Magyar Szó, 1903. január (4. évfolyam, 1-27. szám)

1903-01-01 / 1. szám

4 T. szám. MAGYAR SZÓ, Január 1­ ­0. Az állam által segélyezett, vagy kamatbizto­sítással ellátott kereskedelmi társaság, pénzintézet, nyereségre alakult, alkalmi egyesülés, gazdasági, ipari, kereskedelmi, vagy közlekedési vállalat tulaj­donosa, illetőleg igazgatósági, felügyelő-bizottsági tagja, vagy bármely más alapszabályszerű közege, állandóan alkalmazott jogtanácsosa (ügyvédje, ügyé­sze), vagy más alkalmazottja és felszámolója. Nem esnek ezen szabály alá azok a társasá­gok, vállalatok, melyeknél a fenti állások bár­melyike elfoglalt főrendiházi tag javadalmazásban nem részesül. «5 A fenti tilalom nem terjed ki azon szövetke­zetekre, melyekbe a kormány, vagy az állami üze­mek, állami kezelés alatt álló alapok, alapítványok, vagy intézetek tagokul belépnek. Az 1809. évi XLIX. törvény-csikkben megálla­­pitott kedvezmények igénybevétele összeférhetlen­­séget nem von maga után, azonban az összefér­­h­etlenség beáll, ha az egyszer megállapított ked­vezmény a vállalat előnyére módosíttatik. A 10. pont rendelkezései alá esnek azok a vasutak is, amelyeknek üzemét a magyar­ állam­­vasút kezeli. Kivételt képeznek azok a vasutak, amelyekre, nézve a tulajdonos vasútbevételi részesedése, az üzletvezetés költségei és a forgalom megosztása szerződésben egyszer és mindenkorra, a felmon­dás kizárásával, megállapíttatik mindaddig, míg e megállapodás változás alá nem esik. Minden ily változást a kormány a törvényhozásnak bejelenteni tartozik. Helyiérdekű vasutaknál az állam részéről tör­tént törzsrészvények jegyzése és a postaszállítás fejében fizetett járulék, állami segélyezésnek nem tekintetik. A jelen szakaszban körülírt esetekben az összeférhetetlenségi helyzet a szerződési, il­letve üzleti viszony tartamára áll fönn. Azon­­ ese­tekben, melyekben a szerződési, illetve üzleti vi­szony tartama meg nem állapítható, az összeférhe­tetlenség alapján a főrendiházi tag tagsági jogá­nak gyakorlata, — az országgyűlés egész idősza­kára — felfüggesztendő. A jelen §-ban foglalt ti­lalom visszaható erővel nem bír. 6. §. Az össze­férhetetlenség a szállítóra akkor is fenforog, ha a szerződés nem közte és a kormány között, ha­nem bizományos közbejöttével történik, vagy oly harmadik közbejöttével, akivel a termelő azzal a szándékkal lép összeköttetésbe, hogy termelvényei a kormánynak szállíttassanak. 7. §: Összeférhetet­lenség esete forog fönn akkor is, midőn a főrendi­ház tagja másnak olyan ügyletében, amely törvény szerint a főrendiház tagjára nézve összeférhetet­lenséget állapít meg, akár közvetlenül, akár köz­vetve részes, vagy midőn az ily ügyletben ekként részes kereskedelmi társaságnál, intézetnél, vagy alkalmi egyesülésnél az 5. §. 8. és 9. pontjai alá eső minőségben érdekelve van. Összeférhetetlen helyzetbe jut továbbá a főrendiházi tag, ha az inté­zet, vagy kereskedelmi társaság, amelynél­­ az 5. §. 8. és 9. pontja alá eső minőségben érdekelve van a kormán­nyal az 5. §. és 8., 9., 10. pontjaiban' meghatározott viszonyból', álló részvényeinek vagy szövetkezet üzletrészeinek legalább egy­harmadrészét bírja; úgyszintén összeférhetetlen helyzetbe jut a főrendiházi tag akkor is, ha akár ő, akár az inté­zet, kereskedelmi társaság, vagy alkalmi egyesü­lés, amelynél az 5. §. 8.­ és 9. pontja alá eső mi­nőségben érdekelve van, közvetlenül vagy közvetve kereskedelmi társaság alapításában azzal a czél­­zattal vesz részt, hogy az a kormán­nyal a jelen törvény szerint összeférhetetlenséget megállapító viszonyba lépjen. 