Magyar Szó, 1901. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1901-03-01 / 52. szám
Március 1. manyt, hogy a leheti legrövidebb idő alatt nyújtson be törvényjavaslatot, hogy egyszer már vége legyen a bécsi tőzsdén a rablógarázdálkodásnak. Miután még Leichstatter és Hruby beszéltek cseh nyelven az elnök elrendelte a szavazást és a Ház elvetette Heinrich indítványát. MAGYAR SZÓ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése, Budapest, febr. 28. Az igazságügyi tárca első szónoka Fassie Tódor. Kifejti, hogy bár teljes bizalommal van a miniszter iránt, mindamellett sok kifogásolni valót talál az igzságügy terén. Különösen az alsó bíróságok terén vannak nagy bajok. A bírói függetlenség itt illuzórius fogalom, mely a hivatali főnökök kezében foszlányokra szakad. Utána Major Ferenc mutatta meg, hogy igazságügyi dolgokhoz sem ért, de azért beszélt. Háromnegyed 12-kor Plósz Sándor az igazságügyi miniszter felelt a fölhangzott beszédekre. Örömmel konstatálta, hogy az új bűnvádi perrendtartás minden várakozáson felül bevált, összes előnyei erősen kidomborodtak már a múlt évben is úgy, hogy pl. az egyéni szabadság védelme tekintetében nagyon szép eredménnyel járt. Ami a közigazgatási hatóságok nyomozó funkcióját illeti, megnyugtathatja a Házat: nincsenek túlterhelve. Ahol e tekintetben intézkedésre van szükség, intézkedik. Ami a bírák anyagi helyzetét illeti, azon csak az általános fizetésrendezésnél lehet segíteni. Amit lehet, megtesz. Albírákat járásbírákká nevez ki csak azért, hogy jobb helyzetbe juttassa a bírákat. Olay Lajos közbekiált: — Kvótára, katonaságra van csak pénz. Plósz nyugodtan folytatja, és ígéri, hogy a jövőben is igyekszik enyhíteni az anyagi bajokat. Különösen a kezelő hivatalnokokra lesz gondja, mert most lehetetlen állapotok uralkodnak. 2800 írnok áll szemben 134 irodatiszttel. Jövőre nagy számú előléptetés lesz e téren, hogy az életbeléptetendő új polgári perrendtartáshoz kellő személyzetet adjon a bíráknak. Ami a halálbüntetés végrehajtásáról kibocsátott rendeletét illeti, azt fönntartja. Az nem inhumánus és kell, hogy ez a fontos aktus valami formához legyen kötve. Az esküdtszéki intézményt életbeléptető törvény 10. §-a tekintetében kéri a Házat, ne fogadja el Visontai határozati javaslatát. Oly rövid ideje van életben ez a paragrafus, hogy nem lehet még fölötte komoly kritikát gyakorolni. A határozati javaslat tehát idő előtti. A kihágásokra vonatkozólag azt kivánja Visontai, hogy azokban miniszter ne ítélkezhessék; kívánja, hogy a közigazgatást válasszák el a bíráskodástól. Ez a kívánság helytelenül van hozzá adresszálva, ez a belügyminiszterhez tartozik. Széll Kálmán közbekiált: — Szívesen megszabadulok ezektől! Plósz Sándor folytatta: — Megnyugtathatom a Házat, hogy a belügyminiszter úr foglalkozik ezzel a kérdéssel. Beszél azután Visontainak a fegyházban születettekre vonatkozó határozati javaslatáról. Kijelenti, hogy ezt nem fogadja el, mert ami e téren történik, a törvényen alapszik. Mindamellett lehetőség szerint enyhíteni fogja a mostani kegyetlen állapotot. A katonai büntetőtörvénykönyv reformját ő is kívánja. Alapos a remény, hogy nemsokára hozzá kerül majd ez a javaslat. A kereskedelmi törvényt ő is revideálni kívánja. Az új polgári perrendtartás fontossága oly nagy, hogy a tervezetből még az idén törvényjavaslat lesz. A végrehajtási törvényt novelláris úton kívánja reformálni. A büntető novellát maga is sürgősnek véli. Jelenti, hogy már elő van készítve. A