Magyar Szó, 1903. január (4. évfolyam, 1-27. szám)
1903-01-01 / 1. szám
4 T. szám. MAGYAR SZÓ, Január 1 0. Az állam által segélyezett, vagy kamatbiztosítással ellátott kereskedelmi társaság, pénzintézet, nyereségre alakult, alkalmi egyesülés, gazdasági, ipari, kereskedelmi, vagy közlekedési vállalat tulajdonosa, illetőleg igazgatósági, felügyelő-bizottsági tagja, vagy bármely más alapszabályszerű közege, állandóan alkalmazott jogtanácsosa (ügyvédje, ügyésze), vagy más alkalmazottja és felszámolója. Nem esnek ezen szabály alá azok a társaságok, vállalatok, melyeknél a fenti állások bármelyike elfoglalt főrendiházi tag javadalmazásban nem részesül. «5 A fenti tilalom nem terjed ki azon szövetkezetekre, melyekbe a kormány, vagy az állami üzemek, állami kezelés alatt álló alapok, alapítványok, vagy intézetek tagokul belépnek. Az 1809. évi XLIX. törvény-csikkben megállapitott kedvezmények igénybevétele összeférhetlenséget nem von maga után, azonban az összeférhetlenség beáll, ha az egyszer megállapított kedvezmény a vállalat előnyére módosíttatik. A 10. pont rendelkezései alá esnek azok a vasutak is, amelyeknek üzemét a magyar államvasút kezeli. Kivételt képeznek azok a vasutak, amelyekre, nézve a tulajdonos vasútbevételi részesedése, az üzletvezetés költségei és a forgalom megosztása szerződésben egyszer és mindenkorra, a felmondás kizárásával, megállapíttatik mindaddig, míg e megállapodás változás alá nem esik. Minden ily változást a kormány a törvényhozásnak bejelenteni tartozik. Helyiérdekű vasutaknál az állam részéről történt törzsrészvények jegyzése és a postaszállítás fejében fizetett járulék, állami segélyezésnek nem tekintetik. A jelen szakaszban körülírt esetekben az összeférhetetlenségi helyzet a szerződési, illetve üzleti viszony tartamára áll fönn. Azon esetekben, melyekben a szerződési, illetve üzleti viszony tartama meg nem állapítható, az összeférhetetlenség alapján a főrendiházi tag tagsági jogának gyakorlata, — az országgyűlés egész időszakára — felfüggesztendő. A jelen §-ban foglalt tilalom visszaható erővel nem bír. 6. §. Az összeférhetetlenség a szállítóra akkor is fenforog, ha a szerződés nem közte és a kormány között, hanem bizományos közbejöttével történik, vagy oly harmadik közbejöttével, akivel a termelő azzal a szándékkal lép összeköttetésbe, hogy termelvényei a kormánynak szállíttassanak. 7. §: Összeférhetetlenség esete forog fönn akkor is, midőn a főrendiház tagja másnak olyan ügyletében, amely törvény szerint a főrendiház tagjára nézve összeférhetetlenséget állapít meg, akár közvetlenül, akár közvetve részes, vagy midőn az ily ügyletben ekként részes kereskedelmi társaságnál, intézetnél, vagy alkalmi egyesülésnél az 5. §. 8. és 9. pontjai alá eső minőségben érdekelve van. Összeférhetetlen helyzetbe jut továbbá a főrendiházi tag, ha az intézet, vagy kereskedelmi társaság, amelynél az 5. §. 8. és 9. pontja alá eső minőségben érdekelve van a kormánnyal az 5. §. és 8., 9., 10. pontjaiban' meghatározott viszonyból', álló részvényeinek vagy szövetkezet üzletrészeinek legalább egyharmadrészét bírja; úgyszintén összeférhetetlen helyzetbe jut a főrendiházi tag akkor is, ha akár ő, akár az intézet, kereskedelmi társaság, vagy alkalmi egyesülés, amelynél az 5. §. 8. és 9. pontja alá eső minőségben érdekelve van, közvetlenül vagy közvetve kereskedelmi társaság alapításában azzal a czélzattal vesz részt, hogy az a kormánnyal a jelen törvény szerint összeférhetetlenséget megállapító viszonyba lépjen. 