Magyar Szó, 1903. február (4. évfolyam, 28-51. szám)

1903-02-01 / 28. szám

Előfizetési ár: Egész éne _ 28 kor.­­ ÉH. Fél évre_ ... 14 „ — „ Negyed évre... 7 , — „ Egy hop*pm­ 2 „ 40 „ Egyes szám____8 fillér. Vidéken_ 10 „ NEGYEDIK ÉVFOLYAM 28. szám. Szerkesztőség: VI., Andrássy­ út 48. Politikai napilap. Apró hirdetések ára: Egy szó ... _ ... ... 4 fillér Vastagabb betüvel_ 8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megyeien minden nap. Kiadóhivatal: VI., Andrássy-út 48. Budapest, 1903.________________________________Felelős szerkesztő: Dr. PÁLYI EDE. Vasárnap, február 1. 99BB9BB A trónörökös rendreutasitotta ( Gregorigot, — Egy rosszakaratú ferdítés czáfolata. — fe Budapest, január 31. Bécsi tudósítás nyomán a magyar lapok­ban ismét megjelent egy irányzatos hír Fe­renci Ferdinand trónörökös ellen. A hí­resztelés arról szólt, hogy Bécs városának bál­ján a trónörökös, aki ott az uralkodó képvi­seletében jelent volt meg, megszólította Gre­gorigot, az antiszemitizmusáról s magyarfalá­­sáról híres keresztyénszoczialista városatyát, akitől állítólag ezt kérdezte volna: — «No, ön, ugye, benne van a Duna szabá­­lyozási bizottságban is?» — Igen, felség — felelte volna Gregorig, s aztán gyorsan hozzátette: — A tartománygyűlésben egész tevé­kenységemet ennek a kérdésnek szenteltem és mondhatom, hogy a D­u­na-sza­bá­l­y­ozás fő­akadálya egyedül csak Magyaror­szág. Itt okvetlenül hatalmi szóra lesz szükség. — «Helyes!» — mondotta volna erre a bécsi híresztelés szerint a trónörökös. — «Igaza van!» Ez a pletyka tehát a magyar lapokban is megjelent, s laptársaink, noha többnyire fen­ntartással közölték a hírt, mégis nem fojthatták magukba azt az indokolt megjegyzést, hogy, ha ig­az a bécsi tudósítás, akkor ez nem a leg­jobb világításban mutatja be a trónörökösnek irántunk, magyarok iránt való elfogulatlan­ságát. Mi, azok után, amiket Perencz Ferdi­­nándnak a magyarok irányában tanúsított jóindulatáról s rokonszenvéről már eddigelé is hallottunk, eleve kizártnak tartottuk olyas­minek a lehetőségét, hogy a trónörökös egy dühöncz bécsi városatya kedvéért Magyaror­szágra bárminő kedvezőtlen nyilatkozatot, vagy csak czélzást is tett volna. Az, hogy Gregorigot a cercbe alatt megszólította, magában véve még semmit sem jelent, mert Gregorig ma­gyarfalu ugyan, de Bécs városa bálján, mint városatya, egyúttal házigazda is volt, s igy nem feltűnő, hogy az uralkodó képviselője meg­szólította. Hogy azonban Ferencz Ferdi­­nánd e puszta megszólításon kivül egyebet tett volna, azt, ismételjük, első percztől fogva nem hittük. Hogy az egészet mindjárt azon melegé­ben meg nem czáfoltuk, annak magyarázata az, hogy a szóban forgó pletykában elvégre is tényekről tétetett említés, amelyeknek mi ta­núi nem lévén, azoknak czáfolatába sem bo­csátkozhattunk. Hihetetlen ráfogásnak tűn­vén föl azonban az egész dolog, igyekeztünk felvilágosítást szerezni a Bécs városa báljáról szellőztetett beszélgetésre vonatkozólag. Ma végre abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egész rosszakaratú és henczegő bécsi pletykának föltétlenül hiteles hely­ről teljes c­áfolatá­t kaptuk és kö­zölhetjük a nyilvánossággal. Ez az illetékes­, helyről érkezett czáfolat szó szerint igy hang­zik: A trónörökös és Gregorig. Bécs Városának bálján, ahol Ferencz Ferdinánd­ kir. herczeg ő cs. és kir. fensége a király képviseletében je­lent meg, a fenséges ur a többi kö­zött, Gregorig városi tanácsost és fehérnemügyárost is kitüntette megszólításával. A fenséges úr azon kérdésére: — Jól megy most az ön üzlete? ji Gregorig igenlő választ adott s annélkül, hogy ő fenségétől bármiképen biztatást ka­pott volna, azonnal politi­kai térre akarta terelni a beszédet és a Duna-szabályozás­­ról kezdett beszélni. Ő fensége ezen tapintatlan maga­viseletét látva, szó nélkül bic­czen­­tett egyet fejével s faképnél hagyta Gregorigot. — Grego­­rigék ezen fejbic­czentést úgy ér­telmezték, mintha a trónörökös Gregorig szavait helyeselte volna, pedig tulajdonképen rendre­utasítás volt. E­z az igazságr*, minden más erre vonatkozó hireszkd 's rossz? ka­ra­tu ferdítés. Ez a félremagyarázást nem­ tűrő tényállás. Gregorigék, amikor a bál után az első elfer­dített tudósítást közrebocsátották, alkalma­sint igen hamar rendreutasítást kaptak hely­telen maguk viseletéért, mert a bécsi