Magyar Szó, 1902. augusztus (3. évfolyam, 180-198. szám)
1902-08-01 / 180. szám
r Előfizetési év: Rész évre _ 28 kOT. — fill Fel évre „ „ 14 „ — hegyedévre _ 7 „ — M Egy hónap 3, 2 „ 40 „ Esres szám...____8 fillér. Vidáken... ” _ _ 1 .10 Szerkesztőség • VI., Toréz-körut 62. Budapest, 1902. ______________________HARMADIK ÉVFOLYAM_ 180.,«ám,___________________ MAGYAR SZÓ Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Dr. FALVI EDE. Apróhirdetések ára : Egy szó ... ... „4 fillér Vastagabb betűvel_8 fillér Hirdetések díjszabás szerint, Megfeleli minden nap. Kiadóhivatal: VI., Teréz-kertt 62. Péntek augusztus 1 Szentiványi Árpád ügye. Budapest, július 31. Szentiványi Árpád urnak, a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelőjének, az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása ellen a képviselőházban tett felszólalása annak idején tudvalevőleg megütközést keltett az ág. hitv. ev. egyház körében. Egymásután érkeztek a bizalmatlansági nyilatkozatok. Most egy bizalmi nyilatkozatot vettünk. Kiadjuk ezt is. Az a tiszteletreméltó egyéniség, aki nekünk e nyilatkozatot beküldi, hozzánk intézett levelében ugyanazt írja, hogy «alighanem lehetetlent óhajtok, midőn e közleménynek a Magyar &?o-ba való fölvételét kérem», — de mint most meggyőződhet, nem kívánt lehetetlent. Mert mi csak az igazságot keressük, s minden komoly megnyilatkozásnak, még ha álláspontunkkal ellenkezik is, helyt adunk. Mert semmi sem utáltabb előttünk, mint némely sajtóközlöny struczpolitikája, mely azt hiszi, hogy ha valamit agyonhallgat, azzal az ügyet agyon is ütötte. Ám hallja a közönség az ellenvéleményt is, —gondolkodjék fölötte, Ítéljen s alkossa meg a maga önálló véleményét. Íme álljon itt a beküldött bizalmi nyilatkozat: A kishonti evang. esperesség Rimaszombatban e hó 28-án tartott közgyűlése nagy és általár,03 érdeklődés mellett tárgyalta a hazai protestáns egyházak legidőszerűbb kérdését, az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtását. Kubinyi Aladár esp. felügyelő a közgyűlést megnyitó beszédében elvi magaslatról, mint a két protestáns egyház létét biztosító egyik sarkalatos törvényt tüntette fel azt. Glaus Pál főesperes évi jelentésében pedig e törvény gyakorlati keresztülvitele iránt tájékoztatta a közgyűlést, majd így végezte jelentését: Ezzel kapcsolatban még egy irányban hívom fel a tisztelt egyházmegye becses figyelmét. Köztudomás szerint az történt ugyanis, hogy egyházkerületünk felügyelőjét, Szentiványi Árpád urat, a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával, az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása tárgyában elmondott országgyűlési beszéde következtében úgy tüntették föl egyes hírlapi fölszólalók, mint aki ellenkezésbe jött saját egyházkerületével. Olyan szó ez, amely hallgatagon hagyatva, netán komoly következményű lehetne, s amelyet megbírálni s fölötte véleményt nyilvánítani jogunk van nekünk is, mint a tiszai egyházkerület egyik alkotó tényezőjének; jogunk van megítélni, hogy az a férfiú, akit az igaz evangélikus áldozatkész egyházszeretet és hitbuzgóság példányképének szoktunk tekinteni, — akit osztatlan bizalommal emeltünk az egyházkerület kormányzói székébe, s azóta fokozódó bizalommal és ragaszkodással kísértünk működésében, — csakugyan ellenkezésbe jött-e az egyházkerülettel és így velünk is? Aki egyházkerületi felügyelünk egyházkormányzói magatartása felett igazságosan akar ítélni, az nem ítéli őt meg