Magyar Szó, 1901. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1901-03-01 / 52. szám

Március 1. manyt, hogy a leheti­ legrövidebb idő alatt nyújtson be törvényjavaslatot, hogy egyszer már vége legyen a bécsi tőzsdén a rablógarázdálko­­d­ásnak. Miután még Leichstatter és Hruby beszél­tek cseh nyelven az elnök elrendelte a szava­zást és a Ház elvetette Heinrich indítványát. MAGYAR SZÓ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése, Budapest, febr.­ 28. Az igazságügyi tárca első szónoka Fassie Tódor. Kifejti, hogy bár teljes bizalommal van a miniszter iránt, mindamellett sok kifogásolni valót talál az igzságügy terén. Különösen az alsó bíróságok terén vannak nagy bajok. A bí­rói függetlenség itt illuzórius fogalom, mely a hivatali főnökök kezében foszlányokra szakad. Utána Major Ferenc mutatta meg, hogy igaz­ságügyi dolgokhoz sem ért, de azért beszélt. Háromnegyed 12-kor Plósz Sándor az igaz­ságügyi miniszter felelt a fölhangzott beszédekre. Örömmel konstatálta, hogy az új bűnvádi per­­rendtartás minden várakozáson felül bevált, ös­­­szes előnyei erősen kidomborodtak már a múlt évben is úgy, hogy pl. az egyéni szabadság védelme tekintetében nagyon szép eredmén­nyel járt. Ami a közigazgatási hatóságok nyomozó funkcióját il­leti, megnyugtathatja a Házat: nincsenek túlter­helve. Ahol e tekintetben intézkedésre van szük­ség, intézkedik. Ami a bírák anyagi helyzetét illeti, azon csak az általános fizetésrendezés­­nél lehet segíteni. Amit lehet, megtesz. Albírá­­kat járásbírákká nevez ki csak azért, hogy jobb helyzetbe juttassa a bírákat. Olay Lajos közbekiált: — Kvótára, katonaságra van csak pénz. Plósz nyugodtan folytatja, és ígéri, hogy a jö­vőben is igyekszik enyhíteni az anyagi bajokat. Különösen a kezelő hivatalnokokra lesz gondja, mert most lehetetlen állapotok uralkodnak. 2800 írnok áll szemben 134 irodatiszttel. Jövőre nagy számú előléptetés lesz e téren, hogy az életbe­léptetendő új polgári perrendtartáshoz kellő sze­mélyzetet adjon a bíráknak. Ami a halálbüntetés végrehajtásáról kibocsátott rendeletét illeti, azt fönntartja. Az nem inhumánus és kell, hogy ez a fontos aktus valami formához legyen kötve. Az esküdtszéki intézményt életbeléptető törvény 10. §-a tekintetében kéri a Házat, ne fogadja el Visontai határozati javaslatát. Oly rövid ideje van életben ez a paragrafus, hogy nem lehet még fölötte komoly kritikát gyakorolni. A hatá­rozati javaslat tehát idő előtti. A kihágásokra vonatkozólag azt kivánja Visontai, hogy azokban miniszter ne ítélkezhessék; kívánja, hogy a közigazgatást válas­szák el a bíráskodástól. Ez a kívánság helytelenül van hozzá adresszálva, ez a belügyminiszterhez tartozik. Széll Kálmán közbekiált: — Szívesen megszabadulok ezektől! Plósz Sándor folytatta: — Megnyugtathatom a Házat, hogy a belügy­miniszter úr foglalkozik ezzel a kérdéssel. Be­szél azután Visontainak a fegyházban születet­tekre vonatkozó határozati javaslatáról. Kije­lenti, hogy ezt nem fogadja el, mert a­mi e téren történik, a törvényen alapszik. Mindamel­lett lehetőség szerint enyhíteni fogja a mostani kegyetlen állapotot. A katonai büntetőtörvény­­könyv reformját ő is kívánja. Alapos a remény, hogy nemsokára hozzá kerül majd ez a javas­lat. A kereskedelmi törvényt ő is revideálni kí­vánja. Az új polgári perrendtartás fontossága oly nagy, hogy a tervezetből még az idén törvény­­javaslat lesz. A végrehajtási törvényt novelláris úton kívánja reformálni. A büntető novellát maga is sürgősnek véli. Jelenti, hogy már elő van készítve. A büntető