Magyar Szó, 1902. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1902-12-02 / 284. szám

r Előfizetési ár: Egész évre_28 kor. — El­. Fél évre... ... 14 „ — „ Negyedévre­. 7 , «— ,, Egy hónapra 2 „ 40 „ Egyes szám_... 8 Lllér. Vidéken­._— ... 10 „ Szerkesztőség: VI., Andrássy-út 48, Budapest, 1902. HARMADIK ÉVFOLYAM 284 szám. Politikai napilap Felelős szerkesztő : Dr. PÁLYI EDE. Apró hirdetések ára: Egy szó ............ ... 4 fillér Vastagabb betűvel_8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal: VI., Andrássy­ út 48. Kedd, deczember 2. A trónörökös aranybibliája* Budapest, deczember 1. Ismételten hangoztatnunk kell, hogy Fe­­rencz Ferdinand trónörökös személyét bizonyos körök tervszerűen ellenszenves szín­ben igyekeznek feltüntetni :a magyar nemzet előtt, amel­lyel azt a balgaságot akarják el­hitetni, hogy Ferencz Ferdinand nekünk el­lenségünk. De, ami legszembeötlőbb bizonyí­téka a tervszerűségnek, nemcsak Magyaror­szágban iparkodnak a­­ trónörököst a nemzet ellenségének feltüntetni, hanem Ausztriában is, minden­ tartományban külön-külön ter­jesztve felőle a hírt, hog­y ennek a tartomány­nak is ellensége. Magyarországon azt híresz­­telik róla, hogy testestő­l-lelkestől osztrák, Ausztriában meg azzal keltenek bizalmatlansá­got iránta, hogy n­em szereti az osztrákokat, így vélik elérni, hogy a magyarok is, meg az osztrákok is bizalmukat veszítsék iránta. A dolgot meglehetősen jól rendezték. Ami a magyarországi rendezést illeti, Ferencz Fer­­dinándtól úgyszólván az összes magyar mágná­sok visszahúzódtak. Egyes főuraink minden­esetre távol állottak s állanak attól, hogy tün­tetni akartak volna visszavonulásukkal a trón­­­­örökös ellen, egy bizonyos főúri csoport azon­ban már alighanem akkor tudta, hogy miért nem keresi Ferencz Ferdinánddal az összeköt­tetést? Azért, mert a nemzet és leendő ki­rálya közt voltakép a főúri világ­ot összekötő kapocs, az udvari etikett nehezen nyújtván kellő módot a nemzettel való közvetlen érint­kezésre. Az illető magyar mágnások tehát ,a nemzetnek a trónörököshöz és viszont, a trón­örökösnek a nemzethez való közeledését akar­ták megakadályozni azzal, hogy ők — az ös­­­szekötő kapocs­­•— nem közeledtek a trónörö­köshöz. Ferencz Ferdinánddal ennek folytán mindössze csak néhány osztrák főúr maradt­­ érintkezésben. A trónörökösnek, akitől min­den pártpolitika távol állott, végre is meg kel­lett elégednie olyan főúri környezettel, aminő környezet melléje szegődött, de, hogy a ma­gyarokhoz, még főúri köreinknek ily tüntető tartózkodása,daczára is, mindenkép közeledni akart, mutatja, hogy pétervári útjához ma­gyar főúri kísérőt is keresett. A környezeté­ben levő néhány osztrák főúr ajánlotta neki ekkor gróf Zichy Jánost, mint aki kellemes modorú úriember létére, jól betöltheti ő fen­sége mellett az utitárs szerepét. Arról azon­ban, hogy gróf­ Zichy Jánosban a néppárti ve­zért akarta volna kitüntetni a trónörökös, mint már annak idején beigazoltatott — szó sem lehet. Ő fensége maga mondotta, amikor' a Zichy-esetből botrányt' kovácsoltak ellene, hogy. . — Meghívtam volna a p­étervári útra akár