egy pártpolitikai nyilatkozat alapján , aki tudja, hogy mily nagy szükségünk van olyan férfiúra, aki az általa képviselt nagy egyházi testület bizalmából folyó erkölcsi súllyal és tekintéllyel támogassa a közegyház érdekeit, az tartózkodni fog attól, hogy azon erkölcsi súly és tekintély ellen felemelje kezét. Hivatkozom az egyházkerületünk által 1895-ben tett , 1899-ben megújított határozati javaslatra, melyet az egyház-egyetemhez oly kérelemmel terjesztettünk fel, hogy — szó szrint idézve: »egyházunknak az 1848. évi XX.törvényczikk szellemében történő állami dotáczióban részeltetése s addig is az alább részletezett 107,025 forintnak, mint évi több segélynek megszavazása tárgyában küldjön az állam kormányhoz s együtt a magyar törvényhozáshoz indokolt feliratota. Másrészt hivatkozom Szentiványi Árpád egyházkerületi felügyelő úr szóban forgó beszédére, mely két világosan kidomborodó s egymástól megkülömböztethető részből áll: az egyik ugyanis pártpolitikai kijelentés, a másik pedig a tárgy érdemére tartozó elvi nyilatkozat. A pártpolitikai kijelentéstől itt, egyházi körben és téren okvetlenül el kell tekintenünk; a dolog lényege és érdemére tartozó elvi nyilatkozata pedig, szó szerint idézve ez volt: «Én tehát arra kérem a t. kormányt, vagy egyszer s mindenkorra adjon egy olyan összeget, amely által a protestáns egyházak magukat fentarthatják ... vagy ha a jelen viszonyok közt ez nem volna lehetséges, adjon törvény által batosítolt nagyobb évi dotácziót.» E nyilatkozatot egybevetvén most már egyházkerületünknek idézett határozati javasltával: ebből minden magyarázat és indokolás mellőzésével kétségtelenül kiviláglik tehát, hogy Szentiványi Árpád egyházkerületi felügyelőnknek az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása tekintetében az országgyűlés színe előtt bevallott álláspontja egyházkerületünknek e tárgyban elfoglalt álláspontjával teljesen egy és ugyanaz. Az imént elmondottak alapján indítványozom tehát: tegyen egyházmegyénk felterjesztést az egyházkerületi közgyűléshez a végből, hogy újítsa meg az 1848. évi XX. t.cikk tekintetében hozott korábbi határozatát s ugyanazt javasolja az egyházegyetemnek is, azon diajtusa kíséretében, hogyh a legutóbbi állami költségvetés tárgyalása alkalmával, az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtásának módjára nézve a kormány által kijelentett fokozatosság elve szerint az állami segélyezés legközelebb az egyházközségi tagok egyházi járandóság terhének könnyítésére , az egyetemes nyugdíjintézet hivatásának kellő színvonalra való felemelésére irányuljon, s ezzel kapcsolatosan nyilatkoztassa ki egyházmegyénk, hogy egyházkerületi frinevelőnknek, Szentiványi Árpád urnak, az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása tárgyában az országgyűlés színe előtt kifejtett álláspontját, — eltekintve az egyházi térre nem tartozó pártpolitikai kijelentéseitől, — a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület álláspontjával ugyan azonosnak vallja s azát őt változatlan bizalmáról s tántoríthatatlan ragaszkodásáról továbbra is biztosítja. Ez indítványt Jlledreczky Sándor, Markovits Pál, Liszkay János Rigay György és Kolbenheyer József hozzászólása után, az esperességi közgyűlés egyhangúlag elfogadta s az egyházkerülethez felterjeszteni határozta. Ez a tudósítás, melyet szó szerint közölvén, a komoly és érett közönségre nyugodtan bizhatjuk az ítéletet. Nem is tennénk rá semmi megjegyzést, ha