büntető törvénykönyvnek nemcsak speciális, hanem általános részén is változtatni fog. Előkészítés alatt áll a gabonauzsora elleni törvénytervezet és a biztosítási törvény is. Kéri a költségvetés elfogadását. Plósz beszéde után az elnök öt perc szünetet adott. Szünet után Molnár Jenő a miniszter figyelmébe ajánlotta a tömeggondnokságok osztogatásánál dívó protekciós rendszert és kérte, hogy a végrehajtási eljárás költségeit tegye olcsóbbá. Kóla János, Emmer Kornél, ki a bárói kart vette védelmébe Barabással szemben, — felszólalásai után Visontai még személyes kérdésben nyilatkozott, mire Perczel Dezső elnök az ülést bezárta. 52. szám. 3 Orr a fővárosnak, A kormánybiztos réme. Budapest, febr. 28. i Ma érkezett ie Széll Kálmán miniszterelnöknek, mint belügyminiszternek a leirata a székesfőváros 1901. évi költségelőirányzatára vonatkozólag. A belügyminiszter kijelenti, hogy a költségelőirányzatból sajnálattal látja, hogy a főváros immár eljutott abba az évek óta előrelátható állapotba, hogy a bevételei a kiadásokat többé nem fedezik. Az egyensúly ugyan számszerint helyre van állítva, de olyan módozat alkalmazása mellett, a mely helyesnek el nem ismerhető s a főváros községi életére hátrányos befolyással van és ezért legfölebb átmenetileg egy évre, kivételesen engedhető meg. A székesfőváros e szerint komoly fordulópontra jutott — úgymond a miniszter — s most már továbbra nem lehet elhalasztani azokat az intézkedéseket, amelyek a háztartás rendezettségét s ezzel a főváros községi életének akadálytalan folytatását biztosítsák. Nem akar ezúttal a miniszter a múltban követett eljárással részletesebben foglalkozni, amelynek helytelenségére a hivatali elődei több ízben tettek utalást, de reámutat arra, hogy nem teljesült az a kifejezett reménye, hogy a főváros közönsége a háztartás zavartalan vitelét biztosító feltételek kielégítéséről gondoskodni fog. Egy újabb év telt el minden praktikus eredmény nélkül, ha csak ilyennek nem vesszük annak a felismerését, hogy a háztartás az eddigi módon nem vezethető. Számolni kell ugyan a főváros rohamos fejlődésével, de méltán elvárható, hogy a főváros most már legalább föl fogja ismerni az eddig követett eljárás helytelenségét, a helyzetnek abból fejlődött komolyságát, a kibontakozásnak többé el nem halasztható szükségességét s ebből folyólagtanúságot fog tenni arról, hogy a saját mulasztásából eredő bajt a saját körében képes megszüntetni. Készséggel fogom a Székesfőváros közönségét — úgymond a miniszter — ebben a nehéz feladatában támogatni, de óva intem, hogy a kibontakozás útjai keresésénél ne tévedjen oly ösvényekre, a melyeken a kivánt cél át nem érhető s ne várja a segítséget kizárólag új jövedelmi források nyitásától, főleg a közterhek nagyobb arányú szaporításától, mert a főváros kiadásai a legközelebbi években oly mérvben fognak emelkedni, amilyen mérvben a közterhek egyáltalában nem emelhetők, legkevésbbé pedig a jelen nyomasztó közgazdasági viszonyok között. Minden községnek, a legnagyobbnak is kötelessége a háztartását az adott viszonyoktól vont korlátok közt berendezni s ha ezt túllépte, vissza kell terelnie ama korlátok közé, amelyek túllépése ma már súlyos hibának bizonyul. Fölhívja a miniszter a főváros közönségét, hogy a háztartása rendezésével komolyan foglalkozzék s a megállapodásait még az idén hozzá fölterjessze. A bemutatott költségelőirányzatot, mint átmeneti jellegűt, általánosságban jóváhagyja. E szerint tudomásul veszi, hogy a rendes kiadások 