8. §. Ha a kormány a főrendiházi tagtól in­gatlant, vagy haszonhajtó jogot vesz, avagy elcse­rél, tartozik a jogügyletet a közérdekűségnek iga­zolása mellett a szerződés megkötésétől számított harmincz nap alatt a főrendiháznak bejelenteni. A bejelentés elmulasztása esetében a főrendiházi tagra összeférhetetlenség áll elő. Ki van zárva ennek keletkezése, ha a jogügyletet a jelzett harmincz nap alatt maga a főrendiházi tag bejelentette. 9. §. Megállapodások és más jogcselekmények, melyek az összeférhetetlenséget megszabó törvé­nyek kijátszására szolgálnak, az összeférhetetlen­séget nem zárják ki. 10. §. Tilos a főrendiházi tagnak pénzért vagy bármi anyagi előnyökért, vagy ellenszolgáltatásért bárkinek érdekében­­ bármely ügyben, — ideértve czimek, kitüntetések- rendjelek adományozása is — a kormánynál közbenjárni. 11. §. A főrendiházi tag a kormánynál közben nem járhat oly ügyekben, melyek a) czimek, kitün­tetések és rendjelek adományozására, b) vasutak, csatornák és közlekedési vállalatok engedélyezésére, c) állami és egyéb középitkezések megszerzésére, d) jövedelmező jogok adományozására, vagy átru­házására, e) kincstári,­ vagy alapítványi birtokok eladására és bérletére, f) ingó, vagy ingatlan javak­nak az állam által való megvételére vagy bérbe­vétele, g) tlalmazési engedélyek kieszközlésére, h) állami jövedékeknek hasznosítására, i) állami meg­rendelésekre és szállításokra, k) tarifa kedvezmő­ipari, kereskedelmi, vagy közlekedési vállalatokra vonatkoznak. —» Azok­ban a fennebb felsorolt ügyek­ben és a főrendiház saját törvényhatósága a azok városai, községei, nem nyereségre alakult szövet­kezetek, kereskedelmi és iparkamarák, kereskedelmi és ipartestületek, vagy gazdasági egyesületek­ érde­kében ezek felhívására, továbbá egyházi iskolák, vagy egyéb kulturális testületek érdekében díjta­lanul eljárhat. Kinevezések vagy előléptetésekre vonatkozó közbenjárást a miniszterek senkitől sem fogadhat­nak el. A tilalom azonban őket nem gátolja, hogy tájékozás végett ily ügyekben a főrendiházi­ tag­hoz vagy máshoz fordulhassanak. 12. §. Bíróságok előtti eljárás ezen törvény ér­telmében közbenjárásnak nem tekinthető. Főrendiházi tag, ha egyszersmind ügyvéd, jo­gi irva van oly ügyekben, melyek sem az 5., sem a 11. szakaszok rendelkezései alá nem esnek, ügy­feleit a kormánynál is az ügyvédi rendtartás ér­telmében képviselni. A minisztereknél való közbenjárás azonban csak beadványoknak ügyvédi ellenjegyzésére szorítkoz­­hatik. 13. A «kormány» alatt értendők úgy­ a magyar, mint a közös miniszterek, valamint minden szerző­dések kötésére jogosított állami hatóság vagy hiva­tal, állami üzem, állami vezetés alatt álló alap, ala­­pitvány-intézet vezetősége. 14. • összeférhetetlenségi ügyekben a bírásko­dást a főrendiháznak az 1885. évi VII. t.-cz. 19. §-a­dás a főrendiháznak az 1885. évi VII. t.-cz. 19. §-a szerint alakult bíróság gyakorolja. A bíróság tervezetét és eljárását a házszabályok állapítják meg. A kormány és közegei, a bíróságok és közigaz­gatási hatóságok kötelesek a főrendiház eljáró-bi­zottságának hatáskörében tett megkeresését telje­síteni, az általa kihallgattatni kívánt tanukat, vagy szakértőket elébe rendelni,­ a kijelölt közokmányokat vele közölni és általában neki, hatósága köréhez képest, segédletet nyújtani. 16. §. A főrendiház eljáró­ bíróságának költség­ben marasztaló határozata végrehajtható közokira­tot képez. 