Magyar Szó, 1902. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1902-11-01 / 258. szám

Előfizetési ár: Egész évre_28 kor. — fu­t. Fél évre........14 „ — „ Negyedévre... 7 , — „ Egy hónapra 2 „ 40 „ Egyes szám _ ... 8 fillér. Vidéken... _ _ ... 10 ., Szert­es tőség:: Budapest, 1902. HARMADIK ÉVFOLYAM 258. szám. VI., Amrássy-út 48.MAGYAR SZÓ Politikai napilap. Felelős szerkesztő : Dr. PÁL­YI EDE. Apró hirdetések ár« Egy szó ... ____ 4 fillér Vastagabb betűvel— 8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal: VI., Andrássy­ út 48. Szombat, november 1. ... és lón világost . ..! — Október 31. — Vala egykor, a kezdetet megelőző sem­mikor, hogy sötétség borongott az egy legyen szóra mindenné váló semmi fölött s a sötétséget világosság váltá fel és jön világosság, amely után elült a zűrzavar, rend és törvény támadt, élet kélt, hogy ember is legyen, Isten képére és hasonlatosságára teremtve, aki Istent ismerve és tisztelve legyen a te­­remtettség koronája. Aztán az első világosság után jött az evangyéliom világossága, a má­sod­i­k, mint az első ember után, aki földi volt, a második, aki mennyei, mert élet, ut és igazság, mert szellemének fénye égi világosságot árasztott s esz­méinek igazsága a támadt és megfészkelt farizeusságot szélnek ereszté, miután megrostálta azt s gyehenna tüzére való­nak ítélte. Nagy változást idézett elő a máso­dik világosság, mert egy egész vi­lágot döntött romokba, a pogányság és ama zsidóság világát, amely nem akart még a prófétáknak sem hinni, még azokat is megkövezte, mert igazságot hirdettek. A keresztyénség szelleme annak az uj vi­lágnak veté meg alapját, amelyben az ember érvényesülhetett szabadon, füg­getlenül, mert lélek és igazság által köttetett a legnagyobbhoz, az Isten­hez, akinek a­­ Fia Megváltója jön az emberiségnek, amely új élet folytatására hivattatott el az evangyéliom által. A változás maga volt az uj élet, amely­nél többé fel sem volt tételezhető, hogy igazságait kiforgathassák, czélját félrema­­gyarázhassák, a lelket rabságba hajthas­sák, sőt annak kellett reménységül szerepelnie, hogy ebben az uj életben a mennyei Atya tökéletessége felé való tö­rekvés fogja a sziveket és lelkeket lázas izgatottságban tartani, hogy a szere­­t­e­t nagy eszméje uralkodván , az em­berek átölelve egymást, boldogan töltik a számukra kimért földi élet­időt! A Krisztus uj világa, a keresztyénség szentsége, igazsága s szeretetet lehelő tartalma ezt követette! Ám a megcsúfolást csakhamar meg­kezdték s a végletekig vitték a Péter­­utódok, a külön osztály, külön rend tag­jai, akiknek az evangyélium kenyérkere­seti czikké vált, nemcsak, hanem h­ata­lombitorlási eszközzé is, odaültetvén ma­guk közül egyet egyházhatalmi trónusra s a «servus servorum Dei» kifejezést a világ legarczátlanabb visszaélésében mu­tatták be a láb­csókot követelésben! Világosság, szentség, igazság, szeretet, egymásnak való szolgálat, lelki és testi tisztaság, nemes és fenséges czélok és törekvések helyett sötétség, a gyöngyök­nek az ebek elé dobása, igazságtalanság, ellenségeskedés, zsarnokság, nemtelen érzés és indulat, erkölcstelenség, amely a pápai székek körül is helyet adott az örömleányoknak, önzés, haszonlesés és a többi lépett előtérbe, hogy az evan­­gyélium világának a pokol birodalma le­gyen a nyomon kísérője, amelyben a papok, mint hajdan az augurok, egymás szemébe kaczagva végezték az áhitatos­­kodásra jelentkezett hívők előtt a szent­ségi dolgokat. Oda }<­n az egyház