Magyar Szó, 1902. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1902-10-01 / 231. szám
4231. szám, ________MAGYAR SZÓ,______ vetkezőkre már napok óta folytak az előkészületek. A börtönök folyosói katonákkal voltak megtömve. A börtönczellákból minden megmozdíthatót kivittek. Csak az ágyakat hagyták ben, mert azok a padlóhoz voltak erősítve; még az ablakfákat is kiszedték, hogy a szerencsétlen áldozatok ne védhessék magukat. «Több éjszakán át — írja az elszállított foglyok egyike — reszkettünk a hidegtől. A sztrájk második napja nyugalommal folyt le, írja tovább. A börtönkórházban a betegek egy részét kiszállásolták és híre járt, hogy este a már megbetegedett foglyokat odaszállítják. Elhatározták, hogy ez ellen védekezni fognak. Egész este a foglyok nagy izgalomban voltak. Nem tudom biztosan, hogy a rendőr-katonák mikor érkeztek meg. A fegyházőrök számát megszaporították. A rendőr-katonákkal egyidőben megjelent a börtönben Starkow titkos tanácsos, a rendőrfőnök és segédje, úgyszintén Johanna orvos. Most kitűnt, hogy a vélt izgatókat erőszakkal akarták elczipelni. Ilyeneknek mondta a fegyházfelügyelő Jaffe, Taratuta, Jankelevits, Winiczky, Jeitlin és Ginsburg nevű társainkat. Ezeket akarták első sorban a fegyház irodájába czipelni. Ginsburg, aki a terven hamar átlátott, elkeseredetten védekezett. Tizenkét rendőrkatona rohant rá, de ő minduntalan lerázta őket magáról. De végre sikerült őt földhöz vágni és eszméletlenné tenni. Erre az összes czellákban elkezdtek a foglyok dörömbölni és ordítozni. Az egyik fogoly betörte czellája ajtajának nyílását és azon át kiáltott a folyosóra. A fegyház felügyelő megfenyegette, hogy bilincsekbe veri. De a fogoly nem hallgatott rá, hanem torkaszakadtából kiáltotta: — Gyilkosok! Ti embereket öltök! Hirtelen kinyitották a rendőrkatonák aczelláját. Rávetették magukat. Agyba-főbe verték, úgy hogy élettelenül elterült a földön. De ismét feléledt. Ismét kiáltani kezdett. Erre kendőt gyömöszöltek a szájába és közben ütötték-verték, hogy valóságos vértócsa támadt körülötte. De ez nem volt elég. Megkapták a lábát és így vonszolták végig a kőfolyosón a lépcsőkig. Egy másik fogolynak a fejét, mert ez az ember is kiabált izgalmában, a kulccsal verte be egy csendőr. Ezután egy Sternberg nevű tanuló került sorra. Borzalmas hóhérmunkát végeztek ezen is. A lepedőt a fejére borították és azután kegyetlenül összeverték. Amikor a közönséges bűntettesek a politikai foglyok szörnyű bántalmazását meghallották, czelláikban ők is lázongani kezdtek. Két nagyobb czellában összetörtek mindent és a bútordarabokat, valamint a cserepeket a folyosókon a rendőrkatonákra hajigálták. Szörnyen megbűnhődtek ezért. Húszat közülök félholtra vertek és valamennyit ismét törvény elé állították. A szörnyű verés közben számos fogoly elájult.» Ezeket irta az egyik fogoly. Egy másik politikai fogoly ezeket írta az orosz forradalmi bizottságnak : "A rendőrkatonák ütöttek-vertek mindenkit, aki eléjük került. A fájdalmukban orditozóknak kendőket gyömöszöltek a szájukba. Még az udvarban is hallották a nők és férfiak rémült kiáltásait. A bántalmazottak közül többen öngyilkosokká akartak lenni, így egy Podguk nevű jogász, aki petróleummal mérgezte meg magát. Amikor meg akarták menteni az életnek, védekezett. Csak erővel tudták a börtönőrök a fegyház kórházba czipelni. Egy másik fogoly felakasztotta magát, de még idejekorán levágták a kötélről.» Egy harmadik fogoly ezeket írja : «Megkínozva, összetörve, a hideg czellaköveken henteregve, bizony igen kevesen fogják közülünk viszontlátni az életet és a szabadságot.» Íme, így bánnak a czór