17. §. A tanú, aki alapos ok nélkül meg nem jelen, vagy a tanúságtételt, ideértve az eskütételt is, úgyszintén a szakértő, aki közreműködését meg­tagadja, arra a büntető perrendtartás értelmében szorítható. A pénzbüntetést, illetőleg az eljárást, amely azonban hat hétnél tovább nem tarthat, az eljáró bíróság megkeresésére, az illetékes járásbíró­ság szabja ki. 18. $. Az összeférhetetlenségi ügyben a főren­diház bizottsága (igazoló-biróság), vagy a bíróság előtt tett hamis tanuzás az 1878. évi V. törvény­­czikk II. rész XII. fejezetének alkalmazása szem­pontjából olyannak tekintendő, mintha polgári ügy­ben követtetett volna el; az ily hamis tanuzásra azon határozatok alkalmaztatnak, melyek a kétszáz ko­rona értéken felüli polgári ügyben elkövetett hamis tanuzásra vannak megállapítva. 19. §. A főrendiház tagja, ki az 1.,­ 2.,­ 3., 5.,­6. és 7. §§.-ok bármelyikének hatálya alá esik, kö­teles azt az országgyűlés megnyitása után a fő­rendiház elnökének azonnal (Házszab. 7. §.) beje­lenteni és a főrendiház igazoló határozatának meg­­hozatalától számított harmincz nap alatt (Főrend, tör. szab. 4. §.) az összeférhetetlenségi helyzetet megszüntetni és erről a főrendiház elnökét ér­tesíteni. 1 Azon főrendiházi tag, ki a bejelentést tette, mindaddig, míg az összeférhetetlenségi helyzetet meg nem szüntette, a főrendiház, valamint a bi­zottságok tárgyalásaiban részt nem vehet és szava­zattal nem­ bír. 20. §. Ha a már igazolt főrendiházi tag idő­közben oly helyzetbe jut, mely a főrendiházi tag­sággal össze nem fér, tartozik a tagságról, illetve annak gyakorlatáról a főrendiház elnökéhez inté­zett nyilatkozatban három nap alatt lemondani. Amennyiben össze nem férő helyzetbe örökö­södés útján jutott volna a főrendiházi tag, köteles ezt a Ház elnökének nyolc­ nap alatt bejelenteni és a bejelentéstől számított hat hónap alatt, vagy ezen helyzetet megszüntetni, vagy a főrendiház tagságá­ról lemondani. Az ilyen főrendiházi tag mindaddig, míg az összeférhetetlenségi helyzetet m­ég nem szün­tette, a főrendiház, valamint a bizottságok tárgya­lásaiban részt nem vehet és szavazattal nem bír. 21. §. Ha a főrendiház tagja a 19. és 20. §-ok­­ban megszabott kötelességének eleget nem tesz, ez esetben szabályszerű eljárásnak előrebocsájtása és az összeférhetetlenségi esetnek megállapítása után főrendiházi tag, amennyiben a mulasztása miatt nyilvánvaló rosszhiszeműség nem terheli, az iga­zoló bíróság által felhívandó, hogy az ítélet beje­lentését követő nyolc­ nap alatt, vagy az össze­férhetetlenségi helyzetet magára nézve megszün­tesse, vagy a főrendiházi­­"tagságról, illet­ve a tag­­sági jog gyakorlatáról, mondjon le. Amennyiben pedig a fent hivatkozott szake­­eyekre, végül 1) állami segélyezést igénybe­­ vevő szakban megszabott kötelességéK, a főyendikáli­s jaa nyilvánvaló rosszhiszeműséggel mulasztotta el, bíróság az illető főrendiházi tagságát ítéletileg meg­szűntnek nyilvánítja, illetve felfüggeszti. Ha pedig a fent jelzett nyolcz napi határidő alatt a felhívásnak eleget nem tett, a bíróság meg­állapítja, hogy a­ főrendiházi tagság a törvény ér­telmében megszűnt, illetve a tagsági jog felfü­g­­gesztetik. Mindkét esetben a főrendiháznak jelentést tesz. 33. 8. Ha a főrendiházi tagra nézve a 3., 3. vagy 10. §-nak esete forogna fenn, az ítéletben a főrendiházi tag tagsági jogának megszűnése, il­letve­ felfüggesztése mondandó ki. 33. §. Az összeférhetetlenségi ügyekben a be­jelentés, a névaláírásoknak hitelesítése és minden más irat bélyeg- és illetékmentes. 24. Jelen törvény........ lép életbe. * Budapest, 1902. 31/XII. Széll Kálmán, s. k. Indokolás a főrendiház tagjainak összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslathoz. Az 1901. évi 24. t.