Magyar Szó, 1901. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1901-01-01 / 1. szám
21. szám. * i. MAGYAR SZÓ A nemzetiségi paktum is kezdte kibontogatni zöld hajtásait. Azok a szász képviselők, akik szabadelvű-párti programmal osontak a parlamentbe, megalakították a szász klubbot, amely most már nemzetiségi törekvéseiknek lett fészke. Erről a Bánffy Dezső idején szó sem lehetett, de a Széll-érában idején valónak találták, hogy nyílt akcióba lépjenek. Április. A vagyontalan protestáns lelkészek érdekében fölemeljük szavunkat a kongrua ügyében azon tudatos hanyagság ellen, amellyel a kormány egy életbeléptetett törvény foganatosítását végzi. A törvény meghozatott, de a lelkészek még mindig nem kapják meg törvényes fizetési pótlékukat. A malomipar senyved az őrlési forgalom tilalma miatt. Belátja ennek káros hatását Darányi Ignác is, de hiábavaló minden sürgetésünk, a tilalmat nem oldja föl az agrárius elvbarátokra való tekintettel. Felhívjuk a magyarságnak figyelmét a helységnevek magyarságának ügyére. Bánffy Dezső sovinizmusa alkotta meg ezt a magyar szellemű törvényt és Széll Kálmán nemzetiségi paktuma akalyozta meg annak erélyes végrehajtását, így tehát a törvény csak festett mumus maradt, míg a valóságban, amint később látni fogjuk, még inkább visszafejlődés történt e téren. Egyszerre, mint valami titkos jelre, megindul országszerte a katholikus akció Ez időben keletkezik vagy kel új életre a Paulai szt. Vince-egyesület, a budai kath. iparostanoncok védőegyesülete, a Mária Erzsébet-egyesület, a Szt. Imreegylet a budapesti katholikus kör, a katholikus fogyasztási és hitelegyletek. Azonkívül az anyakönyvi hivatalokban is állami védnökség alatt folyik a katholizálás. A Széll-kormány nem elégszik meg azzal, hogy Bánffy Dezső emlékét eltemeti, s még meg is akarja gyalázni az ischli klauzulával. Bebizonyítjuk, hogy az ischli klauzula és a Széll-formula között ha vannak különbségek, úgy azok, az előbbinek dicsőségére válnak és hogy Széll Kálmán formulájában a magyar önállóság teljes feladását csempészte a törvénybe. (Folytatjuk.) Január 1. Budapest, december 31. A pénzügyminisztérium szenzációja. Képviselői körökben egy pénzügyminiszteri osztálytanácsos viselt dolgairól sok szóbeszéd van mostanában. Az osztálytanácsost különböző súlyosabb beszámítás alá eső visszaélések elkövetésével vádolják. Állítólag a fegyelmi vizsgálatot már meg is indították a hirtelen tisztviselő ellen, aki magas állását arra használta ki, hogy magának az állam rovására jogosulatlan hasznot szerezzen. Beszélik, hogy egy állami birtok jövedelmét, amelyet ő kezelt, elkezelte. Nevezetesen a diótermést használta fel saját céljaira. A számos visszaélés közül legnevezetesebb az, hogyan taníttatta ki fiait az állam pénzén. A fia ugyanis az érettségi vizsgálaton megbukott. Erre az osztálytanácsos a fiát,dijnoknak a maga osztályába beprotegálta. Külön szobába helyezte el, ahol egy doktor juris, akit ugyancsak a pénzügyminisztériumban mint tisztviselőt alkalmaztatott, a hivatalos órák alatt tanította a fiút. A többi tisztviselő eleinte nem tudta mire vélni, hogy az osztálytanácsos ur „dijnok" fia és az uj hivatalnok miért zárkóznak el abban a külön szobában. Az osztálytanácsos ur ugyan váltig magyarázta, hogy a két úr a kegyelmes ur különös megbízásából fontos statisztikai ügyiratokat intéznek el, de csakhamar kitűnt, hogy nem status dolgokról, hanem az osztálytanácsos úr bulsi fiának, állami pénzen való kiképeztetéséről van szó abban az irodában. Ezek és még egyéb visszeélések az osztálytanácsos állását erősen megingatták. Különben lesz még alkalmunk erre a dologra visszatérni. A miniszterelnök Bécsben. Bécsi tudósítónk telefonon jelenti : Széll Kálmán miniszterelnök és a többi magyar miniszterek a hét folyamán ideérkeznek, hogy az újév alkalmával üdvözöljék a királyt. Ezt az alkalmat a magyar miniszterek arra is fel fogják használni, hogy osztrák kollégáikkal értekezzenek, Horánszky miniszter lesz. A Józsefváros, mint emlékszünk, pár héttel ezelőtt bankettet rendezett annak a megünneplésére, hogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter 25 év óta ezt a kerületet képviseli a fővárosi bizottságban. Politikát nem igen űztek ezen a banketten, mégis történt egy igen érdekes kijelentés. Persze nem hivatalosan, de azért elég nyomatékkal. Az ünnepelt miniszter mondotta ugyanis többeknek, hogy Horánszky most már rövidesen miniszter lesz. Arra a kérdésre azonban, hogy belügyminiszter lesz-e, hallgatott, beszédes hallgatásával mégis sejtetni engedte, hogy pénzügyminiszterségre van a hajdani nemzeti pártvezére kijelölve. E közléssel indiskréciót nem követünk el,hiszen poharazás közben nyilatkozott a