Magyar Szó, 1902. szeptember (3. évfolyam, 203-230. szám)
1902-09-02 / 203. szám
Szeptember. 2. MAGYAR SZÓ, «A—ny» felelős szerkesztőjétől. A felelős szerkesztő azonban kijelentette, hogy nem ad elégtételt, a czikk szerzőjére vonatkozólag pedig Olay megbízottai jelentették ki, hogy tőle nem kérnek elégtételt, mert ez fölösleges. A segédek e levelére az állítólagos szabadelvű lapok durva nyilatkozatot közölnek az eAlkotmány» czikkének szerzője'öl. E nyilatkozatban a néppárti lap embere újra megrágalmazza Olay Lajost s megsérti Olay segédeit, Bartha Miklóst és Asbóth Jenőt is. A megdöbbentően rosszakaratú néppárti nyilatkozattal szemben Olay Lajos a következő sorok közzétételére kért föl bennünket: Barátaimhoz! Az Alkotmány emberei folytatják ellenem rágalmazásaikat. A lovagias elintézés elől félrehúzódtak. Korbácsot használnom hozzám nem lenne méltó. A sajtóbíróság elé kellett az ügyet vinnem. Tehát oda vittem. Budapest, 1902. szeptember 1. hogy egyrészt Olay ellen minden bizonyíték nélkül, sőt az ellenbizonyítékok daczára is a sajtó nagy részének támogatásával becsületvadászatot lehet rendezni, másrészt pedig azért, hogy Bartha, Miklós és Asbóth Jenő párbajozásokba kényszeríttetnek akkor, amidőn korrektt csak tényeket állítottak és nem sértegettek. Végtelenül sajnálatos, hogy nálunk nincs érzék az igazi lovagiasság, sőt még a formális lovagiasság követelményei iránt. Mert vájjon lehet-e szólani lovagiasságról ott, ahol nyilvánvaló a becsületrablási szándék és még nyilvánvalóbb a jóvátétel erkölcsi szándékának teljes hiánya. 206. szám. KÜLFÖLD. Az olasz király tiszteletére szombat este a potsdami palotában diszlakoma volt, amely után a gárda összes tamburázó, fúvóhangszeres és egyéb zenekarai nagy takaródó indulót játszottak. A gyönyörű katonai hangversenynek természetesen rengeteg sok hallhatója akadt. Vasárnap reggel a király Vilmos császárral a Wildpark-állomásra ment, ahol már a német trónörökös és gróf Bülow birodalmi kanczellár várta a fejedelmeket. A két uralkodó igen melegen búcsúzott egymástól. Ismételten megcsókolták egymást. Azután Viktor Emánuel király fölszállt az udvari vonatra, még egyszer kezet szorítva a császárral. Mialatt a vonat a közönség lelkes tüntetése között kirobogott az indóházból, a király egyre integetett kocsijából. Az olasz uralkodó még tegnap este a Majna melletti Frankfurtba érkezett. A pályaudvar s a város ünnepi díszt öltött. André ismét beszél. Megírtuk, hogy Francziaország kedvetlenül nézi a német birodalomban lejátszódó, világtörténelmi jelentőségű eseményeket s egyáltalán nem örül az olasz-német barátozásnak, úgy látszik, hogy eme behatások alatt mondott André franczia hadügyminiszter ismét egy harczias beszédet, amelyben újólag ott lappang a «visszatolás» gondolata. A miniszter tegnap Bourgoinban megjelent ugyanis a Francziaországon elesett katonáknak álított emlék leleplezésén és ’innepi szónoklatában hangsúlyozta, hogy a hadsereg és az állam között nem lehet nézeteltérés. Szerinte erős hadseregre van szükség, mert Francziaországnak mostantól fogva győznie kell, s ezért fontos, hogy minden fegyverfogható franczia polgár katonai kiképzést nyerjen, amelyet a kitörő tisztikar két év alatt hajlandó nekik megadni. A miniszter végül mégegyszer ismételte, hogy a jól kiképzett és fegyelmezett hadseregre bízzák Francziaország területi épségének megóvását. A nemzeti párti hadsereg és a radikális kormány tehát a «viszontlátás» hiú képzelmének befolyása alatt ismét összetalálkoztak. Németországban persze csak mosolyognak ezen az indokolatlan erőlködésen, amely Európa nyugalmát aligha fogja megzavarni. De még a francziák hű szövetségese, Oroszország, sem helyesli ezt a hirtelen felújult németellenes hangulatot s az időszerűtlen