Magyar Szó, 1902. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1902-12-02 / 284. szám
284., száma. MAGYAR SZÓ, Deczember 2, nek, mint mert Bánffynak, Barla Ödön önérzetesen visszautasította ezt a vádat. Részletes tudósításunk a következő : Elnök: Gróf Apponyi Albert nyitja meg az ülést. Az irományok előterjesztése után rátértek a napirendre, az indemitiről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Az első szónok Barta Ödön nincs bizalommal a kormány iránt, azért nem fogadja el az indemnitit. Nincs bizalommal, mert a kormány nem folytatja a magyar nemzeti állam kiépítését. Nincs bizalommal, mert az 1899. évi XXX. törvényczikket helytelenül magyarázza. Nincs bizalommal, mert nem tudja kidomborítani az ország függetlenségét Ausztriával szemben. Ami első vádját illeti, hogy tudniillik a kormány nem folytatja a magyar nemzeti állam kiépítését, erre bizonyítékul hozza föl, hogy a nemzetiségek idegenbe gravitálnak, de főkép: Horvátországban a magyar még mindig nem leli hazáját. Sok gravamen áll rendelkezésére e tekintetben. De nem hozza fel őket. Csak megemlíti, hogy még a Házban ülő horvát képviselő szerint is magyar haza és horvát haza van. Ez a képviselő Tomasics. Milyen szellem lehet és van Horvátországban, ha m még egy Tomasics is a horvát kiegyezéssel ellenkező szellemben beszél! Akit ez a szellem érdekel, megnyilvánulását láthatja a horvát minisztériumban és a horvát lapokban. Sajnálattal kell kimondania: 68 óta nagy mértékben történt visszafejlődés. Támadja a horvát bánt, aki egész nemzedéket nevelt arra, hogy megtagadják az egységes magyar állameszmét. Horvátországban élénken lobognak a szeparatikus törekvések. Megtagadják a magyar állam jogát, hogy a hű horvát magyar állampolgárok jogait megvédje. Az Ausztriával fennálló viszonyban lépten-nyomon olyan törvényeket találunk, amelyek eltérnek a magyar törvény szövegétől, pedig egyezményes törvények. Ezt nagy veszedelemnek tartja a most folyó kereskedelmi és vámszerződések dolgában is. A miniszterelnök ünnepélyesen megfogadta itt a Házban, hogy az önálló berendezkedésre vonatkozó törvény rendelkezését becsületesen végre fogja hajtani... Széll Kálmán miniszterelnök: Teszem is! Barta Ödön: Nem látjuk.. (Tetszés a szélsőbalon.) úgy a törvény, mint a miniszterelnök nyilatkozatai arra utaltak, hogy az önálló berendezkedés 1903. év elején ténnyé válik. Ebben kételkedni nem lehet. Szónok a miniszterelnök több rendbeli régebbi nyilatkozatával bizonyítja ezt az állítását. A bécsi tárgyalásokhoz meg akarja erősíteni a miniszterelnököt, azért a különállás álláspontjának támogatására ajánl érveket figyelmébe. Széll Kálmán: Sohase erősítsen engem! Nincsen nekem arra szükségem! Barta Ödön: Az önálló vámterület megvalósítása nem retorzió Ausztria ellen, hanem megszüntetése annak, a szolgaságnak, amely Ausztriához fűz. (Tetszés a szélsőbalon.) Az agráriusoknak és a volt nemzeti pártiaknak is az önálló vámterület érdekük. Az állam jólétének a biztosítása az első kötelesség. E szempont mellett minden másnak el kell enyésznie. Nem a nemzetközi viszonyokra, hanem az ország érdekeire kell a miniszterelnöknek tekintettel lenni. Ezután a vámszerződéseket nemcsak mi mondhatjuk fel, hanem nekünk is felmondhatják: követeli a kormánytól, hogy az autonóm vámtarifát három hét alatt terjessze be. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hadd legyen készen a mi fegyvertárunkban ez a védelmi fegyver. Hiszen fegyverkeznek ellenünk. S Ausztria bizonyára készen áll az ellenünk irányuló harczi eszközökkel. Felolvassa a miniszterelnök beszédének ama részét, amelyben azt mondta, hogy ha Ausztriával nem sikerül az alkotmányos formák közt a kiegyezés megkötése, az önálló vámterületre lépünk át. Gabányi Miklós: Hallod, Vészi! (Derültség.) Barta Ödön: Hatér a közös függő államadósságokra. Magyarország magára vállalta a terhet , csak azért, hogy Ausztria össze ne roskadjon alatta. S most Magyarország van összeroskadóban. Ausztria feltűnő rafinériával használta ki a magyar államférfiak tájékozatlanságát. Magyarország egyenesen Ausztriának fizeti az államadósságot, amelyet nem Magyarország, hanem Ausztria csinált. Nem akarja, hogy Magyarország ilyenformán is tributum fizetője legyen Ausztriának. Eléggé megsarczolta Ausztria