Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-16 / 115. szám
Május 16. A reggel 8 óra 25 perckor Zágráb felé induló szemétvonatra szállottam fel a sziszeki állomáson és egy II. osztályú fülkében foglaltam helyet. Alighogy a vonat elindult az állomásról, néhány perc múlva megjelent a kalauz és a jegyemet kérte. E pillanatban ért a vonat az Odrahidhoz és itt történt a szerencsétlenség. A vonat hirtelen zökkenése folytán elvesztette a kupéajtóban álló kalauz az egyensúlyt és az én és utitársaim legnagyobb rémületére a mélységbe zuhant. Első gondolatom volt, hogy meghúzom a vészféket és megállítom vonatot. De abban a kocsiban, amelyben én ültem és a szomszédos kocsikban minden kísérletem meghiúsult. A vészfék nem működött s így lehetetlen volt, hogy a szerencsétlenül járt emberen segíthessünk. Csak a lekeniki állomáson, hova először érkeztünk, tehettem jelentést az állomásfőnöknek a megrendítő esetről. A főnök segélykocsit menesztett a szerencsétlenség színhelyére, ahonnan a kalauzt aztán a sziszeki kórházba szállították. Mint később hallottam, a kalauz, kinek nevét utánjárás mellett sem tudtam kinyomozni, oly szerencsétlenül bukott le, hogy a robogó vonat mindkét lábát összezúzta. A szegény ember aligha fog felépülni. — A Figaro reklámja. A párizsi „Matin“ azt írta, hogy egy német szindikátus meg akarja venni a „Figaróit, hogy Franciaországban a német érdekeket képviselő és Németország termékeit propagáló lapja legyen. Emiatt Perivier, a »Figaro“ igazgatója pert indított az ellen a szindikátus ellen. — Testvérek a veszélyben. A Gárda-tó mellékéről jelenti egy római távirat, hogy olasz pénzügyőrök megmentettek két osztrák-magyar tüzért, akik a Riva mellett levő san nicolai erődből egy bárkán kimentek a tengerre, ahol vihar érte őket, úgy hogy vizbe estek és majdnem megfultak. — VIDÉKI RÖVID HÍREK. Csik-Tapolcán nagy tűzvész pusztított a minap. Negyven ház esett a lángok martalékául. A kár körülbelül 2000 korona. — Rábaszentmihályon j.i zalamegyei hírhedt Kolompár cigánycsalád négy tagja és három vasmegyei cigány közt vasvillás verekedés volt, mely közben Horváth György kondorfai lakost, aki békéltetőnek akart közéjük állni, doronggal agyonütötték. A csendőrök valamennyi cigányt letartóztatták. — Királyi községében óriási tűzvész volt, mely úgyszólván az egész falut elhamvasztotta. A lakosságnak körülbelül a fele koldusbotra jutott. — Tisza-Szőllösön Kiss Istvánt, aki egy több tagból álló tolvajbanda feje volt, a bandának egyik tagja agyonlőtte, mert nem akart »igazságosan” osztozkodni valamely zsákmányon. — Legjobb egyenruhák, legszebb diszöltönyök, legolcsóbb libériák Tiller Mór és Társa cs. és kir. udvari szállitóknál. Főraktár : Budapest, IV., Váci-utca 35., Eskü-ut 3. sarokház — Kovács dr. kézpasztája csakis félhold alakú védjeggyel valódi. 3 nap alatt minden kezet gyöngéddé és fehérré varázsol. Egy tégely 60 kr. Főraktár : Kovács dr. gyógyszertára Bpest, Gyár-utca 17. Megjelent „Toilett-titkok“ kívánatra ingyen. Tükörképek. Az uj Kazinczy család. Az uj és régi Kazinczyakról hozott közleményeink folytán, melyekkel az egész ország érdeklődését fölkeltettük a Kazinczy család élő tagjai iránt, most maga Kazinczy (előbb: Offenheimer) Gyula kassai kir. közjegyző ur írja nekünk a következő levelet: Kassán, 1901. május 14-én. Igen tisztelt szerkesztő ur ! Becses lapjának f. é. május 12-iki számában »Uj Kazinczy család“ cím alatt foglalt cikkre, teljesen méltányolva annak intenzióit — készséggel szolgálok az igen egyszerű felvilágosítással. Anyósom , özv. krajnikfalvai Krajnik Imréné sz. Kazinczy Eugénia, utolsó élő gyermeke Kazinczy Ferencnek, a költőnek, engemet örökbefogadott, s nevét és címerét átruházni kivánta reám és utódaimra, kik tehát Kazinczy Ferencnek egyenes, vérszerinti leszármazottjai. MAGYAR SZÓ Ha netalán még közelebbi adatokat kívánna, ezeket is szívesen megadom, egyébiránt a családra nézve igen könnyen szerezhető tájékozás a Magyar académián. Fogadja kiváló tiszteletem nyilvánítását, melylyel vagyok készséges szolgája Kazinczy Gyula, kassai kir. közjegyző. E rovat vezetője, a ki az »Uj Kazinczy család” c. cikket irta, a fenti levélhez a következő megjegyzéseket fűzi: Köszönettel vesszük Kazinczy Gyula úr tájékoztatását, mely minden tekintetben kielégítő. Közleményünknek, mint abban meg is írtuk, nem is volt más célja, csak az, hogy a magyar közönség az új és a régi Kazinczy-család közti rokonságról tájékoztassák, *— mert erről a rokonságról a hivatalos lap semmi útbaigazítást nem adott s a sajtó többi közlönyei is téves híreket közöltek. Egyszersmind nem mulaszthatjuk az alkalmat megjegyezni, hogy nézetünk szerint Kassa kir. közjegyzőjének névcseréje nemcsak teljesen érthető, hanem indokolt is. Semmikép sem érthetünk együtt azokkal, akik ezt az alkalmat megragadták, hogy Kazinczy Gyula ur eljárása fölött gáncoskodjanak. A dicsőült Kazinczy Ferenc nagybátyja volt a kassai közjegyző nejének, — egyúttal irodalmunk ujjáteremtőjének nővére örökbe fogadta vejét, így jog és méltányosság egyaránt érthetővé teszik a névváltoztatást. Nem helyeselhetjük azt az igyekvést sem, mely ellentétet akar teremteni a Kazinczy nevet régebben viselők s az újak közt, — akik pedig egymásnak vérszerinti rokonai. Azt sem tartjuk ildomosnak, hogy e névmagyarosítás más oly esetekkel hozassék kapcsolatba, midőn különböző családok közt kínos félreértések, illetve pörök támadtak. Őszinte örömmel üdvözöljük Kazinczy női ágról való leszármazottjait a névfelvétel alkalmával. Saul. 115. szám. 9 PROTESTÁNS ÜGYEK. A magyar lutheránus énekes könyv. Az „Ev. egyh. és isk.“ 16. számában Paulik János nyíregyházai ev. lelkész tollából egy mindenesetre érdekes közlemény jelent meg »Néhány megjegyzés a készülő uj énekes könyvre“ cím alatt. Szerzője nem akar és ajánl egyebet, minthogy a dunántúli ének-bizottság »a magyar ev. közönség ének-kincsét a tót énekes könyvből is gazdagítani törekedjék, mert ez is magyarhoni evangélikus egyháztulajdon!“ Volt szerencsém történeti adatokkal bizonyítani, hogy a magyar ev. közönségnek magyar ének-kincse nincs ! Az 1696-ban kiadott Ách Mihály-féle »Zengedezö megyei kar“, ennek megbövitett későbbi kiadásai, végre az 1812-iki »Győri énekes“ tendenciózusan kiölték a magyar éneket a magyar ev. egyházból, úgy hogy jelenleg 6, mondd hat magyar ének foglal helyet a soproni dallamfüzetben a 108. felvett dallam között. Paulik János tanácsát olvasván, még az is eszembe jutott, hogy mig egyrészről Ách Mihály utódai még most se vesztek ki, kik talán jóhiszemüleg s nem is tudva a magyar ev. egyházat tóttá akarják tenni az énekek által! Másrészről csak az kell még, hogy álljon elő egy német ajkú ev. lelkipásztor, ki ajánlja, hogy a német énekkötetből is szaporítsák a magyarok a maguk énekkincsét, ami egyébként nincs, akkor azután el lehetünk készülve arra, hogy a magyarhoni ág. h. evangélikusok egyházi éneklése sohasem lesz egységes. S éppen ez az, ami ellen feljajdult Csengey is, hogy miért kell a magyar ev. embernek tótul meg németül énekelnie ? ! Ismerem a dunántúli magyar evangélikusok isteni