kardcsörtetést. juk, elég az hozzá, hogy Vizesréti Andris bácsi derűs ábrázattal távozott a mosolygó arczu paptól. Következett azután a második gyűlés, melyen dönteni kellett annak a papnak a sorsa felett, aki az adóajánlatot tette. Kell-e hát végképpen, vagy nem? Nem írom le hosszasan a gyűlést. Elég a hozzá, hogy mikor Vizesréti Andris bácsi fel állott és elbeszélte, hogy hiszen az épen semmi, amit az a pap ígért, de az a valami, amit egy másik pap mondott: «elviszi kedves Atyámfia ezt a templomot oda, ahova éppen akarjuk. Mit tudjuk mi, hogy mint történt? Előkészítette-e Vizestéri Andris bácsi a tervet, a dolog vége mégis csak az lett, hogy riadó helyeslés kisérte Andris bácsi szónoklatát. Nem akadt egy ellenmondó szó az egész gyülekezetben. Még Balla János az Andris bácsi ellenlábasa is meghajolt a nagyobb paktum előtt. Bizonyosan azt gondolták: telik abból a czigándi fizetésből erre is. Néhány hét múlva, egy vasárnap délelőtt eldőlt, hogy Örsi Benedek lesz a Czigándiak papja. Dehogy szólt volna a paktumról akár ő, akár a czigándiak közül akárki, hiszen ezzel elesett volna az előbbi a fényes paróchiától, az utóbbiak elestek volna nagyszerű tervek megvalósulásától. Olay Lajos, Bartha Miklós és Asbóth Jenő, mint értesülünk, elküldötték megbízottaikat az «A ́ ny» piszkolódó munkatársához. Az egész áldatlan ügy élénken jellemzi a mi közállapotainkat. Egy ízben a képviselőház ülésén Rakovszky uzsoráskodással vádolta Olayt, aki viszont Rakovszkyt hazugsággal és rágalmazással vádolta. Rakovszky akkor se nem bizonyította, se vissza nem vonta uzsoráskodási vádját. Olay akkor, — amint ezt több újság megírta, — gróf Esterházy Mihályhoz és gróf Andrássy Tivadarhoz fordult, megkérdezvén őket, hogy a kaszinó megtűrheti-e Rakovszkyt, aki rágalmaz, de elégtételt se nem ad, se nem vesz a maga kebelében. A két mágnás erre annyit felelt, hogy Rakovszky nem tagja a kaszinónak. Most aztán az Alkotmányok újra előrántják az uzsoráskodás meséjét. Olay az előzmények után a sajtóper segítségéhez fordul és úgy értesülünk, hogy e sajtóper még e hó folyamán le lesz tárgyalva. Akár lovagias szempontból, akár a tisztességes józan emberi felfogás szerint ítéljük is meg a dolgot, csak megütközésünknek kell kifejezést adnunk, * * ur, Kővágó Mihály, mert ez derék ember is, meg aztán messziről sem kell hurczolni, ezt már az összes ülő atyafiak helytelenítették, csak a mellette álló két atyafi bicczentett rá támogatólag, így állván a helyzet: Szőre Gyuri azt gondolta, hogy a ládán ülők és a három álló ember kivételével a többi egy párton lesz, és felállván a magasra vetett ágy mellé helyezett fehér lódára: eképpen nyilvánítá véleményét: «Szerintem, akiket említenek kendben, egyik sem lesz jó Czigándra. Mondok valamit, hallgassák kendtek. Ha pap valaki, az már bizonyosan jó pap. Mert ha rossz pap volna, már régen kicsapták volna az eklézsiából. Nekünk tehát mindegy, akár ki lesz itt a pap. De nem tudják e kendtek, hogy milyen teher van a mi nyakunkon; hát nem tudná kend kurátor sógor, hogy milyen nehéz nekünk kifizetni évről-évre a papi adót. Isten engem úgy segéljen: nekünk olyan pap kell, aki elvállalja az eklézsia helyett a papi adót, amelyet tudják kezdtek; nagy ravaszul az eklézsia nyakába várták. De köztünk legyen mondva: én tudok egy ilyen embert. És ez... Ekkor széjjelnézett, s mivel látta, hogy szónoklata egész érdeklődést támasztott, — egyet csavaritott az eszesrófján: «hogy ki ez, most még nem mondom. Majd akkor igen, ha ez a fakta 1ai kendteknek is tetszeni fog.» * Ahogy nő a Lavina, úgy növekedett a Nagy Balta János ajánlata iránt való érdeklődés. Egy hét múlva biztosra lehetett venni, hogy a Balta jelöltje lesz a czigándi pap . . . De ember tervez, Isten végez. Bármennyire érdekükben állott is a