Magyarországot a kereskedelmi és vámszerződéssel. Határozati javaslatot nyújt be: «A fölhatalmazást kérő kormány nem vitte közelebb az országot — közel négy évi kormányzása alatt — sem állami önállóságának, sem közgazdasági érdekeinek megvalósításához. A magyar nemzet joggal elvárhatta a kormánytól, hogy a magyar alkotmány szellemének, világos rendelkezéseinek, a Szent István koronája fényének és közjogi jelentőségének megfelelően megteremtse a magyar királyi udvartartást. Élő törvényeinkben biztosított jogaink érvényesítésével kiépítse és biztosítsa a közgazdasági önállóságot; elvárhatta a valutarendezés befejezését, mint a pénzügyi önállóság és függetlenség egyik lényeges előfeltételét. Elvárhatta, hogy korhadt, bonyolult, igazságtalan adóügyi rendszerünk helyébe, igazságos alapokon nyugvó és az egyenlő teherviselés, elvének megfelelő új adózási rendszer behozatalára vonatkozó többszörös ígéretét beváltandja. Elvárhatta, hogy az 1867. évi XV. törvényczikk 6. §-ában az ország számára biztosított jog érvényesítésével kiküszöböli az Ausztria irányában fönnálló szégyenletes és államiságunkat elhomályosító súlyos adóterhet. A magyar nemzet mindezen várakozásaiban csalódott. Sajnosan tapasztaljuk, hogy a fölsorolt nemzeti követelmények mellőzése mellett a kormány legújabban az 1899. évi XXX. törvényczikkben az I. ország részére biztosított jogokat nem érvényesíti, sőt azokat saját hatalma megtagadása érdekében elhomályosítja; az ország gazdasági érdekeit sújtó, káros szerződések fölmondása helyett azoknak föntartásán fáradozik; a külkereskedelmi szerződések kötésénél nélkülözhetlen magyar autonóm vámtarifát és annak törvényhozási tárgyalását elő nem készíti. A kormány a nép terhét nemcsak nem könnyíti, sőt kész azoknak a nemzet adózási erejét fölülmúló mértékben való fokozásához hozzájárulni és a militarizmusnak újabb, elviselhetlen áldozatokat fölajánlani. Mindezek mellett lanyha, kellő belátás hiányából eredő eljárásával a belbékek megszilárdítását, a nemzetiségek teljes beolvadását biztosítani, valamint a különböző társadalmi tényezőknek egymás elleni harczát az ország érdekeinek megfelelő mederben tartani nem képes. A fölsorolt ajtókból az ily kormányzat számára a Ház a kormányzati eszközöket meg nem adhatván, a beterjesztett törvényjavaslatok általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Utasítja a Ház a kormányt, hogy az országra kizárólag káros kereskedelmi szerződéseket, és ezek között főleg a Szerbiával és Olaszországgal fönnálló kereskedelmi szerződésnek folyó 1903 január 1-én leendő fölmondásához szükséges lépéseket tegye meg. Utasítja a Ház a kormányt, hogy a magyar közgazdaság összes ágainak megvédésére szükséges autonóm magyar vámtarifát haladéktalanul és mindenesetre oly időpontban terjessze elő, hogy azt még ez évi deczember 31-ike előtt törvénybe iktathassa.» ■ , , Szétoszlás előtt Bimbi úr fontoskodó arczczal oktatta a Kukuczlyakat:—Ne felejtsétek el, mily sorrendben irtuk alá neveinket. Meglássátok, akiknek neve egymás mellé került, azok mint férj és feleség fognak valamikor e helyen megjelenni! Gili kisasszony elhalaványodott. Daczosan ütötte fel fejecskéjét és kétségbeesetten mondta: — Az nem lehet! Bimbi úr gúnyos kaezajba tört ki: — Nem lehet? Hahaha! Hallottátok a kisasszonyt ? És miért nem ? Mert a becses nevét Sutyi mellé írattam, nem pedig Totor mellé? Nagyon sajnálom, Gili kisasszony, ha nem tetszik hinni a vezér szavainak, de ez egyszer már így van. Régi babona tartja, hogy az eféle szerződéseknél egymás mellé került két név gazdáiból okvetlenül egy pár lesz! Gili kisasszony nem hagyta magát: — Akkor miért íratta a nevemet Sutyi mellé ? Bimbi úr szigorúan mérte végig Gili kisasszonyt. — Mert nekem úgy tetszett. Különben is jelentette volna be előzőleg nálam, hogy Totor barátommal komoly szándékai vannak... Most már nem segíthetünk a bajon. — Újra aláírhatjuk a szerződést! Bimbi úr szeme villámokat szórt. — Senki hozzá ne merjen nyúlni! Különben gondoskodni fogok, hogy a Pokol egy pillanatra se maradjon őrizet nélkül, ha valakinek esetleg kedve szottyanna átbújni a kerítésen, hogy elkövesse ezt a szentségtörést... Azaz... éjjel megteheti, Gili kisasszony, ha nagyon megkívánná! És Bimbi úr oly, bántóan kezdett el nevetni, hogy