34.483.265 koronával, a rendkívüli kiadások 1,442.226 koronával, együtt 35,924.491 koronával van előirányozva; a vagyonváltozásokból fedezendők 428.600 koronával, a kölcsönpénzekből fedezendők 16,012.155 koronával, összesen 52.365.246 koronával, a rendes bevételek 34,790.651 koronával, a rendkívüli bevételek 1,133.840 koronával, együtt 35,924.491 koronával, a vagyonváltozásokból 428.000 kor., a kölcsönpénzekből 16,012.155 koronával, összesen 52,865.246 koronával van előirányozva. Jóváhagyásom alól kiveszem a rendkívüli kiadások közt a LXXVI. fejezettől kezdve előirányzott tételeket, továbbá a vagyonváltoztatások után befolyandó bevételekből fedezendő kiadásokat, végül a kölcsönpénzekből fedezendő kiadásokat, amely összes tételekre nézve, amennyiben az azok alatt foglalt kiadásokat kifejezetten már jóvá nem hagytam, határozatomat esetenként teendő külön fölterjesztések alapján fogom meghozni. A kisajátítási, szegényalap, József fiú árvaházi, Erzsébet leányárvaházi, Mayer-árvaházi, községiszeretetházi és kerepesi-uti köztemetői alapok költségelőirányzatát a miniszter jóváhagyta. TÁVIRATOK: Háború Kínában. S&ng-hai, febr. 28. Kínai forrásból eredő hírek szerint Juansikkai csapataiból hat zászlóalj Mei tábornok parancsnoksága alatt Szinganfuba megy, hogy a császárnak Pekingben való visszatérésekor elővédül szolgáljon. London, febr. 28. A Times pekingi tudósítója egy tegnap föladott táviratban lapjával egy egyezménynek a kivonatát közli, amelynek aláírását Oroszország Kína pétervári meghatalmazottjától kívánta. Általában ez a közlemény nem igen tér el az orosz pénzügyminiszternek a Times e hó 20-iki számában már nyilvánosságra hozott javaslataitól. Az újabb és az időközben módosított pontok közül a fontosabbak ezek: Tekintettel az ország rendezetlen viszonyaira, az orosz csapatokat, amelyek a vasúti rendészetet gyakorolják, szaporítani kell, míg az ország pacifikációját be nem fejezik és a szóban forgó egyezmény négy utolsó záradékát végre nem hajtják. Más állam alattvalói sem hivatalos állást nem viselhetnek Mandsuországban, sem kínai katonák és tengerészek kiképzésére nem alkalmazhatók Észak-Kínában (az egyezmény szavai szerint: „Kína északi helyein“). A négy utolsó záradék a következő rendelkezéseket foglalja magában: Az Oroszország hadi kiadásaiért járó kárpótlás megfizetése a többi hatalmasságok kártérítésével egybehangzóan és együtt történjék, a fizetési feltételeket pedig később fogják megállapítani. A mandsurai vasút megrongálásáért járó kártalanításra nézve a vasúttársasággal magával egyezzék meg a kínai kormányy. A kártérítés vagy teljesen kifizetendő vagy fizetés helyett valamilyen kereskedelmi engedményt tegyenek. Végül kijelenti Kína, hogy hozzájárul Oroszországnak ahhoz a kifejezett szándékához, hogy Mandsuországtól Pekingig vasutat épít. Akció a bolgárok ellen. Konstantinápoly, febr. 28. Szalonikiban még egyre folyik a vizsgálat a letartóztatott bolgárok ellen. A kihallgatásokról hiteles adatok nem szivárognak ki. Azt a hírt, hogy a szaloniki bolgár templomban dinamitot találtak, amellyel állítólag levegőbe akarták röpíteni a görög és a romániai főkonzulátust, nem erősítik meg. Az illetékes körök, még a törökök is mind megcáfolják ezt a hírt. A letartóztatottak között van Szamargyev bolgár könyvkereskedő is, akinek egész levelezését lefoglalták. Más macedóniai városokban és falvakban is sok bolgárt tartóztattak le és lakásaikon házkutatást végeztek. Az a hír, hogy Konstantinápolyban dinamitme-