czigándiaknak titokban tartani a paktumot, mert hiszen az ilyen paktum büntetéssel jár, mégis megtudta azt egy vidéki pap. És kezde ilyetenképen gondolkozni. Egy Czigándéri, még nem is sok az adók elA szerzetesek Görögországban. A Francziaországból kitiltott szerzetesrendek közül sokan Görögországba mentek, ahol iskolákat akarnak alapítani. Görögországban eddig az állam és a vallás háborítatlan egyetértésben működött. Az orthodox görög keleti vallás a hellenizmusnak ma is főtámasza. Indokolt tehát, ha a szerzetesek beözönlését nem jó szemmel nézik az országban, mert félnek attól, hogy mihelyt a szerzetesek kissé othonosabban érzik magukat, azonnal terjeszkedni, erősödni akarnak, saját czéljaik érdekében mozgalmakat szerveznek és így megzavarják az ország nyugalmát, belbékéjét. Az olaisz király elutazása. Az egész európai közvélemény fgyelme a legutóbbi napokban a német birodalom fővárosára volt irányítva, ahol II. Vilmos császár nagy ünnepségek közepette vendégéül látta III. Viktor Emánuel olasz királyt. Ez az uralkodó-találkozás a világbéke egyik legmegbízhatóbb tényezőjét, a hármasszövetséget ismét megszilárdította, csak kár, hogy e nagyjelentőségű mozzanat is kellemetlen utóizt hagy maga után. A külföld ugyan nem igen vesz róla tudomást, de annál rosszabbul esik nekünk, hogy közjogi önállóságunk az osztrák császárság javára megint egyszer elsikkadt. A mi külügyminisztériumunk persze tétlenül nézi a történteket, annak ellenére, hogy föntartásához Magyarország tehetségén túl járul hozzá vállalása. Szorzott, kivont, összeadott! Még így is igen sok marad papi fizetésnek, legalább ötször annyi, mint a mennyiért jelenleg tengődik. S mint a kinek, valami kitűnő gondolata támadt, mosolyogva tette le a czeruzáját, a mellyel az azámitást befejezte. Örsi Benedek tiszteletes uram pedig nem gondolt egyebet, minthogy:ha paktum hát legyen még nagyobb paktum. Jól ismerte a czigándiakat. Ha ezek egy paktálást megizlelnek, könnyen belemennek egy sokkal előnyösebbe. Ravasz ember volt Örsi Benedek. Ott tanulta a ravaszságot a Karcsa mellett. Mert mikor sétálgatott az elterülő erdőben, gyakran látta, hogy a hűséges kakuk szépen megtojta a tojásokat a rakott fészekben és im egyszer csak a szarka végezte a költési processzust. Miért ne valósíthatná meg éppen ő a kollégája által oly szépen kigondolt eszméket; ő a sok gyerekkel megáldott pap. S azt is tudta, hogy a czigándiaknak van még egy sokkal forróbb vágya az adó elpaktálásánál. Hej, nagy terv az, melyen sok nemzedék törte a fejét, de amely csak maradt, maradt és más sürgősebb dolgok miatt sohasem valósulhatott meg. Igen! Nem ott állott akkor a templomjuk ahol ma áll. De kint az Isten háta megett, valahol a falu vége felé. Ha úgy nyári vasárnap délután kint ültek a czigándiak a házak előtti lóczákon, valami sóvárgó pillantást vetettek a templomjukra. Ez a sóvárgás pedig mintha hangosan mondta volna: hej ha te itt lehetnél a falunk közepén! De mondom, maradt és maradt. Most Örsi Benedek ezt a vágyat ragadta meg. . . Levelet irt. Kinek, hová szólt, mi volt a levélben, most nem mondjuk. Csakhogy másnap már ott állott a Szobájában Vizesréti Andris bácsi, czigándi ember. Nagyon bölcs elméjű férfiú különben, de Nagy Balta Jánossal nem volt jóban. Miről-miről nem beszélt a pappal, nem tud? Már néhány évig ült Örsi Benedek Czigándon, de a templomot csak nem vitte a kijelölt helyre. Gondolták: az első esztendők jövedelme kellett neki a kis paróchiában csinált adósságoknak a törlesztésére. De amikor már kocsit is vett őrsi Benedek, a parochiális istállóban pedig négy lova prüszkölt, az udvarából egy egész nyáj marha ment ki, akkor már aztán jónak látták felemlíteni a czigándiak, hogy az ígéretét váltsa be. Örsi Benedek nem is vonakodott, kitűztek