Magyar Szó, 1902. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1902-10-01 / 231. szám

4­231. szám, ________MAGYAR SZÓ,______ vetkezőkre már napok óta folytak az előkészületek. A börtönök folyosói katonákkal voltak megtömve. A börtönczellákból minden megmozdíthatót kivit­tek. Csak az ágyakat hagyták ben, mert azok a padlóhoz voltak erősítve; még az ablakfákat is ki­szedték, hogy a szerencsétlen áldozatok ne védhes­sék magukat. «Több éjszakán át — írja az elszál­lított foglyok egyike — reszkettünk a hidegtől. A sztrájk második napja nyugalommal folyt le, írja tovább. A börtön­kórházban a betegek egy részét kiszállásolták és híre járt, hogy este a már meg­betegedett foglyokat odaszállítják. Elhatározták, hogy ez ellen védekezni fognak. Egész este a fog­lyok nagy izgalomban voltak. Nem tudom biztosan, hogy a rendőr-katonák mikor érkeztek meg. A fegy­házőrök számát megszaporították. A rendőr-katonák­kal egyidőben megjelent a börtönben Starkow tit­kos tanácsos, a rendőrfőnök és segédje, úgyszin­tén Johanna orvos. Most kitűnt, hogy a vélt izga­­tókat erőszakkal akarták elczipelni. Ilyeneknek mondta a fegy­ház­felügyelő Jaffe, Tara­tu­ta, Jan­­kelevits, Winiczky, Jeitlin és Ginsburg nevű tár­sainkat. Ezeket akarták első sorban a fegyház iro­dájába czipelni. Ginsburg, aki a terven hamar át­látott, elkeseredetten védekezett. Tizenkét rendőr­katona rohant rá, de ő minduntalan lerázta őket magáról. De végre sikerült őt földhöz vágni és eszméletlenné tenni. Erre az összes czellákban el­kezdtek a foglyok dörömbölni és ordítozni. Az egyik fogoly betörte czellája ajtajának nyílását és azon át kiáltott a folyosóra. A fegyház­ felügyelő meg­fenyegette, hogy bilincsekbe veri. De a fogoly nem hallgatott rá, hanem torkaszakadtából kiáltotta: — Gyilkosok! Ti embereket öltök! Hirtelen kinyitották a rendőrkatonák aczelláját. Rávetették magukat. Agyba-főbe verték, úgy hogy élettelenül elterült a földön. De ismét feléledt. Is­mét kiáltani kezdett. Erre kendőt gyömöszöltek a szájába és közben ütötték-verték, hogy valósá­gos vértócsa támadt körülötte. De ez nem volt elég. Megkapták a lábát és így vonszolták végig a kő­­folyosón a lépcsőkig.­­ Egy másik fogolynak a fejét, mert ez az ember is kiabált izgalmában, a kulc­csal verte be egy csendőr. Ezután egy Stern­berg nevű tanuló került sorra. Borzalmas hóhér­munkát végeztek ezen is. A lepedőt a fejére borí­tották és azután kegyetlenül összeverték. Amikor a közönséges bűntettesek a politikai foglyok szörnyű bántalmazását meghallották, czelláikban ők is lá­­zongani kezdtek. Két nagyobb czellában összetörtek mindent és a bútordarabokat, valamint a cserepe­ket a folyosókon a rendőrkatonákra hajigálták. Szörnyen megbűnhődtek ezért. Húszat közülök fél­holtra vertek és valamennyit ismét törvény elé állí­tották. A szörnyű verés közben számos fogoly el­ájult.» Ezeket irta az egyik fogoly. Egy másik poli­tikai fogoly ezeket írta az orosz forradalmi bizott­ságnak : "A rendőrkatonák ütöttek-vertek minden­kit, aki eléjük került. A fájdalmukban orditozóknak kendőket gyömöszöltek a szájukba. Még az udvar­ban is hallották a nők és férfiak rémült kiáltásait. A bántalmazottak közül többen öngyilkosokká akar­tak lenni, így egy P­o­d­g­u­k nevű­ jogász, aki pet­róleummal mérgezte meg magát. Amikor meg akar­ták menteni az életnek, védekezett. Csak erővel tud­ták a börtönőrök a fegyház­ kórházba czipelni. Egy másik fogoly felakasztotta magát, de még idejekorán levágták a kötélről.»