Magyar Szó, 1903. január (4. évfolyam, 1-27. szám)

1903-01-01 / 1. szám

Előfizetési ár: Egész évre 28 kor. —­ fill. Fél évre........14 „ — „ e— 7 , — „ Negyedévre.. Egy h­ónapra 40 ügyes szám ... ... S fillér. Vidéken............ ... 10 „ Szerkesztőség: Vl.„ Andrássy-út 48. -----—.?.SSj Budapest* 1903. NEGYEDIK ÉVFOLYAM 1. szám. AGYAR Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Dr. PÁLYI EDE. üBMH Apró hirdetések ára: Egy szó ..._______4 fillér Vastagabb betűvel_. 8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap, Kiadóhivatal: VI., Andrássy­ út 48. Csütörtök, január 1. A főrendek. Budapest, deczember 31. A kormán­y ma nyújtotta be a képviselő­­háznak a főrendek összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslatot. Midőn megáll­apí­tjuk a tényt, hogy a kor­mány az év utolsó napján, tehát a végső pil­lanatban eleget tett a törvény utasításának, mely szerint a főrendek összeférhetetlenségé­ről szóló törvényjavaslat <az 1902. év vége előtt előterjesztendő: — jóformán kimerítet­tük mindazt az elismerést, amelyet e munká­latra halmozhatunk. Most olvastuk el az uj törvényjavaslat szövegét s így részletes és­­ beható bírálatot nem gyakorolhatunk. .De annyit máris teljes lelkiismeretességgel­ mond­atunk, hogy e törvényjavaslat bővelkedik mindabban a hibában, amely a képviselők ös­­­szeférhetetlenségéről szóló törvényt jellemzi,­­­ sőt még azonfelül ú­j­a­b­b és s­u­r­v­ iis­a­b­b hibákat tartalmaz. Az új törvény­ a vas­­ifit csaknem egészében másolata a képviselők­ről szóló törvénynek. ■ ; Amiben a képviselőkről szóló törvén­nyel ügye­zik, abban ugyanaz a hiba rejlik, t. i. idézése a munkának, a polgári keresetnek. Amiben pedig a képviselőkről szóló javas­attól eltér, abban még súlyosabb hiba fog­laltatik, t. i.: illetéktelen anyagi kedvezmény f. főrendek részére, — szemben a képviselők­­­n­ek nyújtott kedvezménynyel. • s­ így, hogy hamarjában egyet említsünk, a képviselőknek csak 10,000 korona értékig sza­bad nyilvános árverés utján a kormánytól ja­­■ F—, —eus vakat venniök, — ellenben a főrendeknek kor­látlan összegig engedélyeztetik ily javak ár­verésen való vásárlása. A főrendeknek tehát nagyobb konet enge­délyeztetik, mint a képviselőknek. Nem ezt s nem ilyeneket vártunk. Azt reméltük s velünk együtt azt remélte az ország, hogy e törvényjavaslat alkalmat nyújt majd arra, hogy a főrendiháznak mai káros és veszedelmes szervezésén­­— ha már e javaslat útján alaposan segíteni nem lehet — legalább valamely javítás történjék. Mert a főrendi­ház, úgy a­hogy ma fennáll, valóságos guny­­mása — paródiája — egy helyes törvényhozó testületnek. Szervezete teljes képtelenség, s nemcsak a józan emberi és­szel, hanem a nemzeti m­­ú­lt h­agyo­m­á­n­y­a­i­v­a­l is tel­jes ellentétben áll. S ez a mostani javaslat alkalmat ad nekünk arra, hogy ebbéli nézetein­ket is elmondjuk. Azon kezdjük, hogy már a főrendiház ke­letkezése is törvénytelen volt s létének semmi nemzeti, sem törvényes alapja nem volt. A magyar országgyűlésnek nem volt két háza, s az ősi magyar nemesség nem ismert két törvényhozó testületet. Egységes volt a ném­zét, s az ősi nem­essgi nem utó,ért maga fölött áll­ó tehemességet.­­Az idegen zsarnoki uralom azonban, hogy a nemzetet megtörje, mester­séges utón gyártott főnemeseket részint ide telepitett idegenekből,­ részint pedig hazájuk ügyéhez hűtlen nemesekből. Meg akarta osz­tani a nemzetet s annak akaratát egy szerve­zett főnemesi csoporttal lehetetlenné tenni. Ezek az idegenek és hüt fenek azután önkényü­leg és törvénytelenül külön kezdettek tanács­kozni s ezen — nemzet elleni merényletnek köszöni létét a főrendiház. Az ősi magyar közjog, a nemzeti mult, a haladott kor józan gondolkodása­ s a jövő min­den eszményi törekvése tiltakoznak a hatal­mat jogtalan bitorlás útján szerzett főrendi­ház mai szervezete s ezen szervezetnek újabb jogtalan és felháborító kedvezményekkel való fejlesztése ellen. Mert a­mit ez az uj javaslat tervez s amit indokolásában maga is beismer, nem egyéb, mint a főrendeknek juttatott újabb anyagi zsákmány, újabb osztalék a nemzet ős­­vagyonából. Koncz a hitbizományosoknak, ked­vezmény a Bécsből és Rómából ide vezényelt nemzetrontó és nemzetfosztó hatalmasoknak. Szégyenletes és gyalázatos törvény volt már az 1885. évi MIT. törvényczikk, melyet Tiszta Kálmán létesített s melyben a törvény­telenül keletkezett főrendiházat úgy­­ újította.» (reformálta) meg, hogy az valóságos botrány­kővé változott.