lett a rom többi része ? Elre­pült talán a sok kőtörmelék ? Nem. Elhordták onnan. Hogy mikor, azt nem tudtam kikutatni, mert üreg parasztemberek, a­kikkel ez iránt szót szóba öltöttem, nem a Krisztus születése után számítják az időt, ha­nem egyéb közeli események után. így tudtam meg, hogy az ősi istenháza köveit akkor hordták el, mikor a közeli majorban a birkaistállót építtette az „öreg gerot“ *) Azt a kis falmaradékot úgy mentették meg az elhor­­dástól a puszták szegény parasztjai, hogy titok­ban a boldogságos szent Szűz képét helyezték el rajta, így aztán nem merték elbontani. Ilyen sorsra jutott hát az Árpád-királyok ko­rabeli istenháza, melyet előbb a tatárcsordák, később pedig a törökök dúltak föl. Birkaistálló lett a templom köveiből, a melyekhez most a dúsgazdag főur és magyar főrend koszos birkái dörgölőznek. Ez aztán a kegyelet. A hitbizottmány dúsgaz­dag birtokosának kegyelete. De ez nem csoda. Az idegennek nincs érzéke ilyesmi iránt. Hiába ura százezer hold magyar földnek, a melynek védelmében egyetlen csöpp vére nem hullott eleinek, nem tudja az utód se megérteni a magyar népet, nyelvét, szokásait, intézményeit Hiába tollasodott meg a magyar föld jövedelmén, idegenbe viszi azt ma is. MAGYAR SZÓ Nem csoda, ha az „idegen“ földesúr szeme nem látta meg az ősi templomromokon a magyar nép vérét és verejtékét s nem tekintette a szent köveket egyébnek, mint gazdaságosan fölhasz­nálható anyagnak, a melyből­­ birkaistállót le­het építeni. így hasznosította Pusztaszeren az Árpád-kirá­lyok korabeli templomromokat a hitbizományos magyar főur és főrend, B. A. O’Neil ur. — Spanyol románc. —■­ [UNK] O’Neil urnak nem volt párja Lisszabonban gazdaságra. A leguribb városrészben Volt bank- s váltó-üzlete. O’Neil úrhoz a nőkben se volt hirtelen a szerencse. Coelho-nak, a nagy orvosnak Nője volt a kedvese. Cvelho orvos hires orvost. Nagy tudású, buzgó, dolgos. Minden bajt lát, csak a saját Szarvait nem látja ő. De eltörik minden korsó . . * — E csókod volt az utolsó ! Gyilkos boszom fegyverétől Halj meg bűnös áruló!“ így kiáltott bősz Cvelho­up És lelőtte titkon, orvul. Mint egy kutyát, úgy lőtte le O’Neilt, a dús don Juant. Alig halt O’Neil ur meg lám, Hirét vitte a telegráfc. S az újságok kimerítőn köz­ik a szenzációt. . . . Pedig nemcsak Portugálban. Ilyet másutt is találtam. O'Neil ur nem az egyetlen. Akit orvos pusztít ell (Neil 276. szám ) — Újságírók lapja. Értesítjük olvasó közönségünket, hogy a „Magyar Szó kiadó­­részvénytársaság”­gal kötött szerződésünk alapján a „Magyar Szó“ című napilap a „Ma­gyar Szó“ szerkesztőségének tulajdonába ment át és így a lap ezentúl a mi kiadásunk­ban, mint újságírók lapja fog megjelenni. Természetes, hogy mindez csak mellékes kö­rülmény, mert radikális szabadelvűségünk és soviniszta magyar irányunk nemcsak a régi marad, de ez irányokban lehetőleg fokozott buzgalommal fogjuk végezni eddig is a leg­szélesebb körökben elismert és méltányolt működésünket. — Egy új királyi fenség. Megírtuk a minap, hogy Nikiin montenegrói fejede­lem a „királyi fenség“ címet akarja fel­venni. Ezt ma meg is tette. Ma ünnepelte ugyanis negyvenéves uralkodói jubileu­mát, melyet az Umberto királyért viselt udvari gyász miatt elhalasztottak volt. A mai napon vette fel a maga és utódai szá­mára a „királyi fenség“ címet. Ez a cím­változás alattvalói kérelmére történt. A mon­tenegrói államtanács ugyanis nagy felter­jesztést intézett Nikitához, melyben felso­rolva örök érdemeit a montenegrói fejede­lemség körül, kérte, hogy a megváltozott vi­szonyokhoz képest, mely kedvezőbb viszo­nyoknak ő a megteremtője, vegyen föl megfelelő cimet is. Nikita engedett a kére­lemnek és a mai jubileum napján, melyen sok üdvözlő táviratot kapott a világ min­den udvarától, fölvette a „királyi fenség“ cimet. — A német császár két távirata. Vilmos császár az­nap, mikor a Kínából visszatért csa­patok Berlinbe bevonultak, a következő két