ko­molysága, a bűnbánat szivet-lelket meg­kapó volta, amelyek az idő folyamán a romlásnak indult szervezetben még min­dig értek valamit, eltűntek s az egyház üzérkedési társasággá változott, amelynek fiókjai valónak a gyónási és bűnbocsá­­tási czédulák, jó hasznot, dús kamatot hajtva a nem nagy szellemi töke után, amely a Teltelek és Sámsonok részéről jön az üzletbe befektetve. Ismét zür­zavar jön, amely fölött, mint kezdetben a vizek felett, az Úr lelkének kellett megjelennie és lebegnie, hogy az élet visszatérjen s az ember-világ Isten dicsőségére szolgáljon. ...és jön világosság! Amit a jobb lelkek vártak, ami után a szivek sóvárogtak, mint édesség után, ami nél­kül az ember nem ember: az evangyéliumi szabadság vis­­­szaadatott a reformáczióval. Evangyéliumi szabadság­ ez a refor­­máczió jelentősége, amely a krisztusi s­z­a­b­a­d­s­á­g­o­t visszahozta, hogy lenne az ember ember, Istennek, aki lélek és igazság, megismerője, törvényeinek, pa­rancsolatainak, amelyek a szívbe vannak írva, a megtartója, a tökéletesség sóvár­­gója, a szeretet gyakorlója. Az oltárokon nem a szívnek hódola­tát mutatták be sem a hívek, sem a papok a reformáczióig, mert idegen nyel­ven, érthetetlenül végezték az ájtatosko­­dást. Az üres formaság uralkodott, amely­nek pusztító hatása volt az emberi lé­lekre, a test csúszása-mászása '"Iz a mérték, amel­lyel az ájtatoskodást mér­legelték. A kereszteket nem örök jelvényül te­kintették, hanem hadakozási, vérontási eszközül, hogy a jámbor lelkeknek gyer­­metegsége kizsákmányoltassék s a váltság­­jelvénynek vérontási hivatást tulajdoní­tottak a fanatikusok. A reformáczióval annak a krisztusi világnak a szellője érintette a lelkeket, amely világ nem e földről való, nem földi fényt és pompát, nem hármas ko­ronát, nem testőrséget, nem 11 ezer szo­bás palotát, nem lábcsókot és nem ember­­tiszteletet követel, hanem lelket és igazságot! Meg is értették, meg is tartották s a pápai trónus recsegett-ropogott, eresztékei megtágultak, a feltámadt egyéni öntudat, amely a hit dolgában csak egy lót ismer :a Krisztust, tiltakozásának erős hangon adott kifejezést úgy, hogy a papság oda jön, fejét veszté, ha nem jön a mentség, amelynek hozói útjába álltak s állanak minden egyéni hitnek, önérzetnek, minden lelki fejlő­désnek, amelyhez a személyiség van kötve, t. i. a jezsuiták, akik a pápaság megmentésére létesítik társaságukat, hogy magát az emberiséget lélekben is, szív­ben is megöljék s erkölcstelenségeikkel a testnek vágyait szolgálják. Ámde a reformáczió világosságát még­sem ellensúlyozhatják a pápizmus kato­nái, — nem, mert az igazság ereje elöl nem zárkózhatnak el a hamisság hívei sem, hiszen épen a hamisságban való leledzés által érzik az igazság erejét, — nem, mert az a sötétség, amelyben a pápizmus szolgái vannak, a derengő vi­lágosságnak kénytelen utat engedni s legalább a hajnalpirt észreveszik, ha már a napfényt nem birja ki szemök. Minden intézménynek, minden szel­lemnek és eszmének a próbaköve: az igazság ! A pápizmus többé-kevésbé kénytelen volt már megismerni s beval­lani, hogy nincs igazsága! Javítást, job­­bulást sürgetett maga is és szervezete ellenére is beszél ilyenekről. A reformá­czió folytonos javítás és jobbulás s így az igazságot állandóan birtokolja s a vele eljött világosságnak fénye minden pokolbeli sötétség ellenére belo­pódzik a lelkekbe s a szivek mozgásba jönnek, hogy a pápizmus szolgái, a sötét u­n amontánizmus lovagjai eltűnjenek s

Next