tiszteletrendjét, szolgáltam is náluk elégszer, szolgáló most is az itteni ev. németajkú egyházban, ha az én kedves szomszédom felhív, de annyit mondhatok, hogy a magyar ev. egy.házban azokat a liturgikus sallangokat, se álbát, a papváltó éneklését, a kántor reszponszoriujmait, az ilyenkor használatos liturgikus énekeket, a Transcodus „Kepia“-it »Credó“-it, vissza nem viszi többé senki ! Bármint iparkodjék is Ách Mihály politikáját tovább folytatni! Azzal a Trancoscius-féle tót ének-kincscsel különben azt nyeri az ember, a mit a tót ajkú ev. egyház már csakugyan elért, hogy t. i. annyi ősi ének, hogy a nép belebódul, s vidékenként, egyházanként másként és másként, azaz nem helyesen, rendszeresen hanem elfordítva énekel. Én hallottam ugyanazt az éneket Szarvason is, B.-Csabán is, meg Mező-Berényben is más és másként énekelni, tudom, ha Nyíregyházára elmennék, ott is másként hallanám ! A b.-csabaiak részére kiadták a dallamokat, rosszul, nem partitura-szerüleg, hanem úgy a mint ott éneklik. Megbíráltam, mert megküldték. Újólag azt állítom, amit már mondtam, hogy a tót ének-kórusokat maguk a tótok se tudják, hanem azért tetszik, mert a formába esett féregnek is legjobb izü eledel az, amiben lakik . De meg valami természetellenes dolog is az, hogy egy közönséges ev. énekes könyv legyen, — egy hitvallás ugyan, de három nyelv, — háromféle nép, — háromféle templomi szolgálat, — mind a három nép természeti sajátsága merőben elütő egymástól, ha már a szegény magyar evangélikusokat az Ádh Mihály által inaugurált tót-német politika által kétszáz esztendőn át egész a mostani soproni próba dallam füzetig — úgy megrontották, hogy csak 6 magyar énekük maradt, na, akarjon rájuk senki se csabai, se nyíregyházi elferdített tót énekkórusokat tukmálni. Mig történik azonban, hogy azokra a szép magyar versekre, melyek a próbafüzetben vannak, nem sikerül majd rájuk húzni az Altdörferféle német plandrát, másrészről szükségét látom annak, hogy valaki felszólaljon az ág. ev. magyar egyházban az ellen a nemzetellenes, hazafiatlan erőszak ellen, s azok a magyar versek, zeneileg is, magyar alakzatban fognak megjelenni, úgy, mint majd most nemsokára a kálvinistáké megjelenend, mely most készült el nyomda alá. Nem jó az, mikor valaki a magáét, azért mert ő azt szereti, másra akarja erőltetni ! Lám, a kálvinista németek 1842-ben vették észre, hogy már túlélte magát a magukkal hozott németországi énekes, folyamodtak a Dunamelléki ref. e. kerülethez ; — csináljatok magatoknak — volt a válasz, aztán Meck és Schilling megcsinálták — most ismét szükségét érzik egy korszerűbb énekes könyvnek, most ismét csinálnak, pedig már a „Heil'ger Gott du wohnest zwar“ (Szent isten, noha néked) magyar ének úgy meghonosult náluk, mintha sajátjuk lett volna, még se mondta nekik senki, hogy vegyetek a magyar ének-kincsből. Igaz, hogy ha a soproni után halad a magyar ev. egyház, sohse lesz igaz magyar énekes könyv, de hát én azt hiszem, hogy — Eppur si muove ! — lesznek, akik nem engedik ráhúzni a német plundrát ! Gyoma. Kálmán Farkas: Lelkészbeigtatások. A csarnotai ev. ref. egyházban vasárnap d. e. történt meg Baky Ferenc újonnan választott lelkész beigtatása. — Az ünnepélyre nagy tömegben összegyülekezett a környék népe. — A beigtatást Dányi Gábor esperes végezte, gyönyörű beszéd kíséretében. Az ünnepélyt társas ebéd követte, melyen nagy számú meghívott vendég vett részt. — A keö. ev. ref. egyház hivei e hó 5-én fogadták nagy ünnepélyességgel uj lelkészüket Kiss Lajost. A beigtatási ünnepélyen, hol a vidék lelkészei