­ Egy harmadik fogoly ezeket írja : «Megkínozva, összetörve, a hideg czellaköve­­ken henteregve, bizony igen kevesen fogják közü­lünk viszontlátni az életet és a szabadságot.» Íme, így bánnak a czór birodalmában azokkal, akik a szabadságért küzdenek. A boer tábornokok Vilmos császárnál. A boer tábornokok október közepe táján Berlinbe ér­keznek. A tábornokok kihallgatást kértek a császár­tól, aki kijelentette, hogy, hajlandó kívánságukat tel­jesíteni, feltéve, hogy minden politikai izgatástól tartózkodni fognak. A bohi tábornokok már eddig is többször kijelentették, hogy nem akarnak sem Németországban, sem egyebütt Anglia ellen izgatni. Londonból egy­­ távirat a következő érdekes dol­gokat jelenti: Minthogy' a délafrikai háború 'befe­jezése folytán a szomszédos por­tugál gyarmatokba számos kivándorló, köztük sok csavargó és kalandor, érkezik, az ily gyanús egyének távoltartása czéljá­­ból a portugál kormány elrendelte, hogy Beirában és Lorenzo­ Marquesban a partraszállást csak a kö­vetkező feltételek mellett engedjék meg : ha az il­letékes konzul felelősséget vállal és jótáll, vagy ha az illető bebizonyítja, hogy alkalmazása vagy mun­kája van, vagy ha, kimutatja, hogy megélhetésére elegendő anyagi eszközzel (a­mi 20—50 font ster­lingben van megállapítva) rendelkezik; vagy arra az esetre, ha tovább utazik, kimutatja, hogy utjának folytatására, a szükséges pénzzel, azaz legalább öt font sterlinggel bír, és az angol gyarmatokba való utazásra engedélye van. Szónokié franczia miniszterek: Andrée fran­­czia hadügyminiszter Troyesben, az 1870-ben a hazáért elhunyt katonák emlékoszlopának leleple­zési ünnepségén beszédet mondott. Dicsőítette az elhunytakat és kijelentette, hogy Fran­cziaország ma is olyan hadsereg fölött rendelkezik, mely ha szükség lesz rá, épen olyan bátorságot fog tanú­sítani, mint elődeink 1870-ben. «S m­i­n­t­h­o­g­y e­l­ő­­készü­­leteink jobbak, mint voltak 1870-ben, — a győzelem bizonyos.» Ezt mondta szó szerint a hadügyminiszter. Egy másik franczia miniszter is szónokolt. Ez a szónok Trouillot kereskedelemügyi miniszter. Saint Maireatben leleplezték Gambetta szobrát. A minisz­ter azt mondotta, hogy Gambetta volt az, aki meg­alkotta az igazi köztársaságot. Mindenkor előhar­­czosa volt a demokrata elveknek. Elkeseredetten gyűlölte a klerikalizmust és a papi rendeket. Hű kö­vetője volt a radikális köztársaságnak. Végül Dou­­mergue gyarmatügyi miniszter St. Amandban, a tiszteletére rendezett lakomán dicsőítette a köztár­saságot és a köztársasági eszméket. Magyar Szó, 1902. október hó 1-én új előflizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak: Egész évre: 28 korona — fillér, Fél évre: 141» Negyed évre :7 Egy hónapra:2 » 40 „ Azokat a t. sz. előfizetőinket, akiknek előfizetése szeptember 30-án lejár, arra kérjük, hogy a megrendelést mielőbb újítsák meg, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. Lakóhelyvál­toztatás alkalmával arra kérjük úgy helybeli, mint vidéki előfizetőinket, hogy régi lakóhelyüket is tudatni szi­­veskedjenek. Mutatványszámot kívánatra ingyen küldünk. Október 1. NAP! HÍREK. Nemzetiségi túlkapások. Oláhok. A magyar kormánynak módjában volna, hogy útját állja a romániai lapok izga­tásainak. Meg kellene vonnia a postai szállítás jogát. E czélból a kormány figyelmébe ajánljuk a bukaresti «Cronica» czimü lap legutóbbi számát, amelynek «Furor Hunnic­us» czimü czikke szóvá téve a «Tribuna» ellen indított sajtópereket, többek között következő­ket írja: Nem kevesebb, mint öt czikkét vádolták be odaát a Tribunának. Aki tudja, mit jelent odaát egy testvéreink ellen indított sajtóper, nem jo meglepődni, ha a kolozsvári sajtóbuóság, csak­hogy megsemmisitse «leghazafiasabb és szabad­elvűbb» közlönyünket, a Tribuna szerkesztőségét tiz évi börtönnel és ötvenezer korona birsággal sújtja. Végül pedig­ igy fenyegeti meg a «­vak