törvénykönyvnek nem­csak speciális, hanem általános részén is változ­tatni fog. Előkészítés alatt áll a gabonauzsora elleni törvénytervezet és a biztosítási törvény is. Kéri a költségvetés elfogadását. Plósz beszéde után az elnök öt perc szüne­tet adott. Szünet után Molnár Jenő a miniszter figyel­mébe ajánlotta a tömeggondnokságok osztogatá­sánál dívó protekciós rendszert és kérte, hogy a végrehajtási eljárás költségeit tegye olcsóbbá. Kóla János, Emmer Kornél, ki a bárói kart vette védelmébe Barabással szemben, — felszó­lalásai után Visontai még személyes kérdésben nyilatkozott, mire Perczel Dezső elnök az ülést bezárta. 52. szám. 3 Orr a fővárosnak, A kormánybiztos réme. Budapest, febr. 28. i Ma érkezett ie Széll Kálmán miniszterelnök­nek, mint belügyminiszternek a leirata a szé­kesfőváros 1901. évi költségelőirányzatára vonat­kozólag. A belügyminiszter kijelenti, hogy a költség­előirányzatból sajnálattal látja, hogy a főváros immár eljutott abba az évek óta előrelát­ható állapotba, hogy a bevételei a kiadá­sokat többé nem fedezik. Az egyensúly ugyan számszerint helyre van állítva, de olyan módozat alkalmazása mellett, a mely helyesnek el nem ismerhető s a főváros köz­ségi életére hátrányos befolyással van és ezért legfölebb átmenetileg egy évre, kivételesen engedhető meg. A székes­főváros e szerint komoly forduló­pontra jutott — úgymond a miniszter — s most már továbbra nem lehet elhalasztani azo­kat az intézkedéseket, a­melyek a háztartás rendezettségét s ezzel a főváros községi életének akadálytalan folytatását biztosítsák. Nem akar ezúttal a miniszter a múltban kö­vetett eljárással részletesebben foglalkozni, a­melynek helytelenségére a hivatali elődei több ízben tettek utalást, de reá­mutat arra, hogy nem teljesült az a kifejezett reménye, hogy a főváros közönsége a háztartás zavartalan vi­telét biztosító feltételek kielégítéséről gondos­kodni fog. Egy újabb év telt el minden praktikus eredmény nélkül, ha csak ilyennek nem ves­­­szük annak a felismerését, hogy a háztartás az eddigi módon nem vezethető. Számolni kell ugyan a főváros rohamos fejlődésével, de mél­tán elvárható, hogy a főváros most már leg­alább föl fogja ismerni az eddig követett el­járás helytelenségét, a helyzetnek abból fej­lődött komolyságát, a kibontakozásnak többé el nem halasztható szükségességét s ebből folyólag­­tanúságot fog tenni arról, hogy a saját mu­lasztásából eredő bajt a saját körében ké­pes megszüntetni. Készséggel fogom a Székesfőváros közönségét — úgymond a miniszter — ebben a nehéz fel­adatában támogatni, de óva intem, hogy a ki­bontakozás útjai keresésénél ne tévedjen oly ösvényekre, a melyeken a kivánt cél át nem érhető s ne várja a segítséget kizárólag új jövedelmi források nyitásától, főleg a köz­terhek nagyobb arányú szaporításától, mert a főváros kiadásai a legközelebbi években oly mérvben fognak emelkedni, a­milyen mérvben a közterhek egyáltalában nem emelhetők, legkevésbbé pedig a jelen nyomasztó köz­­gazdasági viszonyok között. Minden községnek, a legnagyobbnak is köte­lessége a háztartását az adott viszonyoktól vont korlátok közt berendezni s ha ezt túllépte, vis­­­sza kell terelnie ama korlátok közé, a­melyek túllépése ma már súlyos hibának bizonyul. Fölhívja a miniszter a főváros közönségét, hogy a háztartása rendezésével komolyan foglal­kozzék s a megállapodásait még az idén hozzá fölterjessze. A bemutatott költségelőirányzatot, mint átme­neti jellegűt, általánosságban jóváhagyja. E szerint tudomásul veszi, hogy a rendes kiadások 34.483.265 