birodalmában azokkal, akik a szabadságért küzdenek. A boer tábornokok Vilmos császárnál. A boer tábornokok október közepe táján Berlinbe érkeznek. A tábornokok kihallgatást kértek a császártól, aki kijelentette, hogy, hajlandó kívánságukat teljesíteni, feltéve, hogy minden politikai izgatástól tartózkodni fognak. A bohi tábornokok már eddig is többször kijelentették, hogy nem akarnak sem Németországban, sem egyebütt Anglia ellen izgatni. Londonból egy távirat a következő érdekes dolgokat jelenti: Minthogy' a délafrikai háború 'befejezése folytán a szomszédos portugál gyarmatokba számos kivándorló, köztük sok csavargó és kalandor, érkezik, az ily gyanús egyének távoltartása czéljából a portugál kormány elrendelte, hogy Beirában és Lorenzo Marquesban a partraszállást csak a következő feltételek mellett engedjék meg : ha az illetékes konzul felelősséget vállal és jótáll, vagy ha az illető bebizonyítja, hogy alkalmazása vagy munkája van, vagy ha, kimutatja, hogy megélhetésére elegendő anyagi eszközzel (ami 20—50 font sterlingben van megállapítva) rendelkezik; vagy arra az esetre, ha tovább utazik, kimutatja, hogy utjának folytatására, a szükséges pénzzel, azaz legalább öt font sterlinggel bír, és az angol gyarmatokba való utazásra engedélye van. Szónokié franczia miniszterek: Andrée franczia hadügyminiszter Troyesben, az 1870-ben a hazáért elhunyt katonák emlékoszlopának leleplezési ünnepségén beszédet mondott. Dicsőítette az elhunytakat és kijelentette, hogy Francziaország ma is olyan hadsereg fölött rendelkezik, mely ha szükség lesz rá, épen olyan bátorságot fog tanúsítani, mint elődeink 1870-ben. «S minthogy előkészületeink jobbak, mint voltak 1870-ben, — a győzelem bizonyos.» Ezt mondta szó szerint a hadügyminiszter. Egy másik franczia miniszter is szónokolt. Ez a szónok Trouillot kereskedelemügyi miniszter. Saint Maireatben leleplezték Gambetta szobrát. A miniszter azt mondotta, hogy Gambetta volt az, aki megalkotta az igazi köztársaságot. Mindenkor előharczosa volt a demokrata elveknek. Elkeseredetten gyűlölte a klerikalizmust és a papi rendeket. Hű követője volt a radikális köztársaságnak. Végül Doumergue gyarmatügyi miniszter St. Amandban, a tiszteletére rendezett lakomán dicsőítette a köztársaságot és a köztársasági eszméket. Magyar Szó, 1902. október hó 1-én új előflizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak: Egész évre: 28 korona — fillér, Fél évre: 141» Negyed évre :7 Egy hónapra:2 » 40 „ Azokat a t. sz. előfizetőinket, akiknek előfizetése szeptember 30-án lejár, arra kérjük, hogy a megrendelést mielőbb újítsák meg, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. Lakóhelyváltoztatás alkalmával arra kérjük úgy helybeli, mint vidéki előfizetőinket, hogy régi lakóhelyüket is tudatni sziveskedjenek. Mutatványszámot kívánatra ingyen küldünk. Október 1. NAP! HÍREK. Nemzetiségi túlkapások. Oláhok. A magyar kormánynak módjában volna, hogy útját állja a romániai lapok izgatásainak. Meg kellene vonnia a postai szállítás jogát. E czélból a kormány figyelmébe ajánljuk a bukaresti «Cronica» czimü lap legutóbbi számát, amelynek «Furor Hunnicus» czimü czikke szóvá téve a «Tribuna» ellen indított sajtópereket, többek között következőket írja: Nem kevesebb, mint öt czikkét vádolták be odaát a Tribunának. Aki tudja, mit jelent odaát egy testvéreink ellen indított sajtóper, nem jo meglepődni, ha a kolozsvári sajtóbuóság, csakhogy megsemmisitse «leghazafiasabb és szabadelvűbb» közlönyünket, a Tribuna szerkesztőségét tiz évi börtönnel és ötvenezer korona birsággal sújtja. Végül pedig igy fenyegeti meg a «vak