miniszter, többek jelenlétében, fentartás nélkül. A verespataki mandátum. Verespatak erdélyi kerületben e hó 10-én képviselőválasztás lesz. A szabadelvű pártnak dr. Ebergényi Sándor főispáni titkár, aki előbb járási szolgabiró volt, a hivatalos jelöltje. Valószinüleg egyhangúlag fogják megválasztani. Szentesitett törvények. A hivatalos lap vasárnapi számla közli, a közérdekű öntöző csatornák létesítéséről szóló 1900. évi XXX-ik, — az 1901. év első három hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1900. évi XXXI-ik, — a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmát országok között létrejött A víz. — Vagyis a víz a gyorsforralón. — Az este, vacsora után, hazajövök. Gondolom, jó lesz egy csésze tea a családi asztalnál, — nincs itthon senki. Benézek az ebédlőbe, szalonba, Pista bácsi dohányzójába: senki. Megnyomom a villamos csengetyű gombját: nem jön be rá senki. Kiáltok: Juli! — kiáltom : Franci! — nem felel senki. És, ahogy — kezemben a lobogó gyertyaszállal — így végigjárom az üres szobákat, egyszerre elemi erővel kap meg, — érzésnek vagy gondolatnak mondjam-e, nem tudom, — de valami, hogy: egyedül vagyok. És egyszerre végigfut rajtam a hideg borzongás: fázom. Ránézek a gyertyalángra, didereg, legalább úgy reszket, mintha dideregne. Miért ? Mi ez ? Oh, és — gyermekesség — de úgy szerettem volna fölsümi, ha még tudnék, mint ahogy tudtam hajdan, rózsás kiskoromban, ha a nevelő úr rám akart ijeszteni és hirtelen egyedül hagyott a setét szobában. Olvasóm, érezted-e már az egyedüllét gyötrelmeit ? A lelkem mélyén valami végtelen lehangoltsággal (mint akinek senkije sincs a világon), ingatagon lépve benyitottam különös szobámba. Mert különös, mint a lakója, kinek csak földi porhüvelye botzog itt a puha szőnyegen. Lelke ? Mint a madár, kinek szűk volt a kálit, Isten fönséges ege alatt száll valahol görbén, nem tudva, miért, nem , sejtve , hova? Bocsánat, hisz teázni akartam s ha nem forr a szamovár, van még hála Istennek gyorsforraló s majd főzök azon magam. Gondolom, Robinson is megélt egyedül, tehát lépj ki a sorból, öreg lim-lomjaim közül, kis forraló masina! Gyöngéden, mert igen kíméletes ember vagyok, megfogtam és rátettem az asztalra, aztán vizet öntöttem bele s meggyújtottam alatta a spirituszt, mely kéken öltögette rám a lángnyelvét, mintha csúfolna, bár erre csakugyan semmi oka sem lehetett.. . Most már nem is voltam oly egyedül. — Látod,— szólalt meg hangtalanul a gyertyám, ahogy lángjába pillantottam, — nem bolond ez a kék spirituszláng, hogy úgy táncol ? Mit ugrál ? Nem fér a bőrébe, felforralja a jámbor vizet, aztán — hallod-e gazdám? — az is elkezd pöfögni, mintha, tudja ég, micsoda nagy ur nem volna. Pedig a pocsolyákban is csak víz van, ugyebár ? — Bohó — legyintettem feléje szórakozottan, mert az a kék láng már megbabonázott. Nem is a láng, a víz, amely már forrott, zizegett, fészkelődött, mintha csakugyan nem férne a bőrébe (ha t. i. volna neki). Én is így forrtam ifjabb koromban, mikor még „zöld“ voltam, mint a hófödte földből, ebből az óriási tojásból kibújó, csipegő tavasz. Volt átellenben, éppen szemközt a szobámmal, egy szép tükörablak ,a körül, mint valami széles, hatalmas ráma, volt egy barnácska, ház, mögötte pedig, a szép tükörablak mögött, volt egy szép szőke kisasszony. De azt látnia kellett volna önnek, türelmes olvasóm, hogy képzete legyen róla, milyen szép! Egyébként az is lehet, hogy csak én láttam olyan gyönyörűnek, mivel szememen éppen olyan szemüveg volt, amelyiken mindent szépnek látunk a drága leányon, akibe — hisz’ tetszik érteni — szerelmesek vagyunk. De nem azt a szerelmet értem, amit a fejes ágy a benőtt urak és asszonyságok kompromittálnak, hanem azt a tavaszit, méltóztatik tudni, mikor a fönt emlitett csirke kibúvik a tojásból. Mikor a viz, kérem, itt a gyorsforralóban először mozdul meg és először hallat zizegő hangokat, melyeknek jaj de sok jelentőségök van ! Ekkor kell belehinteni a teaszemeket, ha jó teát akarunk kóstolni. A szőke kisasszony tehát ott ült a szép tükörablak mögött és alkalmasint horgolt. Én pedig, a tizenhatéves lovag, emitt voltam, szobám hátterébe húzódva, ezáltal igen ravaszul azt érvén el, hogy én láttam, de engem senki sem látott. Előttem volt, természetesen, a könyv — érdemes, komoly munka — melyből azonban, fájdalom, már mindent elfeledtem, míg a tükörablak, lám, most is az eszemben van. Pedig azt, ki tudja, mifajta tanulatlan fráter metszetre ! És ezért hálásabb szép tükörablaknak lenni, mint igen okos könyvnek. Tehát, ismétlem, ő ott ült, én pedig emitt álltam. Egyéb semmi sem történt. Csak, mikor édesapám benyitott, hogy megnézze, tanulok-e, akkor gyorsan, mint a daráló, morogni kezdtem :