nem kellene elmondanunk bizonyos tényeket, melyek vajmi könnyen elmosódnak még a legfigyelmesebb olvasók lelkében is, s melyeknek fölelevenitését a tárgyilagos igazság követeli. Ezeket a tényeket akarjuk mi elmondani, hogy az ügyben mindenki teljesen tisztán lásson. Szentiványi Árpád ur, midőn az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása az országgyűlésen szóba került, midőn Veress József erre vonatkozó határozati javaslata fölött kellett dönteni, az ország minden részéből az országgyűlési képviselőkhöz érkezett s az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtását sürgősen kérelmező felszólalásokra szó szerint a következőket mondotta: «Én reám ugyan semmi befolyással nincsenek ezek a felszólítások, én a magam részéről őszintén kimondom, mit sem adok ezekre.» Ezt mondotta a nemzeti és protestáns közvélemény kivánalmára. Az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtásának követelményét pedig ezen — ismét szó szerint idézett — szavaival akarta megbélyegezni: «Nem helyeslem, hogy ezt a kérdést most vetették fel. Én nem tudom, hol vette eredetét, tudom, hogy egy napilap indította meg. Nem tudom, mi czélja volt, a protestáns érdeket akarta-e szolgálni, reklámot akart-e csinálni a lapnak, vagy talán egy titkos kéz mozgatta. Nem keresem, de kijelentem, hogy a magam részéről nem helyeslem.» Szentiványi Árpád úr tehát nem tudta, hogy az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtásának mozgalma hol vette eredetét, holott e mozgalom éppen az ő elnöklete alatt álló tiszai evang. egyházkerületből indult ki. Egyúttal Szentiványi Árpád úr nem fogadta el Veress József határozati javaslatát, mely az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtására irányult. S mindezt azért, mert «politikai pártállása» ezt neki megtiltotta. Száraz tényeket mondottunk el itt s a lelkiismeretes olvasóra bízzuk, ítélje meg, váljon Szentiványi úr nem helyezte-e a pártpolitikát a saját egyháza által saját vezérlete mellett hozott határozata, tehát a saját maga álláspontja fölé? Való igaz az az idézet is, melyet a fenti bizalmi nyilatkozat Szentiványi ur beszédéből közöl s mely szerint Szentiványi ur, elutasítván Veress József határozati javaslatát, mely azt kívánta, hogy a kormány utasittassék az 1848. évi XX törvényczikk végrehajtására a felekezetek meghallgatásával «a legközelebbi ülésszak alatt törvényjavaslatot beadni»: — azt a kérelmet intézte a kormányhoz, hogy a protestáns egyházaknak nagyobb dotácziót nyújtson. De váljon mennyit nyom a latban e beszédébe szőtt plátói jellegű kérelem azon ténynyel szemben, hogy Szentiványi úr az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása ellen szavazott, holott e törvény végrehajtását saját egyházkerülete sürgette ? Bennünket úgy ez ügyben, mint más ügyekben sem pártpolitikai álláspont, sem személyes elfogultság nem vezet. Mi másdon párton kívül állunk, mint olvasóink igen jól tudják. Szentiványi ur személye nekünk épp oly kevéssé ellenszenves, mint közéletünk bármely más tényezője. Ha Szentiványi ur helyeset, szépet, üdvöset cselekszik, épp oly örömest dicsérjük, mint amennyire kénytelenek vagyunk nem személye, de álláspontja ellen küzdeni, ha hibásan jár el. Kíméletlenek se vagyunk, ha észleljük, hogy valaki tévedését jóvá tenni igyekszik, mert bennünket a nemzet ügye iránti szeretet vezérel s boldogok vagyunk, ha az igaz ügy támaszt nyer bárhonnan, bárkitől; — de senkinek személye nem oly be-