Magyar Szó, 1902. február (3. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-23 / 47. szám
1846. szám. MAGYARTSZ , 1902. február 22. Aufrecht és Goldschmied könyvkereskedése Budapesten. Vörösmarty Mihály Zrínyi Miklós Garay János Gróf Széchenyi István Gyöngyösi István A «Magyar Remekírók» gyűjteménye a következő klasszikusok műveit tartalmazza : *Arany János * Arany László *Bajza József Balassa Bálint Berzsenyi Dániel Csiky Gergely Csokonai V. Mihály * Czuczor Gergely Deák Ferencz Eötvös József Fazekas Mihály *Garay János Gvadányi József Gyöngyösi István Kármán József Katona József Kazinczy Ferencz *Kemény Zsigmond Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kossuth Lajos Kölcsey Ferencz Madách Imre Mikes Kelemen Petőfi Sándor Pázmány Péter Reviczky Gyula Széchenyi István *Szigligeti Ede *Tompa Mihály Teleky László * Vörösmany Mihály * Vajda János Zrínyi Miklós A magyar népköltészet remekei: Népies lyra... -------------_. .... 1 kötet. Népballadák ....______ _ 1 kötet. Kurucz-költészet...... ........ ... 1 kötet. * A csillájuul és dűli betűkkel kitüntetett remekírók műveinek kiadási jóna kizárólag a Franklin-Társulatot illeti ás senki más nincs jogosítva ezen irók műveit kinyomatni, kiadni. A vállalat előkészítése: E gyűjtemény anyagának összeszerzése évtizedek munkája volt, melyek alatt a Franklin-Társulatnak nagy áldozatok árán kellett megváltania a Magyar Remekírók tulajdonjogát.Arany János Arany László Bajza József Czuczor Gergely Garay János Kemény Zsigmond Szigligeti Ede Tompa Mihály Vörösmarty Mihály Vajda János műveinek kiadási jogát szerezte meg, hogy a Magyar Remekíróknak teljes és egyöntetű gyűjteményét közrebocsáthassa. E.cu ill megnevezett írók műveit más kiadó nem nyomathatja ki ez idő szerint,ellát csakis a Fratikuskért. «Remekírók» gyűjteményében találhatni a Magyar Remekírók összességét képviselve. A gyűjtemény szerkesztése. A legkitűnőbb eszthetikusok, irodalomtörténet-irók, államférfiak gondoskodnak kitűnő elődeik munkáinak közrebocsátásáról, s írják az egyes életrajzokat. Mindegyik munkatársa e nagy vállalatnak azon iró kötetéről fog gondoskodni és annak életrajzát írja meg, kinek munkásságát és életét már előbb is tüzetes tanulmány tárgyává tette volt. A magyar irodalom így maga adja újonnan a nemzetnek öli magát, minden alkotását, mely kiállta az idők tisztitó lázát s örök becsében megdaczolt az ízlés változásaival. A magyar nemzeti irodalom teste (Corpus poetarum) ez a gyűjtemény; legteljesebb és legdicsőbb foglalatja nemzetünk szellemének, a legbecsesebb kincs, mely átöröklődik nemzedékről nemzedékre. A gyűjtemény rendezésénél azon fő szempont az irányadó, hogy a Magyar Remekírók gyűjteményének tartalmaznia kell mindazt, amit nagy költőink örökbecsül teremtettek, olyképen megválogatva, hogy minden családnak valóságos házi kincstára legyen. Ezért a Magyar Remekírók gyűjteménye magában foglalja mindazt, ami valóban «remek» és kiváló, s mellőzi azt, ami inkább csak a tudós kutatót érdekli, mint a nemes olvasmányt kereső közönséget. Így lesz az, aminek lennie kell: a magyar család szellemi kincses háza. Az egyes irók sajtó alá rendezését elvállalták: Alexander Bernát: Madách Imre munkáit. Angyal Dávid: Kölcsey Ferencz műveit. Badics Ferencz: Gyöngyösi István és Bajza József munkáit. Bánóczi József: Csokonai V. Mihály és Kisfaludy Károly munkáit. Bayer József: Szigligeti Ede műveit. Beöthy Zsolt: Petőfi Sándor és Kármán József munkáit. Berzeviczy Albert: gr. Széchenyi István műveit. Endrődi Sándor: Vajda János munkáit. Erdélyi Pál: A kurucz-költészetet. Erődi Béla: Mikes Kelemen Törökországi Leveleit. Ferenczi Zoltán :Garay János munkáit. Fraknói Vilmos: Pázmány Péter munkáit. Gyulai Pál: Vörösmarty Mihály: Kemény Zsigmond munkáit, valamint két kötet népköltészetet. Heinrich Gusztáv: Berzsenyi Dániel és Kisfaludy Sándor munkáit. Koroda Pál: Reviczky Gyula munkáit. Kossuth Ferencz: Kossuth Lajos munkáit. Kozma Andor: Arany László költeményeit. Lévay József: Tompa Mihály műveit. Négyesy László : Fazekas és Gvadányi műveit. Rákosi Jenő: Katona «Bánk bán»-ját és Teleki «Kegyen ez »-ét. Riedl Frigyes: Arany János munkáit. Széchy Károly : Balassa Bálint költeményeit és a Zrinyiászt. Széll Kálmán: Deák Ferencz munkáit. Váczy János: Kazinczy Ferencz műveit. Vadnai Károly: Csiky Gergely műveit. Voinovich Géza: báró Eötvös József műveit. Zoltvány Irén: Czuczor Gergely műveit. E fényes névsor teljes biztosítékot nyújt a magyar közönségnek arra nézve, hogy a Magyar Remekírók hiteles, megbízható szövegét adja a fölvett munkáknak, s hogy minden életrajz önálló becsű munka lesz. A «Magyar Remekírók» képeiről. A Magyar Remekírók köteteit minden egyes író sikerült, jó kivitelű arczképe fogja díszíteni. Minden egyéb képes dísz mellőzve van. Mert klasszikusokat illusztráló képek fölött épen ugy csak az idő bíráskodhatik, mint ahogy az idő érlelte meg a nemzetében azt a köztudatot, hogy melyik írója teremtett klasszikus műveket. Nem minden megrendelésről biztos, hogy kivitele sikerülni fog. Populárissá lett munkákhoz pedig csak oly rajzok illenek, melyek ép oly populárisakká váltak már mint a könyv maga. Írónak és illusztrátornak egy rangban kell lenni, hogy egyik a másikat magyarázhassa. Sőt klasszikus írókat tulajdonképen csak oly képekkel lehetne illusztrálni, melyeket már a közönség kitűnőknek és megfelelőknek ismert el. Ezekhez járul még egy technikai szempont. Olvasásra szánt könyveknek kisalakban kell megjelenniök, hogy könnyűk, kézben tarthatók legyenek. Kis oktáv lapon pedig egy kompozícziót elhelyezni csaknem lehetetlen. A rajz nagy lapot kíván, díszmű-formát. E szempontok vezették a Franklin-Társulatot, midőn elhatározta, hogy a Magyar Remekírók köteteit inkább rajzok nélkül hagyja, mintsem oda nem illőkkel «díszítse» fel. A művész lehet jeles, a kiadó szándéka lehet a legjobb: tanulmány, idő, megválogatás nélkül törekvésüknek sikere nem lehet. A Franklin-féle Magyar Remekírók-ban azért nincs más kép, mint ami mindenesetre oda való: az írók arczképei, egykorú, ránk maradt arczmásaik alapján, melyeket újból rajzolt R. Hirsch Nelly. Ezen arczképek közül többet tetemesen kisebbített formában itt bemutatunk.