magyarságot, mely elnyomja a szerény román sajtót»: San gu is martirorum semen c h r i s t i n o r u m! T e r t u 1 i a n eme sza vait hé felejtsék el a magyarok, mert külömben jaj az ő fejüknek!» * A postai szállítás jogának megvonása csak félrend szabály, ha az illetékes közegek nem gyakorolják a kellő ellenőrzést. Az oláh lapok, melyek létjogosultságukat csak a magyar gyalázásában látják, rendkívül leleményesek abban, hogyan játsszák ki a tilalmat. Nem hisszük, hogy a magyar kormánynak tudomása volna a bukaresti «Raiul» cz. lap csalásáról. Felhívjuk tehát a figyelmét a következőkre. A bukaresti «Epoca» czimü laptól állandó magyarfalásáért és izgatásaiért a kereskedelemügyi miniszter hónapok, sőt évek előtt megvonta a postai szállítást. Az «Epoca» erre úgy segített magán, hogy czimét «Raiul»-ra változtatta és igy, mint uj lap, továbbra is élvezte a szállítás szabadságát és jogát. — A postának elég volt látnia a czimlapot és kézbesítette. Pedig ha — véletlenségből bár — a belső oldalakat megnézte volna, látta volna, hogy a «Raiul» czim csak a küllapon, a czimlapon szerepel, belül pedig mindenütt ott ékeskedik az «Epoca» felirat, ami úgy történik, hogy a Magyarországba szállított «Epocá»-nak első lapján kihagyják a lap igazi czimét és a megtévesztő «Raiul» czimet nyomatják ki. Minthogy ez a lap nagy elterjedtségénél fogva izgatásaival igen veszélyes, figyelmébe ajánljuk a csalást az illetékes hatóságoknak, remélve, hogy nem marad el a szükséges megtorló intézkedés. * De nem maradhatnak el a legszigorúbb megtorlások a hazai román sajtó izgatásaival szemben is. Felhívjuk az ügyészség figyelmét a Lugoson megjelenő «Drapelul» cz. oláh lapra, mely felhívja az oláh püspököket, hogy a leghatározottabban tiltakozzanak Wlassics miniszternek a magyar nyelv tanításáról kiadott rendelete ellen. Ha a kormány — fejtegeti a «Drapelul» — el merné csapni azt a püspököt, aki ily módon az igazságért emelte fel tiltakozó szavát,felébredne az oláhság százados álmából és odaorditaná a magyaroknak, hogy: vétó! ... De hát hol van ez a főpap ? — kérdi önmagától a «Drapelul». Remélni akarjuk, hogy a «Drapelul» sehol sem fog ilyet találni és «ordithat» tovább is, ameddig kedig tartja. * A «Tribuna? hírhedt czikkírója még mindig szabadlábon jár, sajnos — Brailában. Ez az «úr» legutóbb már nem is akar tudni egy Magyarországról, mert úgymond: «Magyar föld? Miért? Mert csak ők bírnák ? Mert ők laknak többen rajta ? Vagy mert így rendeli a magyar alkotmány ? . . . Nem. A magyar állam nem magyar ország, hanem szász, sváb, német, szerb, szláv és elsősorban román, azután zsidó-magyar ország. Ha a czikkírót nem is érheti utól a magyar igazságszolgáltatás sújtó keze, ne késlekedjék az ügyészség a «Tribuna» szerkesztőségével szemben eljárni. Az itt idézett rész a kelleténél is nagyobb alapot nyújt a beavatkozásra. Ha a bráilai czikkíró nem is tudja a földrajzot és a Tribuna szerkesztősége nem akarja tudni a földrajzot, tanítsa meg rá a magyar bíróság. * Igen alkalmas a helyzet megvilágítására a következő «köszönetnyilvánítás», mely egy brassói oláh lapban látott napvilágot. «A szegedi börtönben ingyen kaptam hét román lapot. Köszönöm az irántam tanúsított jóakaratot G. Novakovics.» Íme, egy mártír hálája, milyen figyelmes! * A Kossuth-ünnep alkalmával történt a felháborító eset, amelyről az aradi «Tribuna Poporului»-ban, tehát oláh lapban, a következőket olvassuk:. Nagylakon a magyarok szép ünnepéllyel rótták le hálájukat Kossuth szent emléke iránt. Este többek között fáklyásmenetet rendeztek, mikor is hangosan kifejezést adtak felháborodásuknak azon oláhok és