8. §. Ha a kormány a főrendiházi tagtól ingatlant, vagy haszonhajtó jogot vesz, avagy elcserél, tartozik a jogügyletet a közérdekűségnek igazolása mellett a szerződés megkötésétől számított harmincz nap alatt a főrendiháznak bejelenteni. A bejelentés elmulasztása esetében a főrendiházi tagra összeférhetetlenség áll elő. Ki van zárva ennek keletkezése, ha a jogügyletet a jelzett harmincz nap alatt maga a főrendiházi tag bejelentette. 9. §. Megállapodások és más jogcselekmények, melyek az összeférhetetlenséget megszabó törvények kijátszására szolgálnak, az összeférhetetlenséget nem zárják ki. 10. §. Tilos a főrendiházi tagnak pénzért vagy bármi anyagi előnyökért, vagy ellenszolgáltatásért bárkinek érdekében bármely ügyben, — ideértve czimek, kitüntetések- rendjelek adományozása is — a kormánynál közbenjárni. 11. §. A főrendiházi tag a kormánynál közben nem járhat oly ügyekben, melyek a) czimek, kitüntetések és rendjelek adományozására, b) vasutak, csatornák és közlekedési vállalatok engedélyezésére, c) állami és egyéb középitkezések megszerzésére, d) jövedelmező jogok adományozására, vagy átruházására, e) kincstári, vagy alapítványi birtokok eladására és bérletére, f) ingó, vagy ingatlan javaknak az állam által való megvételére vagy bérbevétele, g) tlalmazési engedélyek kieszközlésére, h) állami jövedékeknek hasznosítására, i) állami megrendelésekre és szállításokra, k) tarifa kedvezmőipari, kereskedelmi, vagy közlekedési vállalatokra vonatkoznak. —» Azokban a fennebb felsorolt ügyekben és a főrendiház saját törvényhatósága a azok városai, községei, nem nyereségre alakult szövetkezetek, kereskedelmi és iparkamarák, kereskedelmi és ipartestületek, vagy gazdasági egyesületek érdekében ezek felhívására, továbbá egyházi iskolák, vagy egyéb kulturális testületek érdekében díjtalanul eljárhat. Kinevezések vagy előléptetésekre vonatkozó közbenjárást a miniszterek senkitől sem fogadhatnak el. A tilalom azonban őket nem gátolja, hogy tájékozás végett ily ügyekben a főrendiházi taghoz vagy máshoz fordulhassanak. 12. §. Bíróságok előtti eljárás ezen törvény értelmében közbenjárásnak nem tekinthető. Főrendiházi tag, ha egyszersmind ügyvéd, jogi irva van oly ügyekben, melyek sem az 5., sem a 11. szakaszok rendelkezései alá nem esnek, ügyfeleit a kormánynál is az ügyvédi rendtartás értelmében képviselni. A minisztereknél való közbenjárás azonban csak beadványoknak ügyvédi ellenjegyzésére szorítkozhatik. 13. A «kormány» alatt értendők úgy a magyar, mint a közös miniszterek, valamint minden szerződések kötésére jogosított állami hatóság vagy hivatal, állami üzem, állami vezetés alatt álló alap, alapitvány-intézet vezetősége. 14. • összeférhetetlenségi ügyekben a bíráskodást a főrendiháznak az 1885. évi VII. t.-cz. 19. §-adás a főrendiháznak az 1885. évi VII. t.-cz. 19. §-a szerint alakult bíróság gyakorolja. A bíróság tervezetét és eljárását a házszabályok állapítják meg. A kormány és közegei, a bíróságok és közigazgatási hatóságok kötelesek a főrendiház eljáró-bizottságának hatáskörében tett megkeresését teljesíteni, az általa kihallgattatni kívánt tanukat, vagy szakértőket elébe rendelni, a kijelölt közokmányokat vele közölni és általában neki, hatósága köréhez képest, segédletet nyújtani. 16. §. A főrendiház eljáró bíróságának költségben marasztaló határozata végrehajtható közokiratot képez. 