-cz. csak a képviselőház tag­jainak összeférhetetlenségére vonatkozik. E törvénynek 29. §-a kimondja, hogy a főrendi­ház tagjaira nézve az összeférhetetlenség külön tör­vényben szabályozandó. A törvény e rendelkezésének eleget teendő, terjeszti elő a kormány e javaslatot teljes tudatá­ban annak, hogy az összeférhetetlenséget mindkét Házra ugyanazon elvek alapján szabályozni nem lehet, a—i a két Ház összeállításának, állásának, szer­vezetének rendeltetése és hivatásának különböző volta miatt. Egyébként a képviselőhöz annak idején hozott határozata csak 1875. évi I-ső­t.-cz. revízióját ren­delte el és ez csak a képviselők összeférhetetlen­ségéről szólott. Ennek a feladatnak kellett előbb eleget tenni s utóbb a több oldalról felhangzott óhaj és sürge­tések alapján, hozzálátni a kérdés másik részének szabályozásához. Mennyire különböző a két Ház összeállítása­, szervezete és hivatása, csak néhány szóval fogom megvilágítani. A képviselőház választott népképviselőkből áll,­ kiknek megbízása öt évre terjed; a főrendiház tag­jai részeen örökös jogon, részben a viselt állás és méltóság, részben királyi kinevezés alapján, de életfogytiglan, —• egyedül Horvát- és Szlavonor­­szágok részéről választás útján kerülnek a Házba, s gyakorolják jogaikat. Ott az inkompatibilissé vált tagokat új válasz­tás útján pótolni lehet; itt az ekként megürült he­lyek rendszerint nem pótolhatók. A képviselőházban a nemzet választott képvise­lete ül, ennek függetlenségét biztosítani kell a kor­mányhatalommal szemben; a főrendiház tagjainak oly mérvű függetlensége, a kinevezés útján abba belejutott tagok nagy száma miatt sem képzelhető. Már maga ez a körülmény is igazolja, hogy mindenekelőtt az állásbeli inkompatibilitást ugyan­azon elvek szerint szabályozni nem lehet, mert míg a képviselőházba királyi, illetve kormánykinevezés­től függő egyének csak kivételesen juthatnak, ad­dig a főrendiház jó része (zászlósurak, püspökök) életfogytiglan kinevezettek) épen kinevezésük alap­ján tagjai a főrendiháznak. A képviselőházra meg­alkotott törvényt tehát egyszerűen átvenni és &!■ főrendiházra alkalmazni már ez okból sem le­­­­hetett. Az érdek-inkompatibilitásra vonatkozó szabá­lyokat (egyéni és társulati, közvetlen és közvetett érdekek inkompatibilitását) sem lehetett egyszerűen a meglevő törvényből a jelen javaslatba felvenni. A főrendek nagy része örökös jogon, bizonyos cen­zus alapján, vagy állása, hivatala, méltósága (zász­lós úr, püspök, érsek) alapján ül a főrendiházban.. Azt hiszem, nem volna helyes azokat a kate­­góriákat, amelyek a nagy vagyon (latifundiumok, ipari nagy­vállalatok) révén örökjégoe, vagy élet­fogytiglan kineveztetve tagjai a főrendiháznak, az állammal kötendő mindennemű üzletből kizárni; már maga a czenzus is bizonyos korlátozás, mely­ a születési arisztokráczia jó részét kizárja a tör­vényhozásból és igy egy második korlátozással na­­­gyon leapaszthatnák épen a született főrendek szá­mát és megbolygatnék a főrendiház szervezetéről szóló 1885. évi VII. törvényczikk alapvető rendel­kezéseit. A De az előadottaktól eltekintve,­ miután Magyar­­­országon, az állam a legnagyobb termelő, a legna­­­gyobb iparos, a legnagyobb üzemekkel bíró vállal­kozó és kereskedő a főrendiház tagjait abból kizárni,­­hogy az állammal semminemű üzleti összeköttetésbe ne lépjenek, nem szükséges, sőt nem lenne czélszerű,­ mert alig lehetne a gazdasági élettől •— annak­ nagy kára nélkül — elvonni azokat az elemeket,­­amelynek az ország gazdasági életében még nagy­ jelentőségű szerepet játszhatnak a gazdasági érde­kek fejlesztése körül. '«■wA képviselő,,ha érdeke,úgy, kitónk.kmoanibak . —á.­‘Ui M

Next