Magyar Szó, 1902. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1902-12-02 / 284. szám
r Előfizetési ár: Egész évre_28 kor. — El. Fél évre... ... 14 „ — „ Negyedévre. 7 , «— ,, Egy hónapra 2 „ 40 „ Egyes szám_... 8 Lllér. Vidéken._— ... 10 „ Szerkesztőség: VI., Andrássy-út 48, Budapest, 1902. HARMADIK ÉVFOLYAM 284 szám. Politikai napilap Felelős szerkesztő : Dr. PÁLYI EDE. Apró hirdetések ára: Egy szó ............ ... 4 fillér Vastagabb betűvel_8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal: VI., Andrássy út 48. Kedd, deczember 2. A trónörökös aranybibliája* Budapest, deczember 1. Ismételten hangoztatnunk kell, hogy Ferencz Ferdinand trónörökös személyét bizonyos körök tervszerűen ellenszenves színben igyekeznek feltüntetni :a magyar nemzet előtt, amellyel azt a balgaságot akarják elhitetni, hogy Ferencz Ferdinand nekünk ellenségünk. De, ami legszembeötlőbb bizonyítéka a tervszerűségnek, nemcsak Magyarországban iparkodnak a trónörököst a nemzet ellenségének feltüntetni, hanem Ausztriában is, minden tartományban külön-külön terjesztve felőle a hírt, hogy ennek a tartománynak is ellensége. Magyarországon azt híresztelik róla, hogy testestől-lelkestől osztrák, Ausztriában meg azzal keltenek bizalmatlanságot iránta, hogy nem szereti az osztrákokat, így vélik elérni, hogy a magyarok is, meg az osztrákok is bizalmukat veszítsék iránta. A dolgot meglehetősen jól rendezték. Ami a magyarországi rendezést illeti, Ferencz Ferdinándtól úgyszólván az összes magyar mágnások visszahúzódtak. Egyes főuraink mindenesetre távol állottak s állanak attól, hogy tüntetni akartak volna visszavonulásukkal a trónörökös ellen, egy bizonyos főúri csoport azonban már alighanem akkor tudta, hogy miért nem keresi Ferencz Ferdinánddal az összeköttetést? Azért, mert a nemzet és leendő királya közt voltakép a főúri világot összekötő kapocs, az udvari etikett nehezen nyújtván kellő módot a nemzettel való közvetlen érintkezésre. Az illető magyar mágnások tehát ,a nemzetnek a trónörököshöz és viszont, a trónörökösnek a nemzethez való közeledését akarták megakadályozni azzal, hogy ők — az összekötő kapocs•— nem közeledtek a trónörököshöz. Ferencz Ferdinánddal ennek folytán mindössze csak néhány osztrák főúr maradt érintkezésben. A trónörökösnek, akitől minden pártpolitika távol állott, végre is meg kellett elégednie olyan főúri környezettel, aminő környezet melléje szegődött, de, hogy a magyarokhoz, még főúri köreinknek ily tüntető tartózkodása,daczára is, mindenkép közeledni akart, mutatja, hogy pétervári útjához magyar főúri kísérőt is keresett. A környezetében levő néhány osztrák főúr ajánlotta neki ekkor gróf Zichy Jánost, mint aki kellemes modorú úriember létére, jól betöltheti ő fensége mellett az utitárs szerepét. Arról azonban, hogy gróf Zichy Jánosban a néppárti vezért akarta volna kitüntetni a trónörökös, mint már annak idején beigazoltatott — szó sem lehet. Ő fensége maga mondotta, amikor' a Zichy-esetből botrányt' kovácsoltak ellene, hogy. . — Meghívtam volna a pétervári útra akár Kossuth Ferenczet is,.ha ■ ezt az etikett szé Hht megteheettem volna. Az udvari szabályok szerint tudiiillik ily kitüntetésben csak az részesülhet, aki legalább báró, s amellett kamarás is. Kossuth Ferencz pedig tudvalevőleg sem báró,, sem kamarás. Ha azonban Magyarország leendő királya Kossuth Lajos fiáról ily udvarias, rokonszenves nyilatkozatot tesz, azt hisszük, ez minden magyar embernek csak örömére szolgálhat. Tudjuk azonban, hogy a Zichy-ügy félreértésre vezetett. Pedig a trónörökösnek eszébe sem jutott, hogy Széll Kálmán ellen, akivel igen jó viszonyban volt, akarta volna sakkhúzásul felhasználni gróf Zichy János meghíválását,ép úgy, mint ahogy nem a néppártot, hanem csak a magyar főurat akarta megtisztelni a meghívással. A hiba, amely elmérgesítette az ügyet, abban rejlett, hogy amíg Ferenca Ferdinand a Zichy-ügyben minden politikai mellékgondolat nélkül járt el, a kormány viszont a néppárti vezér meghívásában tisztán politikai czélzatot látott ő fensége részéről. Ennek kell tulajdonílni, hogy gróf Széchenyi Gyula, a király személye körüli miniszter - aki pedig mindig a legnagyobb lojalitással viseltetett a trónörökös iránt —• politikai ballépéstől akarván megóvni Ferencz Ferdinándot, zavarában felsőbb helyre fordult közbelépéséért, ahelyett, hogy egyszerűen magát a trónörököst világosította volna fel a politikai tévedésről, amelynek elkövetésétől féltette. A trónörökös akiiek épen becsvágya, hogy majdan minden alattvalója teljes bizalommal közeledjék