17. §. A tanú, aki alapos ok nélkül meg nem jelen, vagy a tanúságtételt, ideértve az eskütételt is, úgyszintén a szakértő, aki közreműködését megtagadja, arra a büntető perrendtartás értelmében szorítható. A pénzbüntetést, illetőleg az eljárást, amely azonban hat hétnél tovább nem tarthat, az eljáró bíróság megkeresésére, az illetékes járásbíróság szabja ki. 18. $. Az összeférhetetlenségi ügyben a főrendiház bizottsága (igazoló-biróság), vagy a bíróság előtt tett hamis tanuzás az 1878. évi V. törvényczikk II. rész XII. fejezetének alkalmazása szempontjából olyannak tekintendő, mintha polgári ügyben követtetett volna el; az ily hamis tanuzásra azon határozatok alkalmaztatnak, melyek a kétszáz korona értéken felüli polgári ügyben elkövetett hamis tanuzásra vannak megállapítva. 19. §. A főrendiház tagja, ki az 1., 2., 3., 5.,6. és 7. §§.-ok bármelyikének hatálya alá esik, köteles azt az országgyűlés megnyitása után a főrendiház elnökének azonnal (Házszab. 7. §.) bejelenteni és a főrendiház igazoló határozatának meghozatalától számított harmincz nap alatt (Főrend, tör. szab. 4. §.) az összeférhetetlenségi helyzetet megszüntetni és erről a főrendiház elnökét értesíteni. 1 Azon főrendiházi tag, ki a bejelentést tette, mindaddig, míg az összeférhetetlenségi helyzetet meg nem szüntette, a főrendiház, valamint a bizottságok tárgyalásaiban részt nem vehet és szavazattal nem bír. 20. §. Ha a már igazolt főrendiházi tag időközben oly helyzetbe jut, mely a főrendiházi tagsággal össze nem fér, tartozik a tagságról, illetve annak gyakorlatáról a főrendiház elnökéhez intézett nyilatkozatban három nap alatt lemondani. Amennyiben össze nem férő helyzetbe örökösödés útján jutott volna a főrendiházi tag, köteles ezt a Ház elnökének nyolc nap alatt bejelenteni és a bejelentéstől számított hat hónap alatt, vagy ezen helyzetet megszüntetni, vagy a főrendiház tagságáról lemondani. Az ilyen főrendiházi tag mindaddig, míg az összeférhetetlenségi helyzetet még nem szüntette, a főrendiház, valamint a bizottságok tárgyalásaiban részt nem vehet és szavazattal nem bír. 21. §. Ha a főrendiház tagja a 19. és 20. §-okban megszabott kötelességének eleget nem tesz, ez esetben szabályszerű eljárásnak előrebocsájtása és az összeférhetetlenségi esetnek megállapítása után főrendiházi tag, amennyiben a mulasztása miatt nyilvánvaló rosszhiszeműség nem terheli, az igazoló bíróság által felhívandó, hogy az ítélet bejelentését követő nyolc nap alatt, vagy az összeférhetetlenségi helyzetet magára nézve megszüntesse, vagy a főrendiházi"tagságról, illetve a tagsági jog gyakorlatáról, mondjon le. Amennyiben pedig a fent hivatkozott szakeeyekre, végül 1) állami segélyezést igénybe vevő szakban megszabott kötelességéK, a főyendikális jaa nyilvánvaló rosszhiszeműséggel mulasztotta el, bíróság az illető főrendiházi tagságát ítéletileg megszűntnek nyilvánítja, illetve felfüggeszti. Ha pedig a fent jelzett nyolcz napi határidő alatt a felhívásnak eleget nem tett, a bíróság megállapítja, hogy a főrendiházi tagság a törvény értelmében megszűnt, illetve a tagsági jog felfüggesztetik. Mindkét esetben a főrendiháznak jelentést tesz. 33. 8. Ha a főrendiházi tagra nézve a 3., 3. vagy 10. §-nak esete forogna fenn, az ítéletben a főrendiházi tag tagsági jogának megszűnése, illetve felfüggesztése mondandó ki. 33. §. Az összeférhetetlenségi ügyekben a bejelentés, a névaláírásoknak hitelesítése és minden más irat bélyeg- és illetékmentes. 24. Jelen törvény........ lép életbe. * Budapest, 1902. 31/XII. Széll Kálmán, s. k. Indokolás a főrendiház tagjainak összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslathoz. Az 1901. évi 24. t.