Gili kisasszonyban szinte megfagyott a vér. A fejecskéje szédült a nagy szégyentől, a csalódás pedig összeszokta a szivét. Nem látta maga előtt Bimbi úr gúnyolódó arczfintoritását, nem hallotta többé Csibi kisasszony elfojtott kaczaját; erőtlenül támaszkodott oda a barlang falához, behunyta szemét és csak arra gondolt, hogy a neve a szerződésen nem áll a Totor neve mellett. Édes kis szive korán tanulta meg, hogy avatatlan kezek leggyakrabban attól szakítanak el bennünket, a kiért szívesen adnák oda a saját életünket. És csendesen sirdogált. Totor úr pedig nézte és nem tudott segíteni rajta. II. A svábhegyi templom órája ép elütötte a tizenegyet, amikor szétnyílt egy fehér gyermekágy hullámos csipkefüggönye. Először is egy rózsaszínű kis láb kandikált ki alóla, melyet nyomban követett a gömbölyű térdecske, hogy kisvártatva társul kapja a második rózsaszínű kis lábat, a második gömbölyű térdecskével. A két kis láb nyomban belebújt az ágy mellett fekvő papucsokba és csak ez elővigyázatra valló művelet után jelent meg a csipkék közt egy barnafürtű kis leányfej, amint ijeszt arczczal fürkészett a nevelőnő ágya felé a sarokban, melyet spanyolfal rejtett el a kiváncsi szem elől. Gili kisasszony volt, aki visszafojtott lélekzettel leste a nevelőnő hortyogását, mely ép oly kimért ütemü volt, mint a zsarnok északnémet hölgy minden egyéb tett-vett dolga. Majd gyorsan a nevelőnő nagykendőjét kapta magára, az asztaltól elvitt egy czeruzát, óvatosan kinyitotta az ajtót és vezezu neki lábujjhegyen kisurrant a nyitott erkélyen át a kertbe. • ^ Vészi József személyes kérdésben szólal fel. Gabányi Miklós (Zajos felkiáltások a szélsőbalon: Holnap! Eláll! derünk ki! A 48-as képviselők kivonulnak, a teremből.) adott jelre azt mondta, hogy annak a czikknek, amelyet felolvasott Barta, _ — szóló volt szerzője. Senkinek, még Bartának sincs joga feltenni róla, hogy eltántorodott elveitől. A Bánffy-kormány idején ellenzéki volt és a Bánffykormány megbuktatására tért, de Barta a szegletből nézte a küzdelmet. Barta Ödön: Vészi nagy tudomány unak gúnyolta, Gabányit. Vészi József: Engem gúnyolhat azzal, hogy héberül értek. Kubik Béla: Ha Vészi viczczet csinál, tűrje el más viczczét is. (Zaj.) Elnök: Ne csináljanak itt próbavicczeket. Barta Ödön: Nem nagy tudomány kell, de elvhűség. Azt többre becsüli. (Tetszés az ellenzéken.) mint a tudományt. Tiltakozik az ellen, mintha nem harczolt volna a Bánffy-kormány ellen. Vészi kívülről dolgozott. Szóló belülről dolgozott és nem szerzett abból semmit. Szóló mindig egy nyomon járt. Széll Kálmán: Ezt elismerjük. Mindenki aludt már a nyaralóban. Gili kisasszony didergett a kert nyomasztó csöndje közepette, a meleg augusztusi éjszakában. Tiszta holdvilágos éj volt, mégis oly ösmeretlenül félelmetesnek tűnt föl neki minden a kertben. Nem mert maga elé nézni. Félt, hogy valahol Bimbi úr fenyegető arczát pillantja meg a bokrok közt. Nagyot sóhajtott, elmondta szepegve, félhalkan a Miatyánkot és hirtelen elhatározással átfutott a kerítéshez, mely a kertet Bimbiék kertjétől elválasztotta. Itt nem sokáig gondolkodott. Fürgén átsiklott a nyíláson, mit Bimbi úr tört a Kukuczlyak számára a kerités léczei közt és meg sem állt, mig a Pokolhoz nem ért. Teljes iszonyatával itt ölelte magához a félelem. A vezér szavai jutottak eszébe, aki szentségtörésnek minősítette a szerződés fölásását. És borzalommal gondolt egykori dajkamesékre, melyek gonosz emberekről szóltak, akik sírokat törtek fel és hullákat fosztogattak ki. Ő is a szerződés siri nyugalmát dúlja most fel, ezért mondta Bimbi, hogy szentségtörés, volna tugja kiásni a befőttes üveget. Gili kisasszony tanácstalanul reszketett nagykendője alatt a Pokol bejáratánál. Végre is Totor úr szelíd arczának képe új erőt kölcsönzött neki és belépett a barlangba. Nyirkos levegő csapott Gili kisasszony arczocskájába, mely most már úgy tüzelt, mintha a nap pirította volna ki ennyire. Egy kődarabbal kivájta a befőttes üveget, gyorsan kibontotta a hólyagpapirost lekötő madzagot és a szerződés a kezében volt; czeruzájával kitörülte nevét a Sutyi úr neve mellől és lihegve irta oda Totor mellé. Ép ily gyorsan vissza is tette a szerződést a befőttes-üvegbe, reszkető kezével ismét bekötötte és gebbel-Jobbal bete-C.i:----