város­házi kőnyomatosban már másnap megjelent egy pótló közlemény, amely az előtte való napi pletyka értékét leszállította. Azonban, mi­ként az a bécsi magyarfaló keresztyén szo­­czialisták nyilvánvaló érdekeiből következik is, e pótló közlemény mégsem volt teljes czáfolata a trónörökös és Gregorig közt lefolyt beszéd­ről szóló czélzatos tudósításnak. Legilletéke­sebb helyről kellett tehát az idézett czáfolattal közbelépni, hogy e csúf híresztelésnek vége szakíttassék, s Magyarország leendő királya ismét úgy jelenjék meg a magyar közvélemény előtt, mint akitől nemzetünk irányában távol van minden elfogultság. Ha a trónörökös elfogult a magyar nem­zettel szemben, ez csak ama ferde helyzetnek elfogultsága lehet, amely helyzet nem ad neki módot arra, hogy irányunkban érzett jóindula­tát s rokonszenvét nekünk, itt közöttünk, va­lamely megfelelő alkalomkor tudtunkra adja. Valóban, Gulliver meséjére emlékeztető jelenség, látni a jövendő magyar királyt, amint, Magyarországtól távol, megkötött­ kézzel, úgy­szólván mozdulatlanul kényszerül visszafojtani saját egyéniségét, egyéni tudását és hajla­mait, mialatt — igen — a törpék apró tűszu­­rásokkal ingerült, magyarjai, sőt saját, át­­érzett uralkodói hivatása ellen. Jó szerencse, hogy a trónörökös maga még nem veszi nagyon komolyan ezeket a tű­­szurásokat­, s a törpéknek, akik az ajkára adott hamis szavakkal talán az alkotmányos uralko­­­­dói, a királyi hivatás és általában a magyar nemzet ellen szeretnék ingerelni, már nem egyszer megadta a lesújtó választ e környe­zetéhez intézett tréfás szavakkal: — Majd meglássák, hogy nem vagyok olyan ördög, amilyennek festenek. Ferencz Ferdinánd, akinek csak meglett férfikorában ladatott alkalom arra, hogy­ az uralkodó nehéz hivatására sok tanulmán­nyal és tanulással előkészítse magát, valóban fér­fiasabb és önállóbb egyéniség, semhogy kis Gregorigoknak és nagyfejü titkos izgatóknak tervszerű, de lényegükben üres, eredményük­ben pedig — hála Istennek — haszontalan ás­­kálódásai komoly nyomot hagynának a lel­kében. S ezért nézünk mi várakozással a jövendő elé, amidőn majd lehull a varázsló kötelék s színről­ szinte láthatjuk a magyar trónörököst a magyarságért való buzgó ténykedése kö­zepette. Ferencz Ferdinánd magyar király lesz. Magyarország életérdeke, hogy királyával bé­kés szeretetben éljen. A trónörökös is érzi és tudja ezt s teljes lelkiismeretességgel ké­szül arra a nagy feladatra, hogy uralkodása áldást hozzon magyar nemzetére. Ferencz Ferdinánd egyike azon kevés fejedelmi személyiségeknek, akik a maguk fejével tudnak gondolkodni s a maguk kezé­vel tudnak irányítani. Nem sablonszerű ember, hanem önálló egyéniség. Ezt tudják róla és ezért törekszenek a magyarság ellenségei rosszindulatú híresztelésekkel és pletykákkal benne a magyarság iránt s a magyarságban ő iránta bizalmatlanságot kelteni. De ez — épen a trónörökös önálló egyénisége miatt — nem fog ellenségeinknek sikerülniük. A trónörö­kös már tudja, hogy trónjának legerősebb támasza Magyarország lesz és ő ezért meg is fog bennünket becsülni. Bízzunk egyrészt hű­ségünkben, másrészt igazságunkban és nem fogunk csalatkozni. Ferencz Ferdi­nánd uralkodói tetteivel meg fogja czáfolni a róla terjesztett hazug híreszteléseket. Bízzunk egymásban és a jövő a mienk. Budapest, január 31. Az aradi püspökség- Temesvárról jelen­tik, hogy ott tegnap Gáli József főrendiházi tag elnöklete alatt a’temes- és torontálmegyei gör. kel. püspökválasztó zsinati tagok értekezletet tar­tottak, melyen elhatározták, hogy a február 12-én megejtendő aradi püspökválasztáson H­a­­m­s­e­a Ágoston archimandritát, Mangra volt ellenfelét fogják jelölni. Amennyire mi a helyzetet ismer­­­jük, kétségbe vonjuk, hogy Hamseának a Mangra ellen folytatott küzdelmek után sikerülni fog az aradi püspöki s­zékbe jutni.­­ A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnap délután folytatta, a polgári perrendtartás­nak az ügyvédi képviseletet érintő szakaszait. El­sőnek Rabár Endre szólt. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy a javaslat az ügyvédi kenyérkere­setet csökkenti, utal arra, hogy már az 1893. évi sommás törvény felebbezési rendszere sokkal több módot nyújtott az ügyvédi kenyérkeresetre, mint a régebbi felebbezési módszer. Ball­agi Géza ki­zárólag a perjogi szempontot tartja irányadónak.

Next