koronával, a rendkívüli kiadások 1,442.226 koronával, együtt 35,924.491 koronával van előirányozva; a vagyon­változá­sokból fedezendők 428.600 koronával, a köl­csönpénzekből fedezendők 16,012.155 koronával, összesen 52.365.246 koronával, a rendes bevé­telek 34,790.651 koronával, a rendkívüli bevé­telek 1,133.840 koronával, együtt 35,924.491 koronával, a vagyonváltozásokból 428.000 kor., a kölcsönpénzekből 16,012.155 koronával, ös­­­szesen 52,865.246 koronával van előirányozva. Jóváhagyásom alól kiveszem a rendkívüli ki­adások közt a LXXVI. fejezettől kezdve elő­irányzott tételeket, továbbá a vagyonváltoztatá­­sok után befolyandó bevételekből fedezendő kiadásokat, végül a kölcsönpénzekből fedezendő kiadásokat, a­mely összes tételekre nézve, a­mennyiben az azok alatt foglalt kiadásokat kife­jezetten már jóvá nem hagytam, határozatomat esetenként teendő külön fölterjesztések alapján fogom meghozni. A kisajátítási, szegényalap, József fiú árvaházi, Erzsébet leányárvaházi, Mayer-árvaházi, községi­­szeretetházi­ és kerepesi-uti köztemetői alapok költségelőirányzatát a miniszter jóváhagyta. TÁVIRATOK: Háború Kínában. S&ng-hai, febr. 28. Kínai forrásból eredő hí­rek szerint Juansikkai csapataiból hat zászlóalj Mei tábornok parancsnoksága alatt Szinganfuba megy, hogy a császárnak Pekingben való visszatérésekor elővédül szolgáljon. London, febr. 28. A Times pekingi tu­dósítója egy tegnap föladott táviratban lap­jával egy egyezménynek a kivonatát közli, a­melynek aláírását Oroszország Kína pé­­tervári meghatalmazottjától kívánta. Általá­ban ez a közlemény nem igen tér el az­­ orosz pénzügyminiszternek a Times e hó 20-iki számában már nyilvánosságra hozott javaslataitól. Az újabb és az időközben módosított pontok közül a fontosabbak ezek: Tekintettel az ország rendezetlen viszo­nyaira, az orosz csapatokat, a­melyek a vasúti rendészetet gyakorolják, szaporí­tani kell, míg az ország pacifikációját be nem fejezik és a szóban forgó egyezmény négy utolsó záradékát végre nem hajtják. Más állam alattvalói sem hivatalos állást nem viselhetnek Mandsuországban, sem kínai katonák és tengerészek kiképzésére nem alkalmazhatók Észak-Kínában (az egyez­mény szavai szerint: „Kína északi helyein“). A négy utolsó záradék­ a következő rendel­kezéseket foglalja magában: Az Oroszország hadi kiadásaiért járó kárpótlás megfizetése a többi hatalmasságok kártérítésével egybehangzóan és együtt tör­ténjék, a fizetési feltételeket pedig később fogják megállapítani. A mandsurai vasút megrongálásáért járó kártalanításra nézve a vasúttársasággal magával egyezzék meg a kínai kormányy. A kártérítés vagy telje­sen kifizetendő vagy fizetés helyett valami­lyen kereskedelmi engedményt tegyenek. Végül kijelenti Kína, hogy hozzájárul Oroszországnak ahhoz a kifejezett szándé­kához, hogy Mandsuországtól Pekingig vas­utat épít. Akció a bolgárok ellen. Konstantinápoly, febr. 28. Szaloniki­­ban még egyre folyik a vizsgálat a le­tartóztatott bolgárok ellen. A kihallgatá­sokról hiteles adatok nem szivárognak ki. Azt a hírt, hogy a szaloniki bolgár templom­ban dinamitot találtak, a­mel­lyel állítólag levegőbe akarták röpíteni a görög és a romániai főkonzulátust, nem erősítik meg. Az illetékes körök, még a törökök is mind megcáfolják ezt a hírt. A letartóztatot­tak között van Szamargyev bolgár könyv­kereskedő is, a­kinek egész levelezését le­foglalták. Más macedóniai városokban és falvakban is sok bolgárt tartóztattak le és lakásaikon házkutatást végeztek. Az a hír, hogy Konstantinápolyban dinamitme-

Next