-cz. csak a képviselőház tagjainak összeférhetetlenségére vonatkozik. E törvénynek 29. §-a kimondja, hogy a főrendiház tagjaira nézve az összeférhetetlenség külön törvényben szabályozandó. A törvény e rendelkezésének eleget teendő, terjeszti elő a kormány e javaslatot teljes tudatában annak, hogy az összeférhetetlenséget mindkét Házra ugyanazon elvek alapján szabályozni nem lehet, a—i a két Ház összeállításának, állásának, szervezetének rendeltetése és hivatásának különböző volta miatt. Egyébként a képviselőhöz annak idején hozott határozata csak 1875. évi I-sőt.-cz. revízióját rendelte el és ez csak a képviselők összeférhetetlenségéről szólott. Ennek a feladatnak kellett előbb eleget tenni s utóbb a több oldalról felhangzott óhaj és sürgetések alapján, hozzálátni a kérdés másik részének szabályozásához. Mennyire különböző a két Ház összeállítása, szervezete és hivatása, csak néhány szóval fogom megvilágítani. A képviselőház választott népképviselőkből áll, kiknek megbízása öt évre terjed; a főrendiház tagjai részeen örökös jogon, részben a viselt állás és méltóság, részben királyi kinevezés alapján, de életfogytiglan, —• egyedül Horvát- és Szlavonországok részéről választás útján kerülnek a Házba, s gyakorolják jogaikat. Ott az inkompatibilissé vált tagokat új választás útján pótolni lehet; itt az ekként megürült helyek rendszerint nem pótolhatók. A képviselőházban a nemzet választott képviselete ül, ennek függetlenségét biztosítani kell a kormányhatalommal szemben; a főrendiház tagjainak oly mérvű függetlensége, a kinevezés útján abba belejutott tagok nagy száma miatt sem képzelhető. Már maga ez a körülmény is igazolja, hogy mindenekelőtt az állásbeli inkompatibilitást ugyanazon elvek szerint szabályozni nem lehet, mert míg a képviselőházba királyi, illetve kormánykinevezéstől függő egyének csak kivételesen juthatnak, addig a főrendiház jó része (zászlósurak, püspökök) életfogytiglan kinevezettek) épen kinevezésük alapján tagjai a főrendiháznak. A képviselőházra megalkotott törvényt tehát egyszerűen átvenni és &!■ főrendiházra alkalmazni már ez okból sem lehetett. Az érdek-inkompatibilitásra vonatkozó szabályokat (egyéni és társulati, közvetlen és közvetett érdekek inkompatibilitását) sem lehetett egyszerűen a meglevő törvényből a jelen javaslatba felvenni. A főrendek nagy része örökös jogon, bizonyos cenzus alapján, vagy állása, hivatala, méltósága (zászlós úr, püspök, érsek) alapján ül a főrendiházban.. Azt hiszem, nem volna helyes azokat a kategóriákat, amelyek a nagy vagyon (latifundiumok, ipari nagyvállalatok) révén örökjégoe, vagy életfogytiglan kineveztetve tagjai a főrendiháznak, az állammal kötendő mindennemű üzletből kizárni; már maga a czenzus is bizonyos korlátozás, mely a születési arisztokráczia jó részét kizárja a törvényhozásból és igy egy második korlátozással nagyon leapaszthatnák épen a született főrendek számát és megbolygatnék a főrendiház szervezetéről szóló 1885. évi VII. törvényczikk alapvető rendelkezéseit. A De az előadottaktól eltekintve, miután Magyarországon, az állam a legnagyobb termelő, a legnagyobb iparos, a legnagyobb üzemekkel bíró vállalkozó és kereskedő a főrendiház tagjait abból kizárni,hogy az állammal semminemű üzleti összeköttetésbe ne lépjenek, nem szükséges, sőt nem lenne czélszerű, mert alig lehetne a gazdasági élettől •— annak nagy kára nélkül — elvonni azokat az elemeket,amelynek az ország gazdasági életében még nagy jelentőségű szerepet játszhatnak a gazdasági érdekek fejlesztése körül. '«■wA képviselő,,ha érdeke,úgy, kitónk.kmoanibak . —á.‘Ui M