magyarságot, mely elnyomja a szerény román sajtót»: San gu is martirorum semen c h r i s t i n o r u m! T e r t u 1 i a n eme sza­ va­i­t h­é f­elejtsék el a magyarok, mert külömben jaj az ő fejüknek!» * A postai szállítás jogának megvonása csak félrend szabály, ha az illetékes közegek nem gyakorolják a kellő ellenőrzést. Az oláh lapok, melyek létjogosultságukat csak a magyar gya­lázásában látják, rendkívül leleményesek ab­ban, hogyan játs­szák ki a tilalmat. Nem his­­­szük, hogy a magyar­ kormánynak tudomása volna a bukaresti «Raiul» cz. lap csalásáról. Felhívjuk tehát a figyelmét a következőkre. A bukaresti «Epoca» czimü laptól állandó ma­­gyarfalásáért és izgatásaiért a kereskedelem­ügyi miniszter hónapok, sőt évek előtt meg­vonta a postai szállítást. Az «Epoca» erre úgy segített magán, hogy czimét «Raiul»-ra vál­toztatta és igy, mint­ uj lap, továbbra is élvezte a szállítás szabadságát és jogát. — A postának elég volt látnia a czimlapot és kézbesítette. Pedig ha — véletlenségből bár — a belső oldalakat megnézte volna, látta volna, hogy a «Raiul» czim csak a küllapon, a czimlapon szerepel, belül pedig minde­nütt ott ékeskedik az «Epoca» felirat, ami úgy történik, hogy a Magyarországba szál­lított «Epocá»-nak első lapján kihagyják a lap igazi czimét és a megtévesztő «Raiul» czimet nyomatják ki. Minthogy ez a lap nagy elter­jedtségénél fogva izgatásaival igen veszélyes, figyelmébe ajánljuk a csalást az illetékes ha­tóságoknak, remélve, hogy nem marad el a szükséges megtorló intézkedés. * De nem maradhatnak el a legszigorúbb meg­torlások a hazai román sajtó izgatásaival szem­ben is. Felhívjuk az ügyészség figyelmét a Lu­goson megjelenő «Drapelul» cz. oláh lapra, mely felhívja az oláh püspököket, hogy a leg­határozottabban tiltakozzanak Wlassics minisz­ternek a magyar nyelv tanításáról kiadott ren­delete ellen. Ha a kormány — fejtegeti a «Drapelul» — el merné csapni azt a püspököt, aki ily módon az igazságért emelte fel tiltakozó szavát,­­felé­b­­redne az oláhság százados álmá­ból és odaorditaná a magyarok­nak, hogy: vétó! ... De h­át hol van ez a főpap ? — kérdi önmagától a «Drapelul». Remélni akarjuk, hogy a «Drapelul» sehol sem fog ilyet találni és «ordithat» tovább is, ameddig kedig tartja. * A «Tribuna? hírhedt czikkírója még mindig szabadlábon jár, sajnos — Brailában. Ez az «úr» legutóbb már nem­ is akar tudni egy Ma­gyarországról, mert úgymond: «Magyar föld? Miért? Mert csak ők bír­nák ? Mert ők laknak többen rajta ? Vagy mert így rendeli a magyar alkotmány ? . . . Nem. A magyar állam nem magyar ország, hanem szász, sváb, német, szerb, szláv és első­sorban román, azután zsidó-magyar ország. Ha a czikkírót nem is érheti utól a magyar igazságszolgáltatás sújtó keze, ne késlekedjék az ügyészség a «Tribuna» szerkesztőségével szemben eljárni. Az itt idézett rész a kelleté­nél is nagyobb alapot nyújt a beavatkozásra. Ha a bráilai czikkíró nem is tudja a földrajzot és a Tribuna szerkesztősége nem akarja tudni a földrajzot, tanítsa meg rá a magyar bíróság. * Igen alkalmas a helyzet megvilágítására a következő «k­ö­szönetnyi­lvánítás», mely egy brassói oláh lapban látott napvilágot. «A szegedi börtönben ingyen kaptam hét román lapot. Köszönöm az irántam tanúsított jóakaratot G. N­o­v­a­k­o­v­i­c­s.» Íme, egy mártír hálája, milyen figyelmes! * A Kossuth-ünnep alkalmával történt a fel­háborító eset, amelyről az aradi «Tribuna Poporului»-ban, tehát oláh lapban, a követke­zőket olvassuk:. Nagylakon a magyarok szép ünnepél­lyel rótták le hálájukat Kossuth szent emléke iránt. Este többek között fáklyás­menetet rendeztek, mikor is hangosan kifeje­zést adtak felháborodásuknak azon oláhok és

Next