­­­­A m­a­g­y­a­r n­e­m­­z­e­t egy ezredéven át n­e­m i­s­m­e­r­­t a n­e­m­e­s­s­é­g f­ö­l­ö­tt á­ll­ó f­ő n­e­m­e­s­s­é­g­e­t s • aki magyar nemes volt, — a legnagyobb megnyerhető földi díszben r­észes­ült. Ámde a főnemesség — e vad, ide­gen hajtás, mely udvari kegyben sütkérezve, nagyzási hóbortba esett s magát a nemesség fölött álló hatalmasságnak képzelte, — egészen a Tisza Kálmán, törvényéig nem hivatkozhatott arra a jogalapra, amelyet neki egy rossz tör­vényalkotás megadott. 8 aztán a főrendiház gyarló szabályozásáig még volt abban a szer­vezetben valamelyes «demokratikusnak» mond­—- Hallod-e, Szalóczy, a Nagyúr küldött hozzád- kegyelmes-üzenettel! s • 8 ezzel mélyen meghajolt. Nem Szalóczy előtt, hanem a szultán ne­vének kimondásakor. Aztán a­ tómufti imigyen folytatta: — A rokonaid a váltságdíjat nem fogják sohasem elküldeni, ezt kereken kijelentették. A családod pedig földönfutóvá lett. A fele­séged, nem hogy ezer aranyat, hanem még százat sem tud összekaparintani... Mi lesz veled, Szalóczy? A rab felnézett a magasba s aztán egy­ nagyot fohászkodott. — Az Isten kezébe van letéve a sorsunk! A főnmfti redőkbe vonta a homlokát. — Bizony, mondom neked, hogy nem jól tudod ezt. Veled az Isten már nem törődik----­de Allah, ha te is akarod, a kegyelmébe fogad- Legyél török, térj meg az igazi vallásra s a szultán rögtön kinevez bégnek. — Távozz tőlem, főmufti, az ilyen aján­lattal, míg jó dolgod vagyon! A főmufti megigazította a fehér turbán­ját a fején s ravaszul hunyorított. — Ej, ej! Az öcséd okosabb Páladnál, Szalóczy. Lásd ő már a Nagyúr kegyelmében van a­­ neve: Kirla- bég. Szalóczy Mihály fel akart ugrani,­hogy nekirohanjon a főpapnak, de a­ neh^síplánczok csörgése figyelmeztette őt: „ Ne omítse bo­londot, Szalóczy. Mihály!? ■— Mit mondasz, török, Bertalan Íme’, és ■ hazát - cserélt? * e =-fígx-Y*ast -tó-nem -máskép. Az önkénytes rab, — A «Magyar Szó» eredeti tárczája. Irta: Várhelyi Sándor. Irának vala abban az időben 1­562-öt, Krisztus? születése­ után Magyarország nagy­ részében a török volt az ur: az emberséges pasák hűségesen kül­dözgették haza Stambulba' a hadizsákmányo­kat ;... az elfoglalt nemzeti színű lobogókat, — ezek a diadaljelek közé kerültek;... ék­szereket, gyűrűket, karpereczeket, templomi kelyheket, arany,­ezüst,-edényeket, — ezek szépségesen a­­ szultán kincstárába vándorol­tak;... izmos, erős, munkabíró jobbágynépet, — ezeket a rabszolgakereskedők továbbítot­ták a világ különféle részeibe;... fiatal, egészséges, tömzsi fiúgyermekeket, — ezek­ből török katonákat neveltek s ők lettek ké­sőbben a magyaroknak a legfélelmetesebb el­lenségeivé;... liliomarcell, harmattestű­ szép­séges szép virágszálakat:­­szőkéket, barná­kat, aranyhajúakat, bogárszemüeket, —ezek­nek a java a­­ szultán -háremébe került, míg a többin a vezérek, pasák, • bégek osztozkod­tak meg, példás egyetértésben..., végül gaz­dag vagy előkelő származású nemeseket, -fő­nemeseket­,- papokat, —­ ezek a Jedikulába ju­tottak s ott vártak a szabadulásra,, amelynek az ára nagyszámú arányokban vala meghatá­­ rozva, - ' ■ , - ” ’ ’ "• . A Jedikupa-inh­­ipt külön toronyl­ap volt elzárva a két Szalóczy-testvér: Mihály és Bertalan. Együtt harczoltak számtalan csatában. A törökök már a nevük hallatára is ret­tegtek, fia: vége mégis az lett,­ hogy ők­ szép­ségesen bekerültek a Héttoronyba. S nem is volt arra reménységük, hogy valaha kiszabadulhatnának onnét. A két börtön vasrácsos ablakai szembe­néztek egymással. A testvérek tehát­, naponta látták egy­mást. Jelekkel beszélgethettek is. Mihály volt az idősebbik, Bertalan­ pedig a fiatalabb. j Szomorú egyhangúságban teltek a na­pok: csak az őrök fegyverzaja s a lánczok csörgése hangzott fel időnkint. Oh, de még ezt is jobb volt hallgatni, mint szótalanul ülni az irtózatos csendben, így telt el közel másfél esztendő... Egy nap feltűnt az idősebbik testvérnek­, hogy ’ a rendes időben Bertalan nem jelent meg az ablaknál. Másnap sem. Harmadnap sem. — Mi lehet az oka? — tői -ge­t­t kínos nyugtalansággal. — Beteg?... Vagy más­hová vitték?... Bertalan pedig nem volt akkor beteg. Nem is vitték sehová el, hanem végleg kisza­badult a Héttoronyból.... Másnap szokatlan időben nyilt ki a börtönajtó s a főmufti lépett be’ Szalóczy Mi­hályhoz. Megvárta, amig az őr beteszi ipaga ‘után az­ ajtót.* esik akkor­ kezdett­­ elbeszélni; Tónh !

Next