hozzá, — bizonyára csak szívesen vette volna gróf Széchenyitől a felvilágosítást, s ezzel az egész Zichyi ügy kéze alatt elsimult volna. A Zichy-ügyből támadt félreértések is mutatják, mennyire szükséges volna, hogy Ferencz Ferdinánd a magyar viszonyok felől a kellő, jóhiszemű tájékoztatásban részesüljön. A trónörökös végre nem ösmerheti úgy közvetlen tapasztalatból Magyarországot, mint egy szolgabíró a maga járását, vagy egy rendőrkapitány a maga kerületét; a trónörökös csupán mások felvilágosításaiból szerezheti a nemzetre vonatkozó ismereteit. Ilyen felvilágosításokkal azonban neki széles e hazában senki sem szolgál, hogy szívét jóakarattal a nemzet felé vezesse. A trónörökös ma csaknem teljesen magára hagyatva áll egy nagy és komoly uralkodói hivatás előtt, sőt, ami a megdöbbentő, bizonyos főúri csoport határozottan mesterkedik ellene. Ismételjük, bizonyos magyar főúri körök közt határozott összebuvás van a leendő magyar király ellen. Kis jelentőségűnek lehetne mondani, de a körülmények kapcsolata lévén lehetetlenség észre nem venni a czélzatosságot például abban a királyi ruhapróbában is, amidőn tavaly a karusszelén Ottó főherczeget Mátyás király jelmezébe öltöztetve már látták be a Taftér^ári.közönségének, hogy’ illik rá, a királyi mez?. Ottó főherczeg fiáról, Károly főherczegről egyik hir a másik után bocsáttatok világgá, hogy mindig magyarul besszel,hogy : egy püspököt rendreutasitott a német 'szó miatt, hogy Erdődy grófék társaságában 'közreműködik egy .műkedvelői előadásban, stb. Ferenczi’érdsírandról pedig még külön kérelmünkre sem veszik át eme lapok a czáfolatot, hogy o fensége nemcsak, hogy szíveli a magyar beszédet, hanem inkább tüntetőleg minden alkalmat megragad, hogy magyarul szóljon a magyarokhoz még akkor is, ha e magyarok német beszéddel fogadták. Ottó főherczeg fiát, Károly főherczeget már most magyar királynak nevelik, arra az esetre, ha netalán majd egyszer rászállna a magyar királyi trón. Ferencz Ferdinándot ellenben senki sem nevelte uralkodásra, s ő felesége maga keserűen panaszkodik, hogy most, férfikorában kellett, nagy bajjal megtanulnia olyan dolgokat, ami nőket gyermekéveiben játszva elsajátíthatott volna. Ferencz Ferdinándot gyermekkorában senki sem tanította a magyar nyelvre, s Magyarország leendő királya férfikorában tanulta meg a nyelvünket. »S bár a férfi években a különben is nehéz magyar nyelv megtanulása már korántsem oly könnyű, hogysem egy-két évi tanulás után ő fensége már teljesen, hibátlan zamatossággal beszélhetne magyarul: Ferencz Ferdinand állandóan magával hord a kabátja zsebében egy magyar nyelvtant, hogy, ha beszéd közben esetleg téved a tárgyi, vagy tárgyatlan ragozásban, a könyvből rögtön kijavíthassa magát. És, t— urak, akik Ferencz Ferdinánd magyarellenes érzelmeiről hazudoztak a magyar népknek —, ő fensége a trónörökös est a zsebében viselt kis magyar nyelvtant nem nyilvánosan, a hatás kedvéért, hanem csak úgy,hozzátartozói előtt, Itthon: «az én aranybibliám»-nak szokta nevezni. Hallottunk-e még Habsburg ajkáról valaha ehez hasonló gyönyörű szavakat? Nem. Ferencz Ferdinánd nemcsak, hogy — miként ez kötelessége is volt — megtanult magyarul, saját igyekezetéből pótolva ki, amiről neveltetése megfeledkezett, hanem érzelmeiben is magyarnak vallja magát, s «aranybibliánus-nak nevezi a könyvet, a mely módot nyújtott neki, hogy nemzetének a nyelvét megtanulhatta legyen. Nyilvánvaló, hogy Ferencz Ferdinánd az első a Habsburg-ház Uralkodásra hivatott tagjai között, aki Magyarországot valóban szíve mélyén is nemzetének tekinti, s akitől bizton várhatjuk, hogy országainak boldogulását és nagyságát, koronájának fényét és családja hatalmát elsősorban Magyarország boldogulásában és nagyságában fogja keresni. Ilyen uralkodótól nem elidegeníteni kell a nemzetet. Ilyen uralkodót kedveskedésekkel kellene édesgetni magunkhoz. Ferencz Ferdinánd Budapestre fog jönni lakni, ahol legközelebb palotát építtet a maga számára. De amíg e palota elkészül, a magyar nemzetnek addig is, lelki szüksége van rá, hogy színrőlszínre lássa fővárosában azt a trónörököst, akiben osztály-, párt- és felekezeti különbség nélkül, e hazának minden polgára egyaránt igaz, pártatlan, nemes és nagyratermett királyátfogja megismerni. S lelki szükség van rá, hogy édes hazánk nyelvén mielőbb biztató, rokonszenves,, szerető.. szavakat halljunk elhangzani leendő királyunk ajkairól. Mi reméljük, hogy Ferencz Ferdinánd ama bizonyos főúri csoport viselkedésén okulva, e mágnások izgágasága elleni a magyar nemzet .-"Aim, feste* - . - I