táv­iratot küldötte el: Özv. Buchholz korvett-kapitányné as­­­szonynak, Braunschweig. A Kínából vissza­tért tengerészlegénység ünnepélyes bevonulá­sánál fájdalommal, de egyúttal büszkeséggel is gondolok a harctéren maradt férjére a „Kaiserin Auguszta“ hadihajóm bátor vezé­rére. Jutalmazza meg önt és gyermekeit a Mindenható azért az áldozatért, melyet ön a hazáért hozott és áldást hozzon a hátramara­dottakra a férj és apa hősi halálára való visszaemlékezés. Vilmos I. R. Thomsen tengernagy, Wilhelmshaven. A Kínából visszatért tengerészlegény­ségnek ünnepélyes bevonulásakor megemlékezem a Lazarethben visszamaradt sebesültekre és be­tegekre, kiknek mihamarabbi felépülésüket a legszivélyesebben kívánom. Vilmos I. R. — Lónyay grófné Szápáry grófék­­nál. Lónyay Elemér grófné férjével együtt a jövő tavaszon hosszabb időt szándékozik tölteni Vas vármegyében, hol egy kastélyt akar vásárolni. A grófi pár ez idő alatt vendége lesz a fiumei kormányzónak Mu­raszombaton és öc­csének J Szapáry Pál grófnak Sorok-Ujfaluban, hol mint özvegy trónörökösné is tett már látogatást. — A Ferenc József-rend irodájának uj titkára. A király dr. báró Ba’tioli Ágoston ud­vari tanácsosnak, a Ferenc József-rend irodája titkárának és levéltárnokának, ezen állásáról kért visszalépését legkegyelmesebben­­ megen­gedte, neki ugyanezen rend csillagos középke­resztjét adományozta és dr. Wlassyak Ede ud­vari tanácsost, az udvari színházak főintendánsi hivatalának irodaigazgatóját, a Ferenc József­­rend irodájának titkárává és levéltárnokává, a rend ki­ncstárnoka utáni ranggal kinevezte. — Fülöp orleánsi herceg, vadászaton­ Fü­löp orleánsi herceg kíséretével együtt e hó 14-én érkezett Tátra-Füredre, ahol a téli sza­natóriumban vett lakást. A herceg kíséretével a környéken nagyobb vadászatokat rendez, melyre a vidék főnemessége közül többen hivatalosaak. Tátrafüreden való tartózkodását csak rövid időre tervezte, de a felséges vidék annyira elragadta, hogy még hosszabb ideig marad ott. — Wlassics miniszter díszoklevele. A Bihar vármegyei tanitó-egyesület Wlassics mi­nisztert a magyar tanítási ügy terén szerzett ér­demeiért dísztagjává választotta. Egy három tag­ból álló küldöttség fogja a díszoklevelet a jövő csütörtökön a miniszternek átadni. — Vidéki hirlapirók szövetség­e. A vidéki hirlapirók szövetségének nagy küldöttsége tisz­telgett ma Széll Kálmán miniszterelnöknél, Lu­kács László pénzügyminiszternél és Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszternél, hogy ki­kérjék az engedélyt, illetőleg a kormány támo­gatását ama nagyszabású országos tárgy sors­játékhoz, melyet a szövetség nyugdíjalapja ja­vára terveznek. Dr. Endrey Gyula orsz. képviselő mutatta be a küldöttséget a kormány tagjainak, kik előtt a küldöttség vezetője és szónoka, Kulinyi Zsig­­mond szövetségi elnök szegedi szerkesztő tolmá­csolta a vidéki hirlapírók kérését. A küldöttség tagjai voltak: Szávay Gyula (Győr), és Barát Ármin (Temesvár) alelnökök, Palócz László titkár, Brájjer Lajos dr. (II.-Becskerek), Hegyi Jenő (Fiume), Koncz Ákos (Debreczen), Kaffehr Béla (Szombathely), Rábel László (Sopron) igazgató­­sági tagok. Kulinyi Zsigmond elnök kifejtette, mennyire rászolgáltak a vidéki hirlapírók is arra, hogy a kormány részéről támogatásban része­­­süljenek. Rosszul fizetett munkájukkal nagy szol­gálatot tesznek hatáskörükben minden közhasznú törekvésnek, méltányos tehát, hogy rokkantságuk­ esetére a végső nyomortól megóva maradjanak s haláluk esetén özvegyeik és árváik némi tá­mogatást nyerjenek. De a segély- és nyugdíjalap révén a szövetség azt reméli, hogy a vidéki hír­­lapírás igazi és hivatásos elemeinek erkölcsi érdekei, a vidéki hírlapírói kar tisztes­sége is sokat fog nyerni. — Lukács László pénzügyminiszter a legmelegebb elisme­rés hangján méltatta a vidéki sajtó működését és megígérte, hogy a tervezet áttanulmányozása után a sorsjátéknak nem fog akadályt gördíteni

Next