Kossuth­ Ferenczet­­ is,.ha ■ ezt a­z­ e­t­i­k­e­t­t s­z­é Hh­t m­e­g­t­e­h­ee­t­t­e­m volna. Az udvari szabályok­ szerint tudiiillik ily kitüntetésben csak az részesülhet, aki legalább báró, s amellett kamarás is. Kossuth Ferencz pedig tudvalevőleg sem báró,, sem kamarás. Ha azonban Magyarország leendő királya K­o­s­­suth Lajos fiáról ily udvarias, rokon­szenves nyilatkozatot tesz, azt his­szük, ez min­den magyar embernek csak örömére szolgál­hat. Tudjuk azonban, hogy a Zichy-ügy félre­értésre vezetett. Pedig a trónörökösnek eszébe sem jutott, hogy Széll Kálmán ellen, akivel igen jó viszonyban volt, akarta volna sakkhú­­zásul felhasználni gróf Zichy János meghívá­lását,­ép úgy, mint ahogy nem a néppártot, hanem csak a magyar főurat akarta megtisz­telni a meghívással. A hiba, amely elmérgesí­­tette az ügyet, abban rejlett, hogy amíg Fe­­renca Ferdinand a Zichy-ügyben minden politikai mel­lékg­ondolat nélkül járt el, a kor­mány viszont a néppárti vezér meghívásában tisztán politikai czélzatot látott ő fensége ré­széről. Ennek kell tulajdoní­­lni, hogy gróf Széchenyi Gyula, a király személye körüli miniszter - aki pedig­ mindig a legnagyobb lojalitással viseltetett a trónörökös iránt —• politikai ballépéstől akarván megóvni Ferencz Ferdinándot, zavarában felsőbb helyre fordult közbelépéséért, ahelyett, hogy egyszerűen ma­gát a trónörököst világosította volna fel a po­litikai tévedésről, amelynek elkövetésétől fél­tette. A trónörökös­­­­ akiiek épen becsvágya, hogy majdan minden alattvalója teljes biza­lommal közeledjék hozzá, — bizonyára csak szívesen vette volna gróf Széchenyitől a fel­világosítást, s ezzel az egész Zichyi ügy kéz­e alatt elsimult volna. A Zichy-ügyből támadt félreértések is mu­tatják, mennyire szükséges volna, hogy Ferencz Ferdinánd a magyar viszonyok felől a kellő, jóhiszemű tájékoztatásban részesüljön. A trón­örökös végre nem ösmerheti úgy közvetlen­­ tapasztalatból Magyarországot, mint egy szol­­gabíró a maga járását, vagy egy rendőrkapi­tány a m­aga kerületét; a­ trónörökös csupán mások felvilágosításaiból szerezheti a nem­zetre vonatkozó­­ ismereteit. Ilyen felvilágosí­tásokkal azonban neki széles e hazában senki sem szolgál, hogy szívét jóakarattal a nemzet felé vezesse. A trónörökös ma csaknem telje­sen magára hagyatva áll egy nagy és komoly uralkodói hivatás előtt, sőt, ami a megdöbbentő, bizonyos főúri csoport határozottan mesterke­dik­­ ellene. Ismételjük, bizonyos magyar főúri­­ körök közt határozott összebuvás van a leendő magyar király ellen. Kis jelentőségűnek le­hetne mondani, de a körülmények kapcsolata lévén lehetetlenség észre nem venni a czélza­­tosságot például abban a királyi ruha­próbában is, amidőn tavaly a karusszelén Ottó főher­­czeget Mátyás király jelmezébe öltöztetve má­­r látták be a Taftér^ári.közönségének, hogy’ il­lik rá, a királyi mez?. Ottó főherczeg fiáról, K­á­­r­o­ly főhercz­egről egyik hir a másik után bo­csáttatok világgá, hogy mindig magyarul be­sszel,­hogy : egy püspököt rendreutasitott a né­met 'szó­ miatt, hogy Erdődy grófék társaságá­ban 'közreműködik egy .műkedvelői előadásban, stb. Ferencz­i’érdsírandról pedig még külön kérelmünkre sem veszik át eme lapok a czáfo­­­­latot, hogy o fensége nemcsak, hogy szíveli a magyar beszédet, hanem inkább tüntetőleg minden alkalmat megragad, hogy magyarul szóljon a magyarokhoz még akkor is, ha e ma­gyarok német beszéddel fogadták. Ottó főherczeg fiát, Károly főherczeget már most­­ magyar királynak nevelik, arra az esetre, ha netalán majd egyszer rászállna a­­­ magyar királyi trón. Ferencz Ferdinándot el­lenben senki sem nevelte uralkodásra, s ő f­ele­­sége maga keserűen panaszkodik, hogy most, férfikorában kellett, nagy bajjal megtanulnia olyan dolgokat, ami nőket gyermekéveiben játszva elsajátíthatott volna. Ferencz Ferdi­nándot­ gyermekkorában senki sem tanította a magyar nyelvre, s Magyarország leendő ki­rálya férfikorában tanulta meg a nyelvünket. »S bár a férfi években a különben is nehéz ma­gyar nyelv megtanulása már korántsem oly könnyű, hogysem egy-két évi tanulás után ő fensége már teljesen, hibátlan zamatossággal beszélhetne magyarul: Ferencz Ferdinand ál­landóan magával hord a kabátja zsebében egy magyar nyelvtant, hogy, ha beszéd közben esetleg téved a tárgyi, vagy tárgyatlan rago­zásban, a könyvből rögtön kijavíthassa magát. És, t— urak, akik Ferencz Ferdinánd magyar­­ellenes érzelmeiről hazudoztak a magyar népk­­nek —, ő fensége a trónörökös est a zsebében viselt kis m­a­g­ya­r­ nyelvtant nem nyilván­­­osan, a­­ hatás kedvéért, hanem csak úgy,hozzá­tartozói előtt, I­tthon: «az én aranybib­­liám»-nak szokta nevezni. Hallottunk-e még Habsburg ajkáról valaha ehez hasonló gyönyörű szavakat? Nem. Ferencz Ferdinánd nemcsak, hogy — miként ez kötelessége is volt — meg­tanult magyarul, saját igyekezetéből pótolva ki, amiről neveltetése megfeledkezett, hanem érzelmeiben is magyarnak vallja magát, s «aranybib­liánus-nak nevezi a könyvet, a mely módot nyújtott neki, hogy nemzetének a nyelvét megtanulhatta legyen. Nyilvánvaló, hogy Ferencz Ferdinán­d az első a Habsburg-ház Uralkodásra hivatott tagjai között, aki Magyar­­országot valóban szíve mélyén is nemzetének tekinti, s akitől bizton várhatjuk, hogy orszá­gainak boldogulását és nagyságát, koronájának fényét és családja hatalmát első­sorban Ma­gyarország boldogulásában és nagyságában fogja keresni. Ilyen uralkodótól nem elidegeníteni kell­­ a nemzetet. Ilyen uralkodót kedveskedésekkel kellene édesgetni magunkhoz. Ferencz Ferdi­nánd Budapestre fog jönni lakni, ahol legkö­zelebb palotát építtet a maga számára. De amíg e palota elkészül, a magyar nemzetnek addig is, lelki szüksége van rá, hogy színről­­színre lássa fővárosában azt a trónörököst, aki­ben osztály-, párt- és felekezeti különbség nél­kül,­ e­ hazának minden polgára egyaránt igaz, pártatlan, nemes­­ és nagyratermett királyát­­fogja megismerni. S lelki szükség van rá, hogy édes hazánk nyelvén mielőbb biztató, rokon­szenves,, szerető.. szavakat halljunk elhangzani leendő királyunk ajkairól. Mi reméljük, hogy Ferencz Ferdinánd ama bizonyos főúri csoport viselkedésén okulva, e mágnások izgágasága